Miniállamból a szigetországba az elnök unokájának kérésére

Vágólapra másolva!
2008.09.23. 15:32
Címkék
Anglia furcsa egy ország, hiszen a bal oldalon vezetnek, imádják a pocsék esős időjárásukat, rajonganak a kontinensről érkezők számára felfoghatatlan krikettért, minden délután teáznak, és a labdarúgóklubok az elnök unokájának döntése alapján igazolnak játékosokat.
Burgmeier (kékben) az unoka kiszemeltje
Fotó: Imago (archív)
Burgmeier (kékben) az unoka kiszemeltje
Burgmeier (kékben) az unoka kiszemeltje
Fotó: Imago (archív)
Burgmeier (kékben) az unoka kiszemeltje

Legalábbis a negyedosztályú Darlington csapatánál ez történt Franz Burgmeierrel. A hazája válogatottjában 48 alkalommal pályára lépő balszélső is tagja volt Liechtenstein nemzeti csapatának, amikor az Anglia ellen szerepelt az Old Traffordon, még 2003-ban, a következő évi Európa-bajnokságra selejtező mérkőzésen.

Noha a miniállam csapata 2–0-ra kikapott a manchesteri stadionban, főhősünknek mégis ez a találkozó volt a fordulópont az életében – igaz, akkor még ő sem tudta. Burgmeiernek elég jól ment a játék a vereség ellenére is, ám ez még kevés lett volna az üdvösséghez.

Történt ugyanis, hogy Sven-Göran Eriksson együttesének győzelmét a helyszínen nézte meg a hétéves Max Houghton és nagyapja, George. Utóbbi Darlington város labdarúgóklubjának elnöke. A kisunoka a mérkőzés után nagyapjának a liechtensteiniek balszélsőjéről áradozott, és játékát leginkább Michael Essienéhez hasonlította.

Persze mi is tudjuk, hogy Essien nem balszélső, hanem középpályás, a legifjabb Houghton figyelmét azonban ez elkerülhette. Mindenesetre a nagypapa utánanézett Burgmeiernek, és ahogy telt az idő, úgy követte figyelemmel egyre szorosabban a liechtensteini játékos fejlődését.

Három esztendeje, amikor Burgmeier az FC Vaduztól az FC Aarauhoz igazolt, valamint egy év múlva, amikor az FC Baselhez került, még nem jött össze a szigetországi szerződés. Az idén viszont már konkurenciája is akadt az angol negyedosztályban vitézkedő Darlingtonnak, mivel a francia Metz is szívesen látta volna a 26 éves játékost.

Végül azonban Max Houghton öt évvel korábbi kívánsága vált valóra, hiszen a Darlington szerződtette Burgmeiert, akinek pályafutása eddigi legnagyobb élménye a Portugália elleni 2–2-es döntetlen volt 2004 őszén. Elképzelhető azonban, hogy hamarosan megváltozik ez a sorrend.

„Remekül érzem magam a klubnál, és életem álma vált valóra, amikor Angliába igazolhattam. A csapat nagyon jó, úgyhogy azt hiszem, nyugodtan játszhatnánk felsőbb osztályban is, nem pedig csak a negyedik vonalban” – mondta az első bajnokiján rögtön győztes gólt szerző liechtensteini kiválóság, akinek a piaci értéke egyébként korántsem lebecsülendő. A transfermarkt.de szerint ugyanis 450 ezer eurót ér, amivel hazája egyik legértékesebb játékosa.
Legfrissebb hírek

Hungarian Darts Trophy: Major és Sárai mellett a tavalyi döntős Gian van Veen is búcsúzott

Egyéb egyéni
59 perce

Két meccs – Somogyi Zsolt jegyzete

Magyar válogatott
1 órája

A trágár és anyagias Puskás – Szöllősi György publicisztikája

Magyar válogatott
1 órája

Szombati sportműsor: Liverpool–Everton, Magyarország–Svédország

Minden más foci
1 órája

Történelmi bronz Tokióban; Győri-Lukács Viktória nem is lehetne boldogabb

E-újság
1 órája

Folytatódik a Real Sociedad pocsék idényrajtja, simán nyert odahaza a Betis

Spanyol labdarúgás
1 órája

Ligue1: egyetlen góllal nyert a Lyon az Angers ellen

Francia labdarúgás
2 órája

Hiába vezetett már korán a Lecce, továbbra is nyeretlen a Serie A-ban

Olasz labdarúgás
2 órája
Ezek is érdekelhetik