Vasárnap 17 órától élőben a Youtube-on!

Miután szerdán emelt fővel intettünk búcsút az európai porondnak, nem maradt más hátra, minthogy teljes gőzzel arra koncentráljunk, hogy megnyerjük a még hátralévő öt mérkőzést és behúzzuk a bajnoki címet. 

Benfica-Bayern, avagy merengés egy közel sem lehetetlen küldetés kapcsán.

A tegnap esti meccs mindenképp tanulságul kell, hogy szolgáljon, mert egyáltalán nem dőlhetünk még hátra. Az a baj, hogy a Braga elleni magabiztos siker után már szinte én is készpénznek vettem, hogy a bajnoki cím a zsebben lesz, így nem csoda, ha ezzel a gondolattal már néhány játékosunk is eljátszogat. De nem így van. A Boavista és az Académica ellen is megszenvedtünk idegenben és bizony emlékszünk még olyan szezonokra, ahol épp az ilyen meccseken borult a bili.

Coimbra Portugália egyik legszebb, legfestőibb városa, amely történelmi városrészével, és az ország legrégebben alapított egyetemével büszkélkedik. Ez mind szép és jó, de a helyi csapat már aligha kerülhetne fel az „akikre büszkék vagyunk” táblára.

Egy dolog biztos – az Allianz arénába nem győzni járnak még a legnagyobb csapatok sem, sőt, a Bayern legtöbb ellenfele nem ritkán hatalmas pofonokba szaladt itt bele. Kapott már itt zakót a Porto, az Arsenal, de még a Barcelona is az utóbbi időkben, adódik tehát a kérdés: panaszkodhatunk-e egyáltalán az 1-0 miatt? Most akkor jók vagyunk?

Azt mondják, hogy München egy szép, és élhető város. Főleg tavasszal. A milliós lakosság, és az egyre több, egyre magasabb épületek ellenére rengeteg zöldellő liget van mindenfelé, a fák pedig virágoznak és hívogatják a kicsiket és nagyokat, hogy jöjjenek, élvezzék a jó időt.

Nagycsapatokkal játszani nem csak azért jó, mert színt visz a néha már unalmassá váló portugál ellenfelek tarkította napokba, hanem azért is, mert alkalmunk van lehetőségeket boncolgatni a szurkolóikkal. Jelen esetben a lehető legautentikusabb forrás jött velünk szembe – hiszen Basti, a híres Pannonbajor weboldal szerkesztője keresett meg minket, az eredmény pedig egy oda-vissza kérdezz-felelek lett. Ezúton is köszönöm Bastinak a lehetőséget és a korrekt együttműködést.

Úgy látszik lassan már készpénznek vehetem, hogy ha egy meccset nagy pofával harangozok be, akkor az szoros lesz, esetleg blamával végződik, viszont ha óvatoskodom, akkor meg kitömjük az ellenfelet. Most az utóbbi történt, és ha ez kell ahhoz, hogy folyamatosan taroljunk, akkor mostantól él leszek a világ legelővigyázatosabb embere.

Fél szemmel már mindenki a Bayernre figyel, de előtte vár még ránk egy igencsak fontos csörte, méghozzá azzal a Bragával, amely így a szezon végére igencsak formába lendítette magát, és azzal a Bragával, amely sokak szerint (szerintem is) a hátralévő ellenfelek közül az egyetlen veszélyforrás leendő bajnoki címünkre nézve. 

Amíg a Bajnokok ligájában alapos próbatétel elé leszünk állítva nemsokára, addig a portugál bajnokságban lassan és csendesen haladunk a 35. bajnoki címünk felé. Most épp az a Boavista kerül majd az utunkba, amely hajdanán szebb napokat is megélt és nagy csatákat vívtunk velük, ez azonban egy ideje már nem így van.

Két baromi nehéz, hajtós meccs után épp itt az ideje annak, hogy lazuljunk egy kicsit. Pihenésnek el sem tudnánk képzelni jobb időtöltést, mint kitömni egy portugál kiscsapatot. Úgy hozta a sors, hogy ez a csapat most a tökutolsó, teljesen reménytelen helyzetben lévő Tondela lesz.

Szándékosan nem írtam meg a Zenit-Benfica összefoglalóját közvetlenül a meccs után, hiszen tudtam, hogy abból nem lenne más, csak eufóriával átitatott rendszertelen ömlengés arról, hogy mennyire királyok vagyunk. Aludtam rá kettőt, átolvastam a meccs során készített jegyzeteimet (bevallom, hogy alig írtam fel valamit – szégyen gyalázat), és uccu neki. Szerelmes dal egy győzelemről, bátorságról és a gonosz Zeniten vett elégtételről.

Jonas fejesgólja az utolsó utáni pillanatokban igencsak jó helyzetbe hozott minket, de tudjuk, hogy nem lesz egyszerű dolgunk. Nem csak azért, mert Szentpéterváron olyan hideg van, hogy a macska eltörik a kanyarban és a madarak is guggolva repülnek, hanem azért, mert ott még egyszer sem sikerült nyernünk, ráadásul azt mondják, hogy ez a Zenit évről évre erősebb.

Hatból egy. Hat derbiből egyet végre megnyertünk, azt, ami talán az összes közül a legfontosabb volt idén. Pont azt a derbit sikerült megnyernünk, amire talán a legkisebb esélyünk volt, és azt is hozzá kell tenni, hogy itt játszottunk a legrosszabbul. A kutya sem érti ezt, de megnyertük, és lássatok csodát, vezetjük a tabellát.

A Benfica a Zenittel találkozik a Bajnokok Ligája legjobb 16 csapata között, így hát mi is lenne aktuálisabb, mint igazi bennfentes információkhoz jutni? Mondd, és írd: a végeredmény 2-1 lesz.