Pénzből sosem elég…

Mivel az új esztendő az utolsó teljes felkészülési év az olimpia előtt, ezért is növelték különösen, szinte megkétszerezték a versenysportra fordított támogatást, amely a különböző beruházásokkal, sportágfejlesztésekkel, utánpótlásnevelési programokkal és olimpiai járadékokkal együtt csaknem 13 milliárd forintot tesz ki.
Ez így első olvasatra mesésen hangzik, olyan jövőképet mutat, amely alapján megfelelő, nyugodt háttérhez juthatnak sportolóink a 2004-es athéni olimpiát megelőző időszakban. Az sem véletlen, hogy a költségvetési tervezet bejelentését követően fellelkesedtek az olimpiai sportágak képviselői, s szabadjára engedték fantáziájukat, megadva azt az összeget, amelyből kényelmesen gazdálkodhatnának az ötkarikás játékok előtti utolsó esztendőben. Persze a végső döntést, normatív szempontok (például az elmúlt esztendő eredményessége, a szövetség múltja, igazolt versenyzők száma) alapján a "pénzosztók”, vagyis a Magyar Olimpiai Bizottság és a Nemzeti Sportszövetség mondja majd ki.
Ám amíg a konkrét számadatok nem látnak napvilágot, nézzük meg, miben reménykednek az olimpiai sportágak szövetségi vezetői.
Talán kezdjük a sort a kajak-kenuval, hiszen megszokhattuk már, hogy az olimpiákon ők a magyarok legnagyobb "éremszállítói”, Sydneyben például négy aranyéremmel járultak hozzá a magyar delegáció sikeréhez, míg az idei sevillai világbajnokságon, amely akár mérvadó is lehet a jövőt illetően, hat aranyérmet, egy ezüstöt és négy bronzot gyűjtöttek be.
Ráadásul elnökük, Baráth Etele nem csak a lapátforgatók pénzügyeibe pillanthat bele, lévén a Miniszterelnöki Hivatalban a Nemzeti Fejlesztési Tervért és az EU-támogatásokért felelős államtitkára és a MOB gazdasági ügyeiért felelős alelnöke.
"Ebben a pillanatban talán még Jánosi György sportminiszter és közvetlen munkatársai sem tudnák megmondani, menynyivel kaphatnak többet az egyes sportágak, tudniillik nem is ez a lényeg – mondta Baráth Etele. – A strukturális változások sokkal fontosabbak, a szükségszerűen nagyobb pénzösszeg hatékonyabb elosztása a kulcstényező. Az anyagi keret már ismert, s az is, milyen célra mennyi fordítható – összességében. A GYISM és a MOB épp ebben az időszakban várja a szövetségektől, hogy pontosítsák, mely feladatok ellentételezése a legfontosabb. Külön kassza áll majd rendelkezésre az edzőtáborozások, az eszközfejlesztések, a pályahasználat és a kvalifikációs versenyek finanszírozására. Athénhoz közeledve – az elmúlt évtized legeredményesebb olimpiai sportága – a kajak-kenu 2003-ban mindenképp előnyösebb helyzetbe kerül. A fő versenyeink nagy költséget rónak majd a szövetségre, hisz az előolimpia mellett az atlantai vébére is nagy csapattal utazunk, ugyanakkor ezek nyár végi, ősz eleji időzítése miatt a meleg vízi edzőtáborozást megspóroljuk. Konkrét összegekről csak pontosan szeretek nyilatkozni, ezért most csak annyit mondhatok: harminc százalékkal biztosan több állami forrásból gazdálkodhatunk a következő évben.”
Csollány Szilveszter világbajnoki aranyának köszönhetően sikeres évet záró tornászoknak nem csak az nehezíti meg a helyzetét, hogy jövőre az egyesült államokbeli Anaheimben rendezik meg a világbajnokságot, de ma már tudják: szükségszerű a központi felkészítés, hiszen anélkül sutba vághatják azt az álmukat, hogy férfi- és női csapattal is ott lehessenek Athénban.
"Nem túlzok akkor, ha azt mondom, hogy az idei költségvetéshez képest körülbelül hetven százalékkal több támogatásra lenne szükségünk ahhoz, hogy tisztességesen fel tudjunk készülni a kvalifikációs világbajnokságra – mondta Altorjai Sándor főtitkár. – Emellé pedig a teljes központi felkészítést szeretnénk megvalósítani, amely gyakorlatilag januártól az év végéig tartó edzőtáboroztatást jelent.”
Az evezősök számára is lényeges momentum az edzőtáborozás, hiszen az idén elmaradtak a meleg éghajlati tréningek, ám a Pető, Haller kettős révén így is világbajnoki arannyal tűntek ki.
"Huszonnyolcmillió forint jutott az idén a sportágra – mondta Solti Ferencné Judit, a szövetség főtitkára. – Az igényünk viszont 2003-ra százhuszonkétmillió lenne. Hogy érthető legyen a nagy különbség, ebben az összegben már benne lenne a hajóvásárlástól kezdve a meleg éghajlati edzőtáborozásig minden, ami ebben a szezonban elmaradt…”
A küzdősportok képviselői is "átgyúrták” tervezetüket, Gáspár Tamás, a Magyar Birkózószövetség főtitkára például elárulta, hogy az idei összeg duplájára lenne szükség.
"Az idei évben körülbelül negyven-negyvenkétmillió forintból gazdálkodhattunk – mondta. – Ebből körülbelül harmincat fordítottunk a szakmai munkára. Jövőre kvalifikációs világbajnokságok lesznek, ráadásul egyik sem olcsó környéken, hiszen a szabadfogásúak New Yorkban, a kötöttek Franciaországban indulnak harcba az olimpiai részvételért. Az eredményes szereplés érdekében legalább az idei összeg duplájára lenne szükségünk, a nyugodt körülményekhez pedig több mint százmillióra…”
Tóth László, a Magyar Judószövetség elnöke keményebben fogalmazott.
"Szemben az előző évek száztíz-százhúsz milliós támogatásával, 2002-ben harmincmillió forintot kaptunk a MOB-tól, és kilencmilliót a Nemzeti Sportszövetségtől – mondta az elnök. – Ez szinte csak az éhenhaláshoz lett volna elég, ha kizárólag az állami támogatásokra támaszkodunk, miközben minden idők egyik legeredményesebb esztendejét zárjuk. Az idén az utánpótlás is látványosan felzárkózott, de csak a szintentartáshoz legalább háromszor ekkora támogatásra lenne szükségünk. Megpróbáltuk központosítani a felkészülési programjainkat, nyugodtan mondhatom, hogy a szövetségünk erőn felül teljesített, erre csak egy példa: a nehézségek ellenére jelenleg éppen húsz olimpiai kerettag edzőtáborozik a sportág őshazájában, Japánban. Önerőből azonban nem bírjuk sokáig, ha nem érkezik segítség, félő, hogy kárba vész az eddig elvégzett munkánk…”
Jakab Zoltán, a vízilabda-szövetség főtitkára is több pénzt remél, főként azért, mert "sűrű” idény elé néznek a vizessportág képviselői.
"Bár az idei számokról konkrétumot még nem lehet mondani, az már most látszik, hogy körülbelül kétszáz-, kétszáztízmillió forintra jön ki a költségvetésünk – magyarázta a főtitkár. – Jövőre nőni fog az összeg, nálunk ugyanis a páratlan években rendre megugranak a kiadások: minden korosztálynak lesz világversenye, a felnőtteknek mindjárt kettő, sőt, meglehet, a férfiaknak három is. Épp ezért akár kétszáznyolcvanmillióra is felduzzadhat a büdzsé. Hogy ebből mekkora lesz az állami rész, egyelőre nem tudjuk pontosan. Jó volna, ha nyolcvannál nem lenne kevesebb– ezalatt a minisztérium és a MOB-támogatást értem –, ugyanakkor igazán "remekül” akkor éreznénk magunkat, ha a központi hozzájárulás elérné a százötvenmillió forintot.
A fentiekből egyvalami mindenképpen kiderült: pénzből sosem elég…