Simenc az olimpián búcsúzik

"Az olimpiai selejtező tornán, Rio de Janeiróban kicsit önző voltam, hiszen az olimpiai kvóta volt a nagy álmom. Athén a negyedik olimpiám lesz, és ilyet kevés sportoló mondhat el magáról. Sydneyben Neven Kovacevic kapitány nem bízott a játékosokban, nem volt jó köztünk a viszony. A mostani kapitánnyal, Zoran Rojevval remek dolgozni, és ez a sikerünk titka" – mondja az olasz Chiavari játékosa, aki az egyik legnépszerűbb horvát sportoló, ráadásul közéleti személyiség. Simenc a tévében és a politikai életben gyakran vállal szerepet, a fővárosi választásokon a Horvát Néppárt jelöltje volt. Játszott a POSK-ban is, ezért ő az egyik ritka zágrábi, akit a dalmát városban is szívesen látnak. A legnagyobb sérelem 1996-ban érte, amikor Kovacevic nem vitte el az atlantai olimpiára. "Soha nem zártam be magam mögött az ajtókat, még akkor sem, amikor kilencvenhatban nem tartottak rám igényt" – mondja "Dudo", aki egy ideig azt fontolgatta, hogy a szlovén válogatottban folytatja karrierjét. "Egy dolog bánt, be kell vallanom, hogy az emlékezetes POSK–Mladost mérkőzésen szándékosan provokáltam Matutinovicot, aki hátba ütött. Soha nem kért tőlem bocsánatot, pedig szívesen átölelném, mert hozzám hasonlóan a vízilabdának él."A sportág élő legendáját már évek óta zaklatják azzal a kérdéssel, hogy mikor fejezi be az aktív sportolást. "Athén után a válogatottól elbúcsúzom. Az én generációm már régen befejezte a sportolást. A kapitány alig idősebb nálam, a válogatottban tizenöt-tizenhat évvel fiatalabb csapattársakkal játszom együtt, úgyhogy lassan be kell fejeznem. Később a gyerekeket szeretném tanítani, méghozzá Perica Bukic barátommal – aki országgyűlési képviselő és a Mladost sportigazgatója. Ami pedig a visszavonulásomat illeti, szeretném, ha a búcsúmérkőzésemen Oliver Dragojevic, a neves jugoszláv sorozat, a Forró szél címdalának előadója énekelne. Még nem kértem fel rá, de jó barátok vagyunk, remélem, nem utasít vissza."