– Szerda este óta keressük a megfelelő kifejezést a győzelemre. Lehet egyáltalán bármihez hasonlítani ezt a diadalt?
– Nem is tudom... Óriási eredmény ez, nagyon kevesen gondolták volna rajtunk kívül, hogy mínusz négyről sikerülhet a továbbjutás. Mi azonban hittünk benne.
– Nagy ünneplést csaptak?
– Nem mondom, hogy nem ittunk meg egy-két pohárral, de túl nagy ünneplést nem rendezhettünk, elvégre még fontos céljaink vannak a szezonban.
– Őszintén hittek a sikerben, vagy kötelező optimizmussal szálltak vízbe, hogy megpróbálják a lehetetlent, aztán lesz, ami lesz?
– Én hittem benne, ahogy abban is, hogy a mérkőzés folyamán lesz lehetőségünk ledolgozni a négygólos hátrányt. Utóbbiban feltétlenül hittem, de abban bízni, hogy hét góllal fogunk nyerni, már túlzott optimizmusra vallott volna. Elsősorban győzni akartunk, úgy voltunk vele, majd közben meglátjuk, miképp alakul a meccs. Aztán minden összejött...
– Nem mindennapos, hogy egy csapat ilyen kegyelmi állapotban pólózzon.
– A legtöbb együttes életében egyszer sem történik ilyesmi vagy csak igen ritkán. Talán a Primorac Kotor játszhatott így, amikor az Euroliga döntőjében megverte a Reccót három éve. A kapustól a centereken át a védőkig mindenki tudásának legjavát nyújtotta, ezért is sikerülhetett ilyen különbséggel nyernünk. Amikor megy a játék, nagyon jó érzés látni egymáson, hogy élvezzük a pólót, az ellenfél pedig megriad, és azt sem tudja, mihez nyúljon. Éppen itt dőlt el a meccs, mentálisan a horvátok fölé kerekedtünk. Jó volt látni a riadt arcukat.
– Ráadásul amikor elmentek nyolc háromra, utána rá tudtak tenni még egy lapáttal.
– Látszott, a horvátok elég tanácstalanok, és ahogy egyre jobban elbizonytalanodtak, mi úgy kaptunk szárnyakat. Nem megsértve senkit, tizenhat gólt a másodvonalbeli csapatoknak szokás lőni, nem a világ egyik legjobb együttesének.
– Ennyire összerázódott a szezon végére a Vasas?
– Az biztos, hogy nagyon egyben vagyunk, megtaláltuk az összhangot – nem tudok olyasmit mondani, ami másként működhetne, s azt várom, hogy a következőkben hasonlóképpen megy minden, és megnyerjük a bajnokságot.
A férfi vízilabda Bajnokok Ligája elődöntőjében majd a Pro Reccóval találkozó Vasas húsz éve nem látott bravúrt hajtott végre, amikor a Jug Dubrovnik ellen négy góllal elveszített első meccs után kiharcolta a továbbjutást a negyeddöntőből.
A Vasas ritkán látható bravúrt ért el a negyeddöntőben. A legrangosabb európai kupasorozatban eddig mindössze egyszer fordult elő, hogy egy csapat az oda-vissza vágós párharcban az első mérkőzésen négygólos hátrányba került, mégis továbbjutott. 1992-ben a Canottieri Napoli 12–8-as vereséget szenvedett Marseille-ben, a visszavágón azonban 12–5-ös sikert aratott.
A Jug Dubrovniknak ráadásul még egyetlen ellenfele sem dobott korábban nemzetközi kupameccsen 16 gólt – legalábbis a rendes játékidőben nem.
A magyar csapatok közül legutóbb – 2004-ben – a Honvéd nyert Euroligát (BL), majd 2005-ben is bejutott a négyes döntőbe, az azt követő hat szezonban viszont mindössze egy magyar Final Four-szereplést rögzíthettünk.
Ezt a mérleget tornászta fel a Vasas 7/2-re, ráadásul mindkétszer a piros-kékek kerültek a négy közé: 2008-ban a barcelonai felhőszakadásban a Vasas harmadik lett, s a papírforma most is bronzmeccset ígér (május 11-én Vasas–Recco elődöntőt rendeznek Nagyváradon) – ám a Jug-verés után bármit el tudunk képzelni. |
AZ ELŐDÖNTŐ PÁROSÍTÁSA |
Pro Recco (olasz)–Teva-Vasas-Uniqa |
Primorje Rijeka (horvát)–Mladost Zagreb (horvát) |