Miután szerdán emelt fővel intettünk búcsút az európai porondnak, nem maradt más hátra, minthogy teljes gőzzel arra koncentráljunk, hogy megnyerjük a még hátralévő öt mérkőzést és behúzzuk a bajnoki címet. 

Benfica-Bayern, avagy merengés egy közel sem lehetetlen küldetés kapcsán. Vitória nem a messiás, ámde képes hozni a győzelmeket. De számít ez egy jobb anyagból régebb óta dolgozó Guardiola ellen?

A tegnap esti meccs mindenképp tanulságul kell, hogy szolgáljon, mert egyáltalán nem dőlhetünk még hátra. Az a baj, hogy a Braga elleni magabiztos siker után már szinte én is készpénznek vettem, hogy a bajnoki cím a zsebben lesz, így nem csoda, ha ezzel a gondolattal már néhány játékosunk is eljátszogat. De nem így van. A Boavista és az Académica ellen is megszenvedtünk idegenben és bizony emlékszünk még olyan szezonokra, ahol épp az ilyen meccseken borult a bili.

Coimbra Portugália egyik legszebb, legfestőibb városa, amely történelmi városrészével, és az ország legrégebben alapított egyetemével büszkélkedik. Ez mind szép és jó, de a helyi csapat már aligha kerülhetne fel az „akikre büszkék vagyunk” táblára.

Egy dolog biztos – az Allianz arénába nem győzni járnak még a legnagyobb csapatok sem, sőt, a Bayern legtöbb ellenfele nem ritkán hatalmas pofonokba szaladt itt bele. Kapott már itt zakót a Porto, az Arsenal, de még a Barcelona is az utóbbi időkben, adódik tehát a kérdés: panaszkodhatunk-e egyáltalán az 1-0 miatt? Most akkor jók vagyunk?

Azt mondják, hogy München egy szép, és élhető város. Főleg tavasszal. A milliós lakosság, és az egyre több, egyre magasabb épületek ellenére rengeteg zöldellő liget van mindenfelé, a fák pedig virágoznak és hívogatják a kicsiket és nagyokat, hogy jöjjenek, élvezzék a jó időt.

Nagycsapatokkal játszani nem csak azért jó, mert színt visz a néha már unalmassá váló portugál ellenfelek tarkította napokba, hanem azért is, mert alkalmunk van lehetőségeket boncolgatni a szurkolóikkal. Jelen esetben a lehető legautentikusabb forrás jött velünk szembe – hiszen Basti, a híres Pannonbajor weboldal szerkesztője keresett meg minket, az eredmény pedig egy oda-vissza kérdezz-felelek lett. Ezúton is köszönöm Bastinak a lehetőséget és a korrekt együttműködést.

Úgy látszik lassan már készpénznek vehetem, hogy ha egy meccset nagy pofával harangozok be, akkor az szoros lesz, esetleg blamával végződik, viszont ha óvatoskodom, akkor meg kitömjük az ellenfelet. Most az utóbbi történt, és ha ez kell ahhoz, hogy folyamatosan taroljunk, akkor mostantól él leszek a világ legelővigyázatosabb embere.