Testvériség a medencében

Mert jó volt együtt játszani a homokozóban, egy általános iskolába járni, azonos sportágat űzni, és fél szemmel egymásra figyelve presztízsharcot vívni, de az öt karika égisze alatt együtt egy országot képviselni - egészen más kategória. A vízilabdában mindeddig négyszer akadt rá példa: 1924-ben (ötödik hely) Homonnai I Lajos és Homonnai II Márton, 1928-ban (ezüstérem) és 1932-ben (aranyérem) Keserű Ferenc és Keserű Alajos, 1968-ban (bronzérem) Konrád II János és Konrád III Ferenc tolta egyszerre a magyarok szekerét. Athénban pedig mindjárt két magyar testvérpár is vízbe száll pólóban: Steinmetz Barnabás és Ádám, valamint Valkay Erzsébet és Ágnes szaporítja a példák számát.
Az udvariasságtól vezérelve kezdjük a hölgyekkel. A Valkay nővérek közös válogatott pályafutása 1996. január 13-án a Kanada elleni barátságos mérkőzésen kezdődött. Ági még a 15-öt sem töltötte be, s Erzsi sem számított öregnek a maga (két hónappal) kevesebb, mint 17 évével. A Faragó-éra sikereit (Vk-elsőség, Eb-arany, vb-ezüst) már közösen élvezték, csak akkor vált bizonytalanná az olimpiai fellépésük, amikor a februári, imperiai selejtezőn Erzsi kimaradt a csapatból.
"A kihagyásom óriási akaraterőt és elszántságot szült bennem" - emlékezett vissza az idősebb Valkay, akit klubja (a Pescarát most váltotta fel a Volturnóra) és férje is jórészt Olaszországhoz köti. "Imperia miatt már-már reménytelennek tűnt a közös olimpiai szereplésünk, mégis bíztam benne: összekapja magát, s nem lesz kétséges, hogy kell a csapatba" - mondta Ági, akinek rengeteget segített nővére az olaszországi beilleszkedésben, midőn (még) tiniként Palermóba szerződött. - Erzsinek óriási szíve van, a legelveszettebb helyzetben is képes olyat tenni, amely viszszaadja a reményt a csapatnak." A nővér pedig abban látja Ági erősségét, hogy a válogatottban hálátlan poszton, rossz kéz szélen (jobb szélen) is képes kiemelkedően teljesíteni, holott eredetileg kapásoldalon, átlövőként érezte jól magát.

A két testvérpár tagjai közül Steinmetz Ádám az, aki a legkésőbb verekedte be magát a válogatottba. Az idén májusig még csak 21 meccset tudott felmutatni, a nyáron viszont mindjárt 16-ot tett hozzá a Világligában és az Unicum-kupán. Olimpiai bajnok Barnabás bátyjával az 1998-as Unicum-kupán hajtottak először együtt az aktuális győzelemért, igaz, az még csak amolyan ismerkedés volt számára a felnőtt nemzetközi szinttel.
"Csak akkor rossz testvérnek lenni egy csapatban, ha veszítünk - mondta az ifjabb Steinmetz, aki szerdán ünnepelte 24. születésnapját. - Ugyanakkor látjuk egymás játékát, s meg tudjuk osztani egymással az észrevételeket. Korábban - mégiscsak öt évvel idősebb - mindig Barna volt az, aki szólt, de egy ideje már én is elmondhatom a véleményem" - mosolygott Ádám. Kettejüket összehasonlítva magát lazábbnak, nyitottabbnak tartja, míg Barna precízebb, zárkózottabb. "Igaz, ahogy idősödöm, ahogy a két egyetem is rám rakta a terhet és a felelősséget, érezhetően változtam. Például a szobám is rendezettebb…"
S hogy mi a közös a Steinmetz család férfitagjaiban? Nos, az ügyvéd édesapa, az egykori kiváló pólókapus, Steinmetz János nemcsak a vízilabda imádatát oltotta bele gyermekeibe, hogy, hogy nem Barnabás és Ádám is a jogi pályával kacérkodik. A bátynak már "csak" az államvizsgákkal kell megbirkóznia, az öcs pedig a harmadik évfolyamot fejezte be az egyetemen.
Mást nem is kívánhatunk Steinmetzéknek és Valkayéknak, mint hogy testvérekhez illően egyszerre legyenek olimpiai bajnokok, ami legutóbb a Keserű fivéreknek sikerült - 1932-ben. ---- A ---- S