Sci-fi filmbe illő vereség a szerbek ellen a Margitszigeten

Az első negyedet a szerbek nyerték meg 3-1-re, de zárulhatott volna 2-2-vel is ez a játékrész, ha az utolsó délszláv támadást megelőzően Biros labdája emberelőnyben nem kívülről, hanem belülről zörgeti meg a hálót.

Mivel azonban a Domino-BHSE átlövője az oldalhálóba bombázott, a következő rohamból pedig Dejan Szavics nem tévesztette el a célt, kétgólos előnyre tett szert Nenad Manojlovics és Petar Porobics világbajnok együttese nyolc perc után. (A magyar találatot egyébiránt Fodor Rajmund szerezte.)

A folytatásban a magyar válogatott kihagyott egy kettős emberelőnyt (legyünk korrektek: csak néhány másodpercig voltak kettővel kevesebben a szerbek – Biros tüzelt a blokkba), aztán a következő fórt Kásás „simította” a kapufára.

Kisebb tűzijátékot vészelt át Kemény Dénes csapata, másképp fogalmazva: a szerbek is kihasználatlanul hagytak egy létszámfölényes szituációt. Aztán még egyet megúsztunk – Molnár volt a blokkoló –, más kérdés, hogy Sefiknek sem kellett a hálóból kipecáznia a labdát.

Végre a nagyszünetet megelőző utolsó előtti percben Kiss Gergely centereket megszégyenítő módon forgatta be az emberét, majd Sefik kezei között szépített (2-3). Szécsi a túloldalon „lehúzta a redőnyt”, hanem aztán egy újabb szerb emberelőny végén a bal felső sarokhoz már nem ért oda, pedig Filipovics labdája éppen oda ment (2-4).

Kézitusával zárult a második negyed, Steinmetz Ádám és Ikodinovics ökölpárbaja után pedig Kásás lőhetett ötméterest – ez is bement (3-4).

Csakhogy Filip Filipoviccsal egyszerűen nem bírtak a mieink, a szerbek ifjonca már a harmadik gólját szerezte a jobbszélső pozíciójából. Emiatt két negyed után 5-3-ra a szerbek vezettek.

A folytatásban Madaras Norbert előbb a kapufára lőtt emberelőnyben, majd a blokkról fölé pattant a lövése, így továbbra is kettő gólt volt az acélkeményen védekező kéksapkások előnye.


Aztán történt valami, amiből tőkét lehetett kovácsolni, hiszen Filipovics belekapaszkodott a „zsákolni” felemelkedő Varga Dánielbe a kapu előtt, és nem elég, hogy ötméterest kapott a Kemény-csapat, a gólerős Filipovics kipontozódott.

Biros biztos kézzel értékesítette a büntetőt (4-5), és felcsillant a remény az egyenlítésre. Nem sikerült azonban üstökön ragadni a szerencsét, mert mindjárt az ellentámadásnál kiállítottak egy magyar játékost, és a szerb bivaly, Sapics megszerezte a 15. gólját a tornán (4-6).

Sebaj, Kiss Csaba oda sem nézett, úgy vette be Sefik kapuját (5-6), és a negyed végén Kiss Gergely egyenlíthetett volna, de az ejtése a kapufáról kipattant. Közben Dejan Szavics is kipontozódott az ellen oldalán.

A záró nyolc percben magyar egyenlítés helyett a 4. percben Alekszandar Sapics visszaállította a kétgólos differenciát, de megint kaptunk egy ötméterest, amit Kiss Gergely küldött a helyére (6-7). Három és fél perc volt hátra ekkor.

Sapics sajnos határtalan önbizalommal játszott, emberelőnyben megszerezte önmaga harmadik, csapata nyolcadik találatát, de még mindig nem volt veszve semmi.

Szívós a blokkba lőtt emberelőnyben, majd két percen belül jártunk, amikor labdát szereztek a szerbek, akik elképesztően stabil csapat benyomását keltették ezen a napon.

Már veszni látszott minden, amikor a 275. válogatottságát ünneplő Kásás gyönyörű gólt ejtett Sefik kapujába.

Páratlan izgalmak közepette és páros kiállítással ért véget a rendes játékidő. Kemény Dénes 14 másodperccel a vége előtt időt kért, Varga Dániel pedig a hálóba lőtt, és a zsűri komoly viták kíséretében megadta a gólt. Sapics magán kívül volt, Porobics és Manojlovics nemkülönben, s a publikum is, csakhogy a lelátó örömében tombolt.

A kétszer háromperces hosszabbítás elején Janovics Sapics helyéről (a bal szélről) pattintott a hálóba (8-9), de Kásásban ekkor már manifesztálódott a benne rejlő géniusz, és akkora gólt lőtt, hogy még Sefik sem tudta, mi történt (9-9). Ez maradt az eredmény az utolsó 180 másodperc előtt.

Hiába kezdték létszámfölényben a szerbek a végjátékot, a ráúszásnál a miénk lett a labda. Két percig nem volt újabb gól, amikor is emberelőnybe kerültek a délszlávok. Porobics rohanvást kért időt, kiadta az ukázt embereinek, akik közül Pijetlovics – úgy tűnt, két méteren belülről – a kapuba gyötörte a labdát (9-10).

Még egy támadásra volt idő. Látszott, hogy mindenki Kásástól várja a megoldást, ő azonban ezúttal nem vállalta, így végül Kiss Gergely lesz, ami lesz alapon a szélről hasba lőtte Sefiket. Szerencséje volt azonban még egy esélyük a mieinknek, akik 24 másodperccel a vége előtt sarokdobásal jöhettek. Bár Szívós Márton az utolsó pillanatban óriási erővel bevágta a labdát a kapuba, nem adták meg a gólt, tekintve, hogy szabaddobásból onnan nem lőhette volna egyből kapura.

Ilyen szomorú körülmények között veszítette el a mérkőzést a magyar válogatott, amely 1979, 1995 és 1999 után nem tudta negyedszer is megnyerni a Világkupát.