Up-konferencia: Az veszít, aki védekezni kezd – Fülöp Márta

Bruckner Máté utanpotlassport.huBruckner Máté utanpotlassport.hu
Vágólapra másolva!
2023.12.10. 08:53
Címkék
Egy nap az utánpótlásért címmel tizenharmadszor rendezett nagy sikerű konferenciát az Utanpotlassport.hu szerkesztősége. A Lurdy Ház Rendezvényközpontjában tartott egész napos eseményen ezúttal is klasszis előadók beszéltek a korosztályos sportot érintő aktualitásokról, legfontosabb ügyekről. A versengésről, a versenyszituációkban kialakuló stresszről és annak kezeléséről Prof. Dr. Fülöp Márta pszichológus, a HUN-REN Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet tudományos tanácsadója, a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanára beszélt.

Immár tizenharmadik alkalommal is nagy érdeklődés övezte az Egy nap az utánpótlásért című konferenciát, amelyet az Utanpotlassport.hu szerkesztősége – a Magyar Edzők Társasága szakmai együttműködésével – a Lurdy Ház Rendezvényközpontjában tartott meg. A telt házas eseményen Versenyzés vagy fenyegetettség? Tehertétel vagy örömforrás? címmel tartott előadást Prof. Dr. Fülöp Márta pszichológus, a HUN-REN Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet tudományos tanácsadója, a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanára.Prof. Dr. Fülöp Márta pszichológus, a HUN-REN Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet tudományos tanácsadója, a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanára.

„A stressz nem szűnik meg a gyakorlással és a tapasztalattal, viszont a siker a jó teljesítménytől függ, vagyis attól, hogyan kezeli valaki a verseny- és teljesítményhelyzetekkel járó feszültséget”

– jelölte ki az előadás lényegét a pszichológus.

Prof. Dr. Fülöp Márta Fotó: Vasas Attila

A minden sportolót és edzőt érintő témát kísérleteken keresztül bontotta ki dr. Fülöp Márta, amelyek eredményei egytől egyig azt bizonyították, hogy a stresszhez való hozzáállásunk kulcskérdés a sikeresség tekintetében.

„Amikor a helyzetet fenyegetésként értelmezzük, akkor azt érezzük, hogy magasak az elvárások, nem lehet hibázni, nagy a tét, és ilyenkor a megelőzés, másképpen a prevenciós orientáció jellemző a sportolóra. Ez azt jelenti, hogy el akarja kerülni a rosszat: a hibát, a sérülést, „a katasztrófát”.

Ebben az állapotban pedig nagyon erős a szorongás, ami miatt az energiavesztés is magasabb, továbbá lelassul a döntéshozatal. Viszont, amikor a szituációt kihívásként értelmezzük, akkor van egy tér előttünk, mivel nem elkerülünk valami rosszat, hanem

tartunk valami felé, és úgy érezzük, szabadabban vállalhatunk kockázatot, illetve a lehetséges nyereségekre, nem pedig a lehetséges veszteségekre irányítjuk a figyelmünket.”

A női tenisz Grand Slam-tornákon azt rögzítették a kutatók, hogy a szoros helyzetekben – game-ek vagy szettek végjátékában –, milyen taktikát választanak az egyes játékosok. A tanulmányból kiderül, hogy „aki nem áll át a támadó taktikára, az lesz a vesztes.”. A férfiak esetében krikettmérkőzések adatait vették alapul, amelyek azt mutatták, hogy ők tovább képesek proaktív játékra, de

„nemtől függetlenül kijelenthető, hogy az veszít, aki előbb kezd el védekezni.”

Egy másik vizsgálatban a labdarúgókat kérdezték arról, hogy melyik a komfortosabb helyzet számukra: amikor vesztésre áll a csapat, és be kell lőni a tizenegyest ahhoz, hogy ne kapjon ki, vagy amikor döntetlen a mérkőzés, és ha berúgja, akkor győz az együttes. „Érthető módon a legtöbben a második helyzetet preferálták. A számok azt mutatják, hogy míg az első, fenyegető szituációban mindössze hatvanhét százalékban értékesítik a büntetőt, a második esetben ez a ráta már kilencvenkét százalék. Ezt azzal magyarázhatjuk, hogy

a fenyegető helyzetben könnyebben kapcsol ki a feszültségkezelés, és a játékosnak nehezére esik ugyanúgy koncentrálni.”
Prof. Dr. Fülöp Márta Fotó: Vasas Attila

A pszichológus szerint fontos, hogy megfelelően értékeljük a teljesítményt. „Ha belegondolunk, a versenyeken vannak harmincötödik helyezettek is. Kérdezhetnénk, hogy ő minek megy oda. Ugye az messze nem dobogós hely, de vajon miért csinálják? Azért, mert el kell különíteni az abszolút és a relatív teljesítményt.

Az abszolút teljesítmény azt jelenti, hogy én ezt meg tudtam csinálni, és holnap még többet akarok, ezáltal önmagamhoz képest tudok fejlődni. Ebben az esetben a teljesítménymotivációt nem versenyhelyzet adja, hanem maga a fejlődés.

Fontos, hogy ez maradjon meg és ne mindig másokhoz mérje magát a versenyző. Míg a relatív teljesítményt a másokhoz viszonyított eredmény adja meg, ami abban az esetben káros lehet és a sportoló elveszítheti a motivációját, mert másokkal összehasonlítva csak a hatvanötödik a sorban.

(Kiemelt képünket készítette: Vasas Attila)

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik