Varga Dénes tíz hónap után játszott bajnokit

Varga Dániel öccse december 31-ig eleve nem játszhatott volna, mert szerződése még az UTE-hez kötötte, a Vasas pedig nem akart annyit fizetni, amennyit a lilák kértek érte. Vagyis Varga is, az angyalföldiek is kivártak. Az ifjú titán bemutatkozása azonban tovább csúszott, mert november 23-án egy iskolai, tornaórai baleset következtében (szerencsétlen földet érés kosárlabdázás közben) elszakadtak a térdszalagjai, így legjobb esetben is márciusra épülhetett fel.

- Hogy érezte magát ismét tétre menő találkozón?
- Csodálatosan! Nagyon hiányzott már a játék, a közönség, a felhajtás, a bajnoki miliő. No, és jó volt együtt a többiekkel.

- Emlékszik, mikor játszott legutóbb a hazai bajnokságban?
- Megmondom őszintén, hogy nem. Egy biztos, a máltai junior Európa-bajnokságon kiabáltam azt, hogy: Hajrá, magyarok!

- Nem félti magát?
- Kis félsz van bennem, néha arra gondolok, mikor ütnek vagy rúgnak bele a műtött térdembe. De ez normális, majd szépen elpárolog a visszafogottságom.

- Kevés ideje maradt a bizonyításra a szezonban. Képes még felpörögni a bajnoki elődöntőre és az Euroliga negyeddöntőjére?
- Mindenképpen. Már a korábbi kétkapuzások alatt is éreztem, hogy gyorsan belerázódom, amit a Szentes elleni meccs is igazolt - felszabadultan pólózott a csapat, velem együtt.

- Milyen volt a gólja?
- Semmi különös. Néhány másodperc maradt hátra a támadóidőből, nekem kellett ellőnöm a labdát a zónából. Lóbáltam néhányat, és bement.

- Mennyire erősödik meg Varga Dénessel a Vasas?
- Mindenképpen jól jövök a csapatnak, hiszen fáradtak a fiúk, és eleve az volt a gondunk az egész idény alatt, hogy rövid a kispad. Meglátjuk, mennyivel lesz hosszabb általam…
Noha Varga Dénes nem tudta, mi utánanéztünk: a szentesi derbi előtt tavaly május 13-án tüsténkedett a medencében bajnoki találkozón, mégpedig a Szeged elleni, az ötödik helyről döntő harmadik derbin. Varga egy gólt szerzett, az UTE 9-4-re nyert.