A tízmilliárdos társasági adótámogatás mellett 4.5 milliárdos önrészt biztosítana magánberuházásokból a szövetség: „folytatunk tárgyalásokat, a magyar érdeklődőkkel eléggé eredménytelenül, külföldi jelentkezők vannak, de nem szeretnénk ezt a létesítményt külföldi tulajdonban tudni. Ám ha nem lenne más lehetőségünk, alighanem elfogadnánk" – mondta Martin elnök.
A pólósok első embere jelezte: „Kétezerkilenc óta folyik a diskurzus arról, hogy a Megyeri-híd környékén lehetne vízilabdacentrumot felépíteni: azon a helyen rendelkezésre áll a telek, a vízbázisok, a kutak, az újpesti önkormányzat rendezési tervében szerepel az uszoda, megvannak az engedélyek is, ami másfél évvel rövidítené le az építkezést."
Martin György nem ért egyet Kemény Ferenc utánpótlás-igazgatóval, aki szerint „elképzelhetetlenül rossz helyen lenne" az új pólócentrum. Az elnök szerint „egészen kiváló a megközelíthetőség, húsz percre van a repülőtér, autóval öt percre Buda, kiváló helyszín az edzésre igyekvő fiataloknak is, ott a lakótelep, a közelben a Megyeri út".
A pólósok elnöke elmondta: miután a beruházás támogatásáról az állam dönthet, sok beszélgetést folytatott kormányzati vezetőkkel, s úgy érzi, megvan a támogatás „egy harminc-harmincöt éves budapesti hiány pótlására". Hozzátette: „elképzelhető persze, hogy nem lesz rá pénz. Akkor talán folytatódik a csoda, azaz lehetetlen körülmények között is igyekszik a magyar vízilabda a világ élvonalában maradni".
Az utánpótlás gondjaira térve a szövetség elnöke elmondta: mindennek az alfája és omegája a vízfelület, amelyből főleg Budapesten aggasztóan kevés van: „ahol korábban tizenöt gyerek edzett, most negyven-ötven srácnak kell a hely, így viszont a komoly szakmai munka kérdőjeleződhet meg".
Martin György abban nem ért egyet az olimpiai bajnok pólós és edző, Gyarmati Dezső kritikájával, hogy a szövetségnek ne lenne terve: „nincs elég uszoda, ezért lehetetlenek a normális edzések. Koncepciónk van, lépcsőzetesség az utánpótlásban van – vízfelület nincs."
