A Boston a napokban 12–1-es összesített gólkülönbséggel nyerte meg a két hazai mérkőzését, de ezzel is csak kiegyenlíteni tudta a Vancouverben két egygólos vereséggel kialakult kétmeccses hátrányát. A Stanley-kupa döntője Kanadában folytatódott, s miután a kijelölt énekes elhadarta az amerikai himnuszt, a közönséggel szokás szerint elénekeltették a kanadaiakét.
A hangulat megalapozása után bemutatkozhatott a fináléban Chris Tanev, a Vancouver 21 éves újonc hátvédje, aki a sérült Dan Hamhuis és az eltiltott Aaron Rome helyére a negyedik meccsen beugró, és a várakozásoktól elmaradó Keith Ballardot váltotta a harmadik párban.
A bostoniak magukkal hozták a harmadik meccsen Aaron Rome által letaglózott Nathan Horton mezét, és az öltözőbe kifüggesztve igyekeztek lelki erőt meríteni abból, hogy sérült társukért is játszaniuk kell.
1. HARMAD
A Boston ott kezdte, ahol hazai pályán abbahagyta: az 5. perc elején Chris Kelly telibe találta Roberto Luongo kapujának lécét – a közönség odaadó támogatását élvező kapusnak ezúttal hatalmas szerencséje volt, hogy nem kapott gyors gólt. A túloldalon a döntő első négy meccsén 96.6 százalékos hatékonysággal védő Tim Thomas az elé vetődő védőt megkerülő Mason Raymond lövése után hárított óriásit.
| Alex Burrows: – (Roberto Luongo) egyike a legjobb kapusoknak, akik valaha ezt a sportot űzték. Az egész playoff során kulcsembernek bizonyult, nagy védések sorát mutatta be, mindannyian nagyon bízunk benne. Ahogyan felkészül egy-egy meccsre, ahogyan odateszi magát, valamennyiünk számára biztosíték a sikerre. |
| Kevin Bieksa: – Valami megszállta (Luongót) a meccs előtt. Nagyon lazának, magabiztosnak tűnt, viccelődött, pedig nem egy szószátyár fazon. Sejtettük, hogy különleges produkcióra számíthatunk a részéről. |
| Roberto Luongo: – Fogalmam sincs, vannak-e megnyugtató tengerpartok Bostonban, mindenesetre felderítem a terepet. Felteszem a kapucnimat, a fülembe zenét töltök, és onnantól fogva teljesen mindegy, ki mit beszél körülöttem. Csak az érdekel, hogy a lehető legjobban felkészüljek a következő meccsre, és ehhez biztosítsam magam számára a körülményeket." |
| Maxim Lapierre: – Már vagy hat hónapja álmodom erről a gólról. Szerencsénk volt, jól pattant a korong, és nehéz időszakban voltam a legjobbkor a legjobb helyen. |
| Zdeno Chára: – Az elején volt néhány biztosnak tűnő gólszerzési lehetőségünk, de az emberelőnyökkel együtt elherdáltuk őket. Nagyobb tempót kell diktálnunk elöl, és jobb döntéseket hozni, hogy kihasználjuk a helyzeteinket. |
| Tim Thomas: – Általában efféle gólok döntik el az olyan mérkőzéseket, amelyeken sokáig senki sem képes a kapuba találni. Szerencsésen pattant vissza a korong Lapierre elé, és olyan ütemben lőtte el, hogy nem volt lehetőségem jól felmérni a szituációt. |
| Milan Lucic: – Valamilyen okból képtelenek vagyunk feltalálni magunkat idegenben, pedig ha nincs pályaelőnyöd, valamiképp győzni kell legalább egyszer idegenben, ha meg akarsz nyerni egy párharcot. |
| Claude Julien: – Meg sem tudnám számolni, hányszor éltünk már át hasonló szituációt a múltban. Valahogyan sohasem a könnyebbik úton jutunk el a célunkhoz, számomra nem meglepetés, hogy most is itt tartunk. |
A bostoni vereségek után kőkemény test test elleni játékkal kirukkoló Vancouver eddig túljutott egy kivédekezett emberhátrányon, s Henrik Sedin, majd Andrew Alberts büntetése után is gyakorolhatta a létszámhátrányos helyzetet. Sikerrel tette, a harmadik után is 0–0 maradt az állás.
Öt perccel a harmad vége előtt Patrice Bergeron csapott le a Milan Lucic veszélyes lövése után kipattanó korongra, de Luongo a helyén volt, ahogy az első harmadban további 11 alkalommal is. A szintén jól védő, ám a korongokat rendre veszélyes helyre kiütő Thomasnak csak hat lövést kellett hárítania az első harmadban.
A játékrész végén Lucic akadt össze Alex Burrowsszal, mindketten büntetést kaptak.
2. HARMAD
A nyitó húsz perc után az ütközések tekintetében 23:13-ra vezető Vancouver a második harmad elején is emberhátrányba került, Ryan Keslert látták szabálytalannak a játékvezetők, mielőtt Thomas nekiesett a kapujának. Az újabb kivédekezett emberhátrány után a játékrész derekához közeledve Adam McQuaid Chris Higginsszel szemben elkövetett szabálytalansága után az első hazai emberelőny is eljött.
Bár a távoli lövések után Thomasról kipattanó korongok izgalmas kavarodásokat okoztak, a Canucks is reménytelenül küzdött a vezető gólért. McQuaid visszaérkezése után hosszú, folyamatos játék alakult ki, mindkét oldalon kisebb helyzetekkel, mígnem a bostoni kapu előtt egy türelmesen kijátszott vancouveri ellentámadás során a bal szélen üresen álló Tanner Glass kapott remek passzt, ám annak ellenére, hogy Thomas verve volt, nem született találat, mert a negyedik soros szélső elütött a pakk felett, és mire megtalálta a korongot, a védők levédték a kaput.
Közben a másik oldalon a több bátor blokkot is elvállaló Sami Salo alig állt a lábán – a finn sérülése az utolsó, amire szüksége lett volna az eleve megtépázott Canucks-védelemnek. Salo aztán folytatta a játékot, a Rogers Arena közönsége pedig fellélegezhetett.
Bergeron kiállítása miatt a harmad hajrájában emberelőnybe került a Vancouver, de Thomas újra mindent védett, társai pedig ügyeltek a veszélyes helyre kipattanó korongokra. A Canucks ezzel együtt 23 emberelőnyös helyzetet hagyott kihasználatlanul a fináléban, és csak egyet váltott gólra.
3. HARMAD
Nemcsak a két harmad utáni 0–0-s állás miatt hasonlított az első meccsre az ötödik, hanem azért is, mert a harmadik periódus elején a Vancouver feljebb kapcsolt egy fokozattal, és olyan tempóban kezdett el korcsolyázni, amelyet nehezen bírt a Bruins. A fehér mezesek egyre inkább lemaradtak a kékek támadásairól, és Thomas magára maradt.
Burrows és Higgins is nagy helyzetet hagyott ki, akárcsak Maxim Lapierre a jobb oldalról, ahonnan Raffi Torres higgadt passza után nem tudta mattolni a jobbról balra, majd visszafelé is villámgyorsan cikázó Thomast. Aztán egy Kevin Bieksa-lövés után a pakk a kapu mögötti palánkról Lapierre-hez pattant, a támadó pedig éles szögből (szinte ugyanonnan, ahonnan másodpercekkel korábban lőtt) már betalált a több mint 110 percig hibátlanul védő Thomas kapujába. 1–0
A Bruinsnak fel kellett pörögnie, támadásban veszélyesebbé is váltak a vendégek, a védekezésük viszont továbbra is Thomas kezében volt. A harmad első kiállítását Rich Peverleyre fújták, a Vancouver 8 perccel a vége előtt esélyt kapott a meccs eldöntésére. Nem tudta kihasználni, a Bruins ellentámadásba lendült, ám Dennis Seidenberg bombáját védte a hazai pályán megújuló Luongo.
Három és fél perccel a vége előtt a kapu elé érkező Peverley közeli próbálkozását hárította, majd a vancouveri harmadbeli bulit követően Johnny Boychuk gyors lövése sem lepte meg a bostoni kettős sokkon túljutó Luongót.
Az egyik fél negyedik győzelméig tartó Stanley-kupa-döntőkben eddig 21-szer fordult elő, hogy 2–2-es állás után játszották az 5. találkozót, és 15-ször az a gárda lett a bajnok, amely 3–2-es előnyt szerzett; legutóbb 2009-ben a Pittsburgh Penguins jutott így a csúcsra.
A Vancouver magyar idő szerint kedd hajnalban Bostonban szerezheti meg fennállása első bajnoki címét.
| VANCOUVER CANUCKS–BOSTON BRUINS 1–0 (0–0, 0–0, 1–0) |
| Vancouver, Rogers Arena, 18 860 néző |
| V: Stephen Walkom, Dan O’Rourke, Pierre Racicot, Steve Miller |
| VANCOUVER: Luongo – Ehrhoff, Salo, D. Sedin, H. Sedin, Burrows – Bieksa, Edler, Higgins, Kesler, Raymond – Tanev, Alberts, Torres, Lapierre, Hansen – Glass, Malhotra, Oreskovich. Vezetőedző: Alain Vigneault |
| BOSTON: Thomas – Boychuk, Seidenberg, Marchand, P. Bergeron, Recchi – Ference, Chára, Lucic, Krejcí, Peverley – T. Kaberle, McQuaid, Ryder, C. Kelly, G. Campbell – Paille, Sh. Thornton, Seguin. Vezetőedző: Claude Julien |
| Gólszerző: Lapierre (44:35, Bieksa, Torres, 1–0) |
| Kapura lövések: 25:31. Bulik: 34:30. Büntetések: 10, ill. 8. Blokkok: 19:19. Ütközések: 47:27 |
| Legtöbb lövés: D. Sedin, Ehrhoff 4-4, ill. P. Bergeron 6. Legtöbb blokk: Bieksa 3, ill. Boychuk 4. Legtöbb ütközés: Edler 10, ill. Lucic 4. Legtöbb játékperc: Ehrhoff 24:36, ill. Seidenberg 27:39. Védési hatékonyság: Luongo 31/31, ill. Thomas 24/25 |
| A meccs legjobbjai. ***Lapierre, **Thomas, *Luongo |
| AZ EGYIK FÉL NEGYEDIK GYŐZELMÉIG TARTÓ PÁRHARC ÁLLÁSA: 3–2 a Vancouver javára |
| Korábbi mérkőzések |
| Vancouver–Boston 1–0 |
| Vancouver–Boston 3–2 – hosszabbítás után |
| Boston–Vancouver 8–1 |
| Boston–Vancouver 4–0 |
| A döntő további mérkőzéseinek időpontja és helyszíne (helyi idő szerint, a meccsek magyar idő szerint másnap hajnali 2 órakor kezdődnek) |
| június 13., Boston |
| június 15., Vancouver (ha szükséges) |
