A Vörös Folyó két partján fekvő egyetem 109 éve csap össze minden évben, általában a bajnoki rangsor előkelő helyeiről nézve egymással farkasszemet. Az idei év azonban másként alakult: az Oklahoma irányítója, Sam Bradford a szezon első mérkőzésén megsérült és nélküle a Sooners (Telepesek) névre hallgató gárda eddig három győzelem mellé már két vereséget is begyűjtött, komolyan kérdésessé téve szezonbeli jó szereplésüket. A hírek szerint Bradford e sorsdöntő mérkőzésen már teljes értékűen léphet pályára, komolyan megnehezítve ellenfele esélyeit.
Az ősi rivális, a Texas öt győzelmével és veretlenségével az idei bajnoki cím egyik várományosa. Quarterbackje, Colt McCoy és elsőszámú elkapója, Jordan Shipley a liga egyik legjobb tandemjét alkotja, míg a Sergio Kindle által vezérelt védelem a liga összes támadófalát képes szétrombolni. Azonban a Longhorns (Hosszúszarvúak) becenévre hallgató texasiaknál sem tökéletes minden: akadozik a futójáték és a csapat eddig minden mérkőzésén csak a harmadik negyedre pörgött fel, ami egy Oklahoma-szintű ellenféllel szemben a biztos vereséggel egyenlő. Mégis, az eddig mutatott teljesítményüket összevetve a mérkőzés esélyese a Texas Longhorns.
A hétvége másik rangadója az Florida-Arkansas összecsapás lesz. Ezen a mérkőzésen végre újra megcsodálhatjuk a Florida sérülésből visszatérő élő legendáját, Tim Tebowt. A Gators (Alligátorok) irányítóját tartják az egyetemi amerikai futball legjobb aktív játékosának: minden idők legfiatalabbjaként nyerte el az elsőszámú Heisman díjat, egy évvel később pedig nemzeti bajnoki címig vezette csapatát. A Florida az idén is veretlen és újra jó eséllyel pályázik a döntőre.
A Purdue-Ohio State mérkőzés leginkább a vendég Buckeyes számára jelentős: győzelme esetén versenyben maradhat konferenciája, a Big Ten első helyéért és a jó kupaszereplésért. A hazaiak, a Purdue Boilermakers a tisztes helytállásban reménykedhetnek. Hogy mégis miért érdemes ezt a meccset választani? A válasz az Ohio State Buckeyes quarterbackje, Terrelle Pryor. A különleges mobilitással és fizikai adottságokkal megáldott játékos külön színt vitt csapata játékába, feldobva az évek óta meglehetősen sematikus irányítójátékot.
A liga menetrendje szerint a tizenkét mérkőzéses alapszakasz után nem a profi sportokban megszokott rájátszás következik, hanem a két legerősebb csapat, a BCS 1. és 2. helyezettje játssza a nemzeti nagydöntőt, a többi csapat pedig a ranglista szerint lefelé haladva különböző erősségű kupákba, bowlokba nyer besorolást. Egy-egy kupadöntős hely minimális részvételi feltétele legalább hat győzelem elérése az alapszakaszban.