Kevés volt Lampardék igyekezete

Előbb egy ígéretes, már a tizenhatosnál járó Chelsea-akciót akasztott meg tévesen les címén a játékvezető, majd Lampard pazar indításával Duff lépett ki – na, ő viszont lesről, de ezt elnézték a sporik – és kapálta el a labdát csúnyán, méterekkel a hosszúsarok mellé. Kevéssel később Joe Cole trükkös beadását Lampard ollózta hanyatt vetődve nem sokkal a jobb kapufa mellé.


Egy hazai szöglet után a tizennyolcadik percben végül előnyt szereztek a hazaiak: a rövidsaroknál helyezkedő Crespo csúsztatásába középen az izlandi légiós, Gudjohnsen piszkált bele és hiába az önfeláldozó mentés a vendégvédelemtől, a partjelző és a játékvezető is bent látta a labdát és megadta a gólt. A tévés visszajátszás nekik adott igazat, a vendégek nem is reklamálták.

Nem tett jót a mérkőzésnek a hazai gól, a Chelsea rögtön ráérősre vette a figurát, a vendégek pedig egy-egy szórványos, nem túl meggyőző kontrával jelezték: pályán vannak. Ritkán merészkedtek ki térfelükről, a Chelsea-védelem ellen pedig bizony elkél az átütőerő, egy-két játékossal azonban ez nem igazán megvalósítható.

A szünetben aztán megkapták az új utasítást a vendégek, ennek köszönhetően jóval feljebb játszottak, mint az első játékrészben. Ha nem is szorították be a hazaiakat, azért többször eljutottak a Chelsea tizenhatosáig vagy éppen közvetlen Cech kapuja elé. Ha a gól nem is érett, mindenképpen dicséretes volt tőlük az igyekezet.

Ezt az igyekezetet aztán - némiképpen váratlanul - gól jutalmazta: egy ártalmatlannak tetsző bal oldali beívelésre Marcus Bent mozdult jó ütemben és a kilépő Cech felett tíz méterről, középről a hálóba csúsztatott. A téli átigazolási szezonban az Evertontól leigazolt játékos első mérkőzését játszotta a Charltonban, nem rossz ajánlólevél.

És hogy mit csinált mindeközben a Chelsea-védelem? A Bent őrzésével megbízott Del Horno lest integetve ácsorgott – csak ő tudja, mire föl lengetett -, míg a középhátvéd Terry nem hátrált a labdára, azt csak szemmel követte.

Ezt követően ismét visszaállt saját kapuja elé – vagy éppen beszorult a vendégcsapat -, de a Chelsea-ben ezúttal messze nem volt az a lendület és átütőerő, amely őket a jelenkori angol futball élére repítette és tartja is immár másfél éve. Hiába jött Maniche – a téli szezon másik új szerzeménye -, illetve a Shaun Wright-Phillips, nekik is csak felvillanásaik voltak.

A mérkőzéshez tartozik, hogy az idő szorításában egyre idegesebben és kapkodóbban futballozó hazaiak közül Carvalho második sárga lapjával a kiállítás sorsára jutott, így a hajrában tizenhárom percig csak kilenc mezőnyjátékossal – köztük már csak két védővel! – próbálták bevenni a norvég légiós, Myhre kapuját.

A szezonban először vesztett pontokat hazai pályán a Chelsea, mondjuk eddig idegenben sem hagytak ott túl sokat. A tizedik fordulóban az Everton elleni döntetlent követően a tizenkettedikben az United verte el őket Manchesterben.

Hazai pályán legutóbb az Arsenal rabolt tőlük pontokat, még egy 2005. áprilisi 0-0-lal. Bezzeg a Charlton, amely az utóbbi négy idegenben megvívott találkozóját pont nélkül zárta.