TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. A kézilabda tulajdonképpen egy Amerikának „méretezett” sportág a maga intenzitásával, keménységével és gólgazdagságával.

ALAPVONAL. Jobban örülnék, ha lenne több bátorság kiállni a nemzeti futball ügye mellett, s ha a változások, gyarapodások mértékét nemcsak eurómilliókban, hanem a pályákon felbukkanó aranylábakban határoznák meg.

ALAPVONAL. Az öttusa elöljárói is attól félnek, hogy szervezetük – és ezzel persze ők is – kikerülnek a pikszisből, csökken a rangjuk, a kapcsolati tőkéjük megcsappan, s az egzisztenciájuk is megsínyli, ha a sportág nem lesz ott az olimpián.

ALAPVONAL. Nincs miért elmenniük. Mert itthon a legjobb. Napjaink női kézilabdázóinak – norvégnak, hollandnak, hottentottának is – Magyarország a Kánaán.

ALAPVONAL. Rajtuk a nyomás, a teher, mindig van újabb tehetség, ha egy kiesik, jön a másik, futószalag ez, arany futószalag. Nyerni kell. Kész. Ha nem nyersz, kudarcot vallottál.

ALAPVONAL. A különböző érdekek által működtetett kommunikációs gépezet lassan, de biztosan átpréselte a tudati szűrőkön a női labdarúgás létjogosultságát.

ALAPVONAL. Ebben a megoldásban még bőven van tartalék: felkészül a most 50 éves Bátorfi Csilla és a 45 esztendős Tóth Krisztina…

ALAPVONAL. A Super Bowl kapcsán viszont azt gondolom, nincs túlárazva és túllihegve. Tényleg olyan értékes, mint amilyennek mutatják.

ALAPVONAL. Egyelőre drága igazolások ide vagy oda, nem érzem Berlinben a mindent elsöprő erőt, hogy nem csupán Németország, de a labdarúgás fővárosa is legyen.

ALAPVONAL. Olyan még nem volt, hogy akármelyik türelemhajhász edző, vezető, játékos kiejtette volna a száján, hogy meddig kér empátiát.

ALAPVONAL. A legyőzhetetlenség érzése a futballvilág legmagasabb ormai mellett vakondtúrásokon is bódítóan hathat, mert forrása ugyanaz a lelki többlet, a „különbek vagyunk” igézete.

ALAPVONAL. Ezért is tetszik szebb helynek a világ, amikor a vízilabdás srácok aranyéremmel a nyakukban vigyorognak a dobogó tetején.

ALAPVONAL. Springer Miklóst áradó monológjaiból nem lehetett kizökkenteni, csak a szívében élő örök Fradiról volt hajlandó szólni.

ALAPVONAL. Kinőni a messze terjeszkedő árnyékból, megvívni az »apám/anyám mindent elintéz« kínálta kényelem, illetve az önálló sikerek és kudarcok esélyét egyaránt hordozó külön út közötti harcot.

ALAPVONAL. Anno más világ volt, a válogatottságszámot befolyásolta az erős konkurencia, s korántsem játszottak ennyi mérkőzést, mint manapság.

ALAPVONALAki pedig látta játszani, annak most, amikor olvassa ezeket a sorokat, talán éppen úgy, mint nekem, lelassul egy pillanatra a világ, és összegyűlik az a rengeteg emlék, amit kaptunk a legendától, és amiért most köszönetet kell mondanunk.

ALAPVONAL. Változtathatnak a körülményeken, bőszen váltogathatják a beosztottakat, villoghatnak a rekordbevétellel, de ez nem sokat ér, ha a barcelonai problémák magja ugyanaz marad: állandóan Lionel Messitől várják a megváltást.

ALAPVONAL. A futball hátországában pezsegni kezdett az élet, a jelek szerint megannyi érdekes és kifogyhatatlannak tetsző téma is akad – a kicsik pályáin végre van valami mozgás.

ALAPVONAL. Jómagam mégsem tudok igazán haragudni felipére, nagy hóhányó, de örökre beírta magát a kisvárdai labdarúgás történetébe.

ALAPVONAL. Ha így van, még inkább kötelező a szerénység. Vagy ha filozófia, ültessenek le a kispadra filozófusokat a tulajdonosok, de az sem baj, ha a földön maradnak, akárcsak az általuk kiválasztott mesterek.