Kezdődhet a bátrak sportja

Montrealban sikerült megverni magunkat, de most ne kezdjük újra az önkorbácsolást, történt, ami történt - ami tény: Kemény Dénes újabb 10 olimpiai aranyról mondott le, amikor úgy döntött, Fodor, Kásás, Kiss, Molnár és Szécsi - amúgy megbízható - szolgálatait nélkülözi a Világliga döntőjében. Az más kérdés, hogy az örökkön győzelmi kényszerrel játszó együttes életében csupán a kilencedik évben, kilenc aranyérem után jött el az a pillanat, amikor a kapitány úgy határozott: mi is megcsináljuk azt, amit a többiek már néhányszor "meg mertek" csinálni. A spanyolok korábban sportot űztek ebből, de a jugók sem átallották a juniorválogatottjukat küldeni a 2003-as Világliga-fináléra, és más riválisok is sokkal lazábban tudták venni a kihívások némelyikét, mint mi.

Két sikeres olimpia után talán belefér egy ilyen esemény "beáldozása". Már ha ez annak számít. Lehet, utólag annak fog tűnni - ám egyáltalán nincs kizárva, hogy más irányba fordulnak a történések. Elvégre a Hajós-uszoda elől kigördülő buszra felszálló "újak" túlnyomó többségéről pontosan tudható: rég fiksz helyük lenne más országok felnőttválogatottjaiban, csak éppen nálunk egyrészt erős a túlkínálat, másrészt az 1975-76-os évjárat olyan - a sydneyi és az athéni bajnokcsapat gerincét adó pólósok -, amilyenhez fogható évszázadonként ha egy adódik.
Bárány Attila döntött már el Euroliga-finálét, Vindisch Ferenc kiismerhetetlen lövései is fordítottak meg jelentős partikat, Hosnyánszky Norbertről pedig az olaszok is úgy beszéltek firenzei szezonja után, mint a jövő egyik legnagyobbja - hogy csak hármat említsünk a Belgrádba utazók közül. A nagy kérdés az: elhiszik-e, hogy ha itt nem is válthatják meg a világot, de sok jó pontot szerezhetnek Kemény Dénes szövetségi kapitánynál. Amikor 1998-ban, az első nagy külföldre rajzást követően a "lyukas nyáron" többen is bizonyíthattak volna, azt lehetett érezni: a behívottak többsége nem igazán gondolja komolyan, hogy később helye lehet a nagycsapatban. Szinte csak a régiek vitték a prímet, az újak túlnyomó része nem hagyott mély nyomot a kapitányban. Holott ezúttal jóval nagyobb az esély: akkor 23 évesek voltak a kulcsemberek, most 30 környékén járnak, azaz az idő a frisseknek dolgozik.

"Kizárólag azon múlik, hogy hisznek-e magukban - mondja ezzel kapcsolatban Kemény Dénes. - Sok, Sydney és Athén között látott példa mutatja, hogy sydneyi remeklés nélkül is csapattaggá válhatott valaki. Mert elhitte, hogy oszlopává válhat ennek a gárdának. Most is bőven van idő arra, hogy egy fiatal játékos elérje a megfelelő szintet. Ez alapvetően három tényezőn múlik: a bátorságon, a csapat iránti alázaton, és azon, hogy képes legyen túltenni magát az összes negatív külső körülményen. Ha ezeknek megfelelnek, nagy játékos lehet belőlük."

A feladat mindazonáltal nem egyszerű, hiszen a jobb napjaikon bárkire veszélyes németek mellett a vb másik két dobogósával, a görögökkel és a szerbekkel kell megmérkőznie az együttesnek. "Ebben az összetételben ez egy igen szép feladat - véli a mester. - Azt mindenesetre nagyon szeretném, ha nem maradnék kisebbségben a harci kedvemmel. Mert bennem megvan, most is, számomra ugyanis minden válogatott meccs megtiszteltetés, egyszersmind öröm, hogy ezeknek a játékosoknak lehetek az edzője ilyen nagy mérkőzéseken."

Reméljük, "konkrét" örömre is lesz okunk, mert bár a célkeresztben kimondottan Peking van, azért pólósaink Belgrádban is leadnak jónéhány lövést. S ki tudja: ha valóban lesz bennük harci kedv, úgy a többi, a vb után levezető hangulatban érkező rivális társaságában akár még a trófeát is meglőhetik.

Óriás: lehetőség

Míg vetélytársaink döntő többségénél azért fel lehet ismerni, ki a center, a magyar együttesben az utóbbi években nem igazán ríttak ki a középcsatárok. Sőt: Molnár Tamás, a két Varga Zsolt, majd Steinmetz Ádám még csak nem is volt úgymond első a tornasorban. Hanem Kemény Dénes új felfedezettje, Hárai Balázs a "szívósi" időket idézi: amikor az egyik margitszigeti edzésen fotósunk a parton készített képeket, Hárai egészalakos megörökítésénél az első reakciója az volt: "De hát nem fér bele..."

Avagy a többiek után állítani kellett az objektíven, és kissé hátra kellett lépnie. Az ifjú center 17 éves korára jóval két méter felett jár, és hogy nem csupán a méret a lényeg, azzal kapcsolatban érdemes idézni Keményt: "A csuklója mintha vajból lenne." Azaz a sportágban jó belépőnek számító paraméterek mellé pazar gömbérzék is társul, rutint meg még ráér szerezni, például Belgrádban.

"Mindent megteszek a jó szereplés érdekében, a többit meglátjuk - felelte szerényen, amikor azt tudakoltam, érzi-e a nagy lehetőséget a kiugrásra. - Az biztos, hogy ez nem akármilyen alkalom. Nem vagyok izgulós típus, a fontosabb meccsek előtt ugyan egyben van a gyomrom, de aztán a mérkőzés alatt már nem idegeskedem."

Csak érdekességképpen: harminckét éve egy hasonló "debellával" leptük meg a mezőnyt, éppen itt, a belgrádi Tasmajdan-uszodában: az első világbajnokságon az ismeretlenség homályából, a másodosztályú Szegedből beválogatott Csapó Gáborral nem tudtak mit kezdeni a vetélytársak.