Alessandro Nesta életrajza

Alessandro Nesta napjaink legjobb (tinilányok, szakírók és drukkerek által is sokszorosan megsüvegelt) védője - technikás, kemény, jól passzol, hatalmas szíve van, becsúszásai veszélyesek - mármint az ellen támadásaira, nem mint Gattusóé, fűre és lábra...

A római fiú szeretett klubjában, a Lazióban nevelkedett, s a kékekkel debütált az első osztályban afféle csodagyerekként, mindössze 17 évesen az 1993-as szezonban. Már előző évben is a nagyokkal edzett, s a tinizseni (aki 1995-ben ifjúsági bajnok lett jó cimborájával, di Vaióval együtt) egyre többet játszott a proficsapatban, majd hamar a szurkolók kedvence lett a lelkes és megalkuvást meg nem ismerő játékstílusa miatt. 21 évesen már megválasztották a fővárosiak csapatkapitányának is - ő lett egyesülete és a klubhűség példaképe Itáliában, ahogyan később Totti a Románál - elválaszthatatlannak tűnt a Laziótól, olyannyira, hogy Sergio Cragnotti elnök még a klub igazgatótanácsába is beválasztotta! Ha már Totti és Roma: annak idején a híres talján utánpótlásguru, Francesco Rocca fedezte fel Nestát, s először a farkasokhoz próbálta meg "elhelyezni", ám a Lazio-fan családfő a kékekhez irányította kisebbik fiát. Aki 1996 ott volt Cesare Maldini U-21-es Eb-győztes csapatában is (őt választották meg a torna legjobb védőjének, a döntőben gólt lőtt a házigazda spanyoloknak), de időközben már - Moldova ellen - a felnőttek között is bemutatkozhatott, majd tartalék volt az angliai kontinenstornán és részt vett az atlantai olimpián. A válogatott védők doyenjei, Ciro Ferrara, Moreno Torricelli és Billy Costacurta sokáig a kispadon tartották őt, no de nemsokára eljött Nesta ideje is. Az időközben 150 millió dollárért megerősített Lazio (Vieri, Sztankovics, Jugovics, Verón, Simeone, Crespo...) egyre markánsabb szerepet töltött be Itáliában, ő pedig a Squadrában. 1999-ben Ales volt az első laziós, aki egy nemzetközi kupát magasba emelhetett, lévén a kékek hazavihették az UEFA-kupát! 2000-ben pedig megnyerték végre az olasz bajnokságot is az 1998-as és 2000-es Olasz Kupa-siker után, azaz teljesült nagy álmuk: jobbak lettek az irigyelt, gazdag északi triónál (Juve, Milan, Inter)!

A bekk alaptagja volt a Squadra Azzurrának az 1998-as világbajnokság után a 2000-es Eb-n is, ahol fantasztikus triót alkotott Iulianóval és Cannavaróval, nem véletlenül választották be hősünket az Eb aranycsapatába. Nem akármilyen védelmi kettőst alkotott a Laziónál sem az acélkemény Stammal vagy a rutinos Mihajloviccsal... Hősünk ekkor már az Asics reklámarca, a nők bálványa, de 2001-ben nem sikerült a nagy cél elérése, a BL elnyerése a még mindig remek római csapattal, s ezután szét is hullott a rengeteg pénzből összetákolt egyesület - az elnök már nem tudta szponzorálni a klubot (csak Verón 60 000 eurót keresett hetente), s a viszonylagos sikertelenség miatt a támogatók is elfordultak. Cragnotti azóta megfordult a rácsok mögött is! Nesta volt a legutolsó világklasszis, aki elhagyta a süllyedő hajót: 2002 nyarán a világbajnokság után aláírt az őt már évek óta csalogató Milanhoz, bár a Real, a Bayern és az Inter is le akarta szerződtetni. Amikor szignózta szerződését, Róma utcáit ellepték a tiltakozó szurkolók és Cragnotti villája előtt is összejött a tifosók ultra-kemény magja, s ha nem érkeznek ki a carabinerik (azaz a rendőrök), hát biztosan végrehajtanak a fanok egy kis önkéntes épület-átalakítást, természetesen társadalmi munkában! A vörös ördögök 30 millió eurója bánta a transzfert, szurkolói és csapata viszont nagyon nem, hiszen Franco Baresi óta először lett végre igazi klasszisa középen a klubnak, s a Milan méltán dicsekedhetett akkoriban a világ talán legerősebb védelmével (Cafú-Nesta-Stam-Maldini).

Nestára hatalmas szükségük volt: Paolo Maldini hiába a világ egyik legjobb bal- és középhátvédje, fölötte sem múltak el nyomtalanul az évek, a brazil Roque Júnior pedig - bár világbajnokként tért haza Ázsiából - a Serie A-ban valahogy sohasem tudott olyan színvonalon játszani, mint a vb-n. Így aztán Nesta hamar elfoglalta a helyét a Milan védelmének tengelyében, egyszer még a campionatóban is betalált - ezt csak azért találtuk kiemelésre érdemes adatnak, mert egy évtizedes laziós pályafutása alatt tétmérkőzésen mindössze három gólt szerzett: egyet az 1998-99-es bajnokságban, egyet az 1997-98-as Olasz Kupában, egyet pedig az 1997-98-as UEFA-kupában. Ehhez képest Milánóban már az első évében kétszer volt eredményes. Nagy szerepe volt a 2003-as BL-győzelemben is, lévén a Milan utolsó három fellépésén egyetlen találatra volt csupán képes, így igencsak kellett Nesta emberfölötti teljesítménye ahhoz, hogy hazavihessék a serleget. Időközben a magasba emelhetett egy újabb Olasz Kupát is, de hát az az év az egygólos BL-től volt hangos. 2003 őszén tovább folytatta remeklését, a szezon végén bajnok és Szuperkupa-győztes lett, végig zseniálisan védekezett az EURO2004-en is. Kiváló, 7.5-ös átlagot hozott, néha már Jackie Chant idéző mozdulatokkal védte meg Buffon kapuját a góltól!

2005-ben is hozta szokásos remek formáját: bekerült 6.22-es átlagával az Év csapatába, s sokat elárul védőmunkájáról, hogy négyszer is játszott az Inter félelmetes csatárai ellen a BL-ben ill. a bajnokságban, de egyetlen gólt sem kapott az általa dirigált védelem! Következő idénye kissé szürkébbre sikeredett, de hét vb-selejtezőn vett részt, s alaptagja volt Lippi bandájának a németországi tornán is. Pelé még tavasszal azt nyilatkozta róla, hogy csak akkor lenne biztos a brazil válogatott vb-győzelmében, ha Nesta a Selecaót erősítené! Sajnos sajátját sem sokáig szilárdította: Ghána ellen jól, az USA ellen kiválóan játszott, de a csehek ellen negyedórányi futball után el kellett hagynia a játékteret, s később csak akkor léphetett pályára, amikor átvette a döntő után az aranyérmet. Végül is így lett szimmetrikus: három világbajnokságon vett részt, s mindegyiken csak három mérkőzés jutott neki (kétszer térde, egyszer combja miatt). Ezek után novemberben válla is cserbenhagyta, s olyan súlyosnak bizonyult sérülés, hogy el kellett utaznia Miamiba, az ottani rehabilitációs központba. Lábadozását igencsak aktív módon használta fel, hiszen megegyezett a klubvezetéssel jövőjéről (előtte sokáig lebegtette, hogy visszatér a Lazióhoz, s tőlük fog visszavonulni). Szerződését végül egészen 2011-ig hosszabbította meg. "A Laziónál töltött évek csodálatosak voltak, de még fiatal vagyok - szólt az indoklás. - Még sokáig szeretnék játszani a Bajnokok Ligájában."

13-as mezszáma ne zavarjon meg minket: ez arrafelé éppenséggel a szerencse száma, ráadásul számára különös jelentőséggel is bír - 1985. június 13-án ment le a Lazio válogatójára és 1994. március 13-án játszott először a Serie A-ban.
Ma már egyértelműen ő a világ legjobb középhátvédje, nem hiába üldözi kitartóan a Real Madrid: de hát lennének olyan ostobák a milánóiak hogy elengedjék a No. 1-et? Egyébként pályafutása nem a legszerencsésebb előjelekkel indult: alig esett át a tűzkeresztségen a felnőttek között, amikor egy edzésen eltörte az angol zseni, Paul Gascoigne térdét. Az ütközésnél egyébként a zakkant életű Gazza volt szabálytalan.