TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. A második vonalba visszacsúszó női futballistákra még inkább rávetülhet a diadalmas férfiak árnyéka. Értük, a Klopp-gárda legfrissebb diadalát köszöntő városi parádén sem igen hullatnak majd könnyeket.

ALAPVONAL. A törlés momentán nem kevésbé reális jövőkép, mint az, hogy egy tízmilliós metropolisz nagyjából egy év múlva egy hónapra vendégül lát százezres nagyságrendű embertömeget a szélrózsa minden irányából.

ALAPVONAL. E futballhistóriában egyedülálló mutatványt nem tudjuk megismételni ma már, ám a gyermeteg pótcselekvések hajszolása közben értelméről, hasznáról lehet még gondolkodni talán.

ALAPVONAL. Fogadni mernék arra, a labdarúgók többségének jobban tetszett ez a keddtől vasárnapig tartó futballozás – vagyis a nagyobb terhelés –, mint amikor a meccs, regeneráció, edzés körforgás ad szürke egyformaságot.

ALAPVONAL. Sokan azt mondják, ha rájuk teszem a kezem, máris jobban vannak. Ez túl messzire mutat, ezt nem akarom hallani.

ALAPVONAL. Nem véletlen, hogy azok a futballklubok veszik könnyedebben a vírushelyzet jóvoltából sűrűbb bajnoki akadályokat, amelyek nem a nyafogásra pazarolják az energiájukat.

ALAPVONAL. Látva a margitszigeti zarándoklatot, olvasva a megemlékezéseket, amelyben erdélyiek ezrei szinte hozzátartozóként búcsúznak Benedek Tibortól, immár súlyos mulasztásként telepszik rám e hérosz halála.

ALAPVONAL. A kísérlet egyébként sem ördögtől való: a kézilabdában régóta bevált a final four, a vízilabdában előbb a final six, később a final eight. Utóbbi lehetne majd a futballban is. De azt sem bánnám, ha final sixteen lenne.

ALAPVONAL. A sport viszont sokkal több ennél. Hiba, ha ezt csupán olyan tragédiák bekövetkeztekor észleljük, mint Benedek Tibor halála. Falusi csapatok, kisvárosi hősök is szurkolók százainak, ezreinek a napjait aranyozhatják be – mi más lehetne akkor a Ferenc­város célja?

ALAPVONAL. A labdarúgó NB I-ben 12 csapat játszik, van is vita róla. E 12 elleni harc pótcselekvés, a frusztrációs állapot – egyben a torzult tenni akarás – monomániás tünete csupán.

ALAPVONAL. Remélhetőleg hamarosan sztorikká szelídül a karanténidőszak több sportvonatkozása: az elnéptelenedő stadionok emléke, a kettes-hármas csoportokban tartott csapatedzések abszurditása, az elhanyagolt lovak szemrehányó tekintete.

ALAPVONAL. Egyikük sem lett rosszabb edző annál, mint amikor a másodosztályban vitézkedtek, és mindenhol tisztában vannak azzal, hogy ők, már elnézést, de tévedésből vannak az élvonalban.

ALAPVONAL. Debrecenben szenvedélyesen szeretik a futballt. Hogy mi történt, történik éppen a Lokinál, nem tudom, de nem is érdekes. Elég tudni, hogy volt már ilyen.

ALAPVONAL. A sportolási szokásfejlődés túlságosan is gyorsnak bizonyul. Leírtam már tucatszor, s most is megteszem: nem értem, mi értelme van elektromotorizálni szinte mindent.

ALAPVONAL. A szűk keresztmetszet mindenütt más és más, és valljuk be, csődbe került klubot is többet láttunk, mint koldusbotra jutó elnököt vagy főszponzort.

ALAPVONAL. Nem minden rosszindulatú kommentelőt üt ki testen egy pocakos emberke, pedig felhívnám az internetes platformok működtetőit erre a frappáns szankcionálási lehetőségre.

ALAPVONAL. Oldalról belóg a képbe egy kar, a „kórusvezető” edzőé, amint vezényli a kicsiket, akik nagy lelkesedéssel zengik az egyik trágárságot is tartalmazó szurkolói rigmust.

ALAPVONAL. Görcs volt a játékosban, s görcs a tehetetlen szurkolóban is, aki minden jelből véleménye igazolását olvasta ki, hite és identitása eggyé vált, amit elvenni tőle nem lehetett.

ALAPVONAL. Meghalni a pályán? Az jó, de akkor ki futballozik? Csússzál-másszál? Ez is rendben volna, ám sokkal egyszerűbb, ha két lábbal állunk a földön.

ALAPVONAL. Feleki László következtetése máig ható, arról ír, hogy »a sportéletben való előkelő tájékozatlanság még nem belépőjegy a filozófia világába«.