Bajnokok hibája

Elvileg itt most valami erős kis közhelynek kellene következnie, hogy tudniillik „nem mindig a jobb csapat nyer", esetleg „éppen az efféle hihetetlen fordulatoktól csodálatos játék a futball", de ilyesmit már csak azért sem lenne érdemes idevésni, mert ténykérdésnek tetszik: azok a társulatok, amelyek felülmúlják a jelenlegi két topegyüttest, minden szócsavargatás nélkül kiérdemlik a „legjobb" jelzőt.

Bármilyen furcsa is leírni: a Chelsea és a Bayern München e pillanatban jobb, mint a Barcelona és a Real Madrid.

A spanyolok – eddig – extraprodukciót nyújtottak a 2011–2012-es évadban; ilyen rekord, olyan csúcs, jelzőkben tobzódó mondatok, ám ha akkor nem tudják érvényesíteni tudásbéli fölényüket, amikor a kontinens elit klubtornáján a leginkább kellene, akkor nincs miről beszélni. A német bajnokság másodikja és az angol liga hatodikja vesztes szituációkon túljutva, megtörhetetlen lendülettel és bámulatos hatékonysággal futballozva huss, elsöpörte az útból a csodált-rettegett vetélytársat, s jellemző a tényállásra, hogy sem Guardiola, sem Mourinho edző nem ordítozott a búcsú után. Nem volt itt se hülye bírózás, se alattomos ellenfelezés; nem volt itt semmi, csak egy-egy, úriemberhez méltó gesztus: gratuláció az ellenfélnek.

Azért ez döbbenet.

Részint azért, mert a sorozatban aranylabdás Lionel Messi speciel sosem hibázik meccslabdát, pláne büntetőből; részint azért, mert olyan pompás kezdésből, mint amilyet a Madrid bemutatott Cristiano Ronaldóval az élen, a legkevésbé sem következik a pánik, a blokk. „Emberek ők, nem gépek" – jöhetne az újabb velőtrázó közhely, ám e történet nem csupán az egész évben bődületes nyomás alatt parádézgató gigasztárok black outjáról, hanem az eddig hektikus játékot mutató, megannyi esetben kinevetett labdarúgók sportemberi tetteiről szól. Terry kiállítása után a karszalagot átvevő Lampard rögvest párharcot nyert, s príma helyzetfelismeréssel adott gólpasszt a kéthúzásos támadást fenomenális pimaszsággal befejező Ramiresnek. Robben lába sem remegett be – az övé nem –, amikor Kassai Viktor újra a büntetőpontra mutatott... És így tovább.

Azon persze lehet tűnődni, mi döntött igazán – netán a „köztes", leg, leg, legként meghatározott el Clásico emésztette-e fel az energiákat –, de abban aligha lehet vita, hogy a Chelsea és a Bayern méltán finálézhat május 19-én.

Realtanoda, írtam az el Clásico után.

Stimmel.

Csak éppen Európára nem terjeszthető ki az igazság.