Kásásék derekasan küzdöttek

"Nagyon keményen odatettük magunkat, ők lőtték az első gólt, azután viszont végig mi vezettünk – értékelte a történteket Steinmetz Barnabás. – Szerencsére a kapusunk ezúttal megint a szebbik arcát mutatta, elvégre ő kétféleképpen szokott védeni: vagy úgy, ahogy egy ilyen szintű csapathoz illik, vagy katasztrofálisan, középút szinte nincs is. Most remekül mozgott, mi elég jól lefogtuk Calcaterrát és Hinicet centerben, tördeltük őket, ahogy kell, akciógólt nem is tudtak lőni.” A siker kulcsfigurája a magyar olimpiai bajnokok mellett Alekszander Jerisov volt, aki négyszer is beköszönt. Speciel ő nem úgy készült a nagy derbire, ahogy ilyenkor szokás… Hétfőn elutazott Zágrábba, Perica Bukic búcsúmeccsére, visszafelé azonban már gondjai adódtak. Egy orosznak ugyanis manapság nem könnyű átlépni Európa határait: Szlovéniába még a horvát pólófőnökség magas állami ismeretségeire való tekintettel beengedték, a "túlvégen”, az olasz határon viszont már semmi sem segített. A nápolyi tartózkodási engedélyének intézése még folyamatban van, az erről szóló igazolás viszont nem hatotta meg a határőröket, ők vízumot követeltek, annak híján pedig visszafordították a pólóst. Aki így a hetet Zábrábban légióskodó cimborájánál, Revaz Csomakidzénél töltötte, s péntek lett, mire sikerült valamiféle papírt keríteni neki. Jerisov ekkor egy postagéppel (!), a DHL négyszemélyes repülőjével landolt a brescai reptéren, azaz a csapat péntek este tizenegykor találkozott először a támadójáték kulcsemberével. "Csomakidzénél nyilván legurult némi vodka a torkukon, ami kiváló hatással volt rá…” – jelölte meg Steinmetz a siker egyik lehetséges katalizátorát.
A marseille-i KEK-meccsek óta súlyos derékbántalmakkal küszködő Kásás Tamás sem hagyta ki a nagy partit, sőt, szinte végigjátszotta a meccset. "Javult valamit a héten, bekentem kenőccsel, s azt beszéltük meg az edzőnkkel, hogy ha nagyon rossz, kijövök – mondta Kásás. – Ehhez képest én lőttem az elsőt, ekkor még fájt a derekam, mert nem volt teljesen bemelegedve, később viszont elfeledkeztem róla. Különben is, ha már egyszer belefeledkezel a játékba, utána nem tudod azt mondani, hogy mégsem jó, inkább kijössz. Ráadásul élveztük a meccset, mert remekül ment mindenkinek, és a kapusunk is végre közelebbi ismeretséget kötött a labdával.”
Miáltal a Posillipo a mezőny egyetlen százszázalékos együttese – igaz, akad még veretlen a másik ágon: a Savona. A három magyar egylete ezúttal Anzióban tarolt: az első negyed közepén még 2–2-re állt a meccs, aztán a vége 2–17 lett… Miután Monostori Attila félpályáról sikerrel kínálta meg Baffettit, a rutinos kapust inkább lecserélte az edzője, a helyettesének pedig még annyira nem ment. Így a Florentia elleni diszkrét pofozkodás miatt egy meccsre eltiltott Märcz Tamás hiánya sem tűnt fel, Varga Zsolt elsőrangúan pótolta, amit leginkább a körrekordot jelentő hat gólja tanúsít.