TÖRÖK LÁSZLÓ 2020.05.16 09:00 Frissítve: 2020.05.16 09:28

Vízilabda: a hegylakó és Faragó – a pólósok pólósa, 3. rész

Több okból is sporttörténelmi jelentőségű vízilabdatornának adott otthont 1973 szeptemberében a belgrádi Tasmajdan uszoda. Ez volt a sportág első világbajnoksága, ráadásul veretlenül nyerte meg válogatottunk. Ezzel megkezdődött a magyar póló harmadik aranykora.

Faragó Tamás lába előtt hevert a hetvenes években a pólóvilág

 

A magyar vízilabdasport a megelőző években is a világ élvonalába tartozott, nemzeti csapatunk azonban az 1964-es olimpia óta semmilyen világversenyen nem tudott aranyérmet szerezni. Pedig szuper pólósok alkották az együttest. A két kapus, Molnár és Cservenyák is világklasszis volt, Konrád Ferencnél nagyobb góllövőt az idő tájt nem lehetett találni, Sárosi László volt az ész, a művész. A két kivételes adottságú és tudású óriást, Szívóst és Faragót pedig senkinek sem kell bemutatni, akik nyitott szemmel és füllel élnek a világban.

Szívós István édesapja nyomdokain jutott el az olimpiai aranyig

 

 
Ki lesz a pólósok pólósa? Indul a szavazás!
Jamesz kontra Hitler – a pólósok pólósa, 1. rész
Aranykor klasszisokkal – a pólósok pólósa, 2. rész

Viszont hiába voltak ők legalább olyan jó játékosok, mint a szovjet Kabanov, Dreval vagy Dolgusin, az ősi nagy ellenfél egyetlen dolgot tudott jobban: győzni. Ezt kellett megtanítania a mieinknek az akkor kinevezett szövetségi kapitánynak, Gyarmati Dezsőnek. Gyarmati régóta és nagyon akarta ezt a posztot, úgy érezte, tud újat hozni a medencék világába. Bár az első lépése nem aratott egyértelmű sikert. Segítőjének régi csapattársát, barátját, Kárpáti Györgyöt választotta. A mindig mindenhol suttogó kétkedőknek azonban hamar befogták a szájukat. Gyarmati volt a szigorú, a megfontolt, aki egyesek szerint túl sokat vacillált, és remekül kiegészítette őt a mindig könnyed, tréfálkozásra kapható Kárpáti, aki képes volt egyetlen mondatával oldani a feszültséget.

Gyarmati nem játszotta el az új seprű szerepét, nem kezdett nagytakarításba. Nem is lett volna miért. A társaságot szinte egyben hagyta. Csak Ballát, a Fradi védőjét hozta be az együttesbe, no meg – általános megrökönyödésre – az ob II-ben játszó ismeretlen szegedi egyetemistát, „valami” Csapót. Úgy tervezte, hogy a hatalmas termetű „hegylakót” a két szuper pólós, Szívós és Faragó tehermentesítésére építi be a válogatottba.

Csapó Gábor volt az 1973-as vb-n Gyarmati kapitány csodafegyvere

 

A világbajnokságon a selejtezőcsoportok első két helyezettje jutott a legjobb hat közé, ahol aztán körmérkőzéssel döntötték el az érmek sorsát. Nem rendeztek tehát klasszikus döntőt, ám arra mindenki nagy tételben fogadhatott, hogy a magyar–szovjet csata alapvetően befolyásolja majd az első hely sorsát. Nos, ezen a találkozón – hosszú évek után – mi nyertünk 5–4-re, az újonc Csapó Gábor három gólt szerzett. Kilenc aszályos év után végre aranyérmet ünnepelhettünk!

Egy évvel később a bécsi Európa-bajnokság valóságos diadalmenet volt. A Jugoszlávia elleni döntetlent kivéve valamennyi mérkőzését megnyerte és kontinensbajnok lett az együttes, amelynek összetétele a korábbihoz képest egyetlen helyen változott. Horkai György, a BVSC villámgyors pólósa került be, és hosszú esztendőkön át ki sem lehetett robbantani.

Lendül a rettegett jobb kéz: Faragó onnan dobott gólt, ahonnan akart

 

A csodacsapat az Európa- és a világbajnokságot követően nagyon vágyott rá, hogy tizenkét év után újra olimpiai arannyal is büszkélkedhessen. Igaz, az együtt eltöltött három esztendő nyomot hagyott játékosban, kapitányban egyaránt. Görgényi István egy riportban úgy fogalmazott, ahogy közeledtek az ötkarikás játékok, egyre nehezebben tudta követni Gyarmati gondolatmenetét. Előfordult, hogy este még úgy váltak el, fix embere a csapatnak, de reggelre már másként gondolta a szakvezető.

Gyarmati pedig egy régi interjúban arról panaszkodott, akkoriban több játékosa egy életre megorrolt rá, mert kihagyta őket. Pedig ő nem tett egyebet, csak az általa legjobbnak vélt tizenegyet válogatta be. Hiába volt a tizenkettedik vagy a tizenharmadik szinte ugyanolyan jó, nem vihetett mindenkit Montrealba. Így maradt itthon a korábbiak közül Bodnár, Görgényi, Kásás és Magas is, a helyükre Gerendás, Sudár és Kenéz került. Gyarmati megint jól választott, amit a következő évek bizonyítottak, különösen Sudár és Gerendás esetében. De szükség volt a kapitány rafinériájára is. Meghívta Budapestre edzőtáborozni az akkor nagyon jó képességű román válogatottat az olimpia előtt. Sokan nem értették, egy potenciális ellenlábast miért kell „felhozni” a mieink nyakára egy világtorna előtt. Gyarmati azonban hajthatatlan volt, és persze megint neki lett igaza.

A kapitány és a fiúk: Gyarmati, Szívós, Csapó és Faragó aranynégyese

 

A montreali olimpián az egymás elleni mérkőzésen tényleg nehezen, csak 9–8-ra győztünk az általunk „felkészített” román válogatott ellen, amely azonban előtte a csoportkörben a hollandokkal egyetemben megelőzte nagy mumusainkat, a szovjeteket, akik nem jutottak be a hat közé, így nem volt gondunk velük a továbbiakban. Az aranyért folytatott harcban legnagyobb ellenfelünknek az olaszok ígérkeztek. Vezettek is ellenünk a harmadik negyed végén. Jól játszottak, és roppant módon vigyáztak arra, hogy Szívós és Csapó még véletlenül se tudjon kapura lőni. Ezért az utolsó szünetben Gyarmati félrehívta Faragót, és utóbb így mesélte el nekem kettejük beszélgetését: „Tonó! Látod, hogy sem Pisti, sem Dudi nem tud lőni, olyan szorosan őrzik őket. Ezért maradj egy kicsit hátrább, és ha megkapod a labdát a kaputól hat méterre, gondolkodás nélkül tüzelj. Ha nyolc méterre, onnan is, de ha netán tíz méterre vagy, akkor se habozz!” Faragó visszakérdezett: „És ha nem lövöm be?” „Akkor nekem otthon felmondanak, karóba húznak, elmondanak mindenféle senkiházinak. Neked azonban semmi bajod nem lesz, elvégzed az állatorvosi egyetemet, és életed végéig gyógyítod a kutyákat, macskákat és aranyhörcsögöket.”

A lényeg, hogy 6–5-re legyőztük Olaszország legjobbjait is – Faragó négy góljával! Ja, és olimpiai bajnokok lettünk!

A hatodik magyar pólóarany: 1976-ban ők ültek vissza a trónra

 

A hetvenes évek csodacsapatának tagjai ma is rendszeresen összejönnek az egykori BVSC-pólós, Gém Zoli lakásán. Ott van az utánozhatatlan humorú Molnár, valamint Cservenyák, Magas, Faragó, Gerendás, Horkai, Kásás, és ott volt mindig Szívós Pisti is. Olykor még egy-két taggal bővül a társaság, és pazar rakott krumplit eszünk. Rendre engem is meghívnak. Én csak hallgatom a történeteket, és újra átélem a magyar vízilabda harmadik aranykorát, amelyet ezeknek az (öreg)srácoknak köszönhetünk.

(A következő részben: A triplázó Kemény-legények)

MOB-VIDEÓ AZ 1976-OS OLIMPIÁRÓL – ÁTKATTINTÁSSAL!

AZ 1976-OS MAGYAR–OLASZ PÓLÓDÖNTŐ ÖSSZEFOGLALÓJA (angol nyelven) – ÁTKATTINTÁSSAL!

 

2020.10.02 19:24:10

Vízilabda BALLAI ATTILA

Húsz év távlatából is mesés: felelevenítjük a magyar vízilabdázók sydneyi olimpiai győzelmét.

2020.09.18 21:05:14

Vízilabda MALONYAI PÉTER

A vízilabdázás állócsillaga 70 évesen sem hazudtolja meg önmagát: fergeteges sztorik Budától Szicíliáig.

2020.08.30 22:36:47

Vízilabda CSURKA GERGELY

ALAPVONAL. Dopping- és minden más frontról pontosan tudjuk, mekkora gazemberségeket képesek egyesek elkövetni az eredmény érdekében – kétségünk se legyen afelől, hamarosan a koronavírustesztek manipulálása is piaci alapon zajlik majd.