Párbajtőrvívás: Muhari Eszter a teniszlabdát is megcélozza

Muhari Eszter, aki világjáró helyett hazajáró lett: „a karanténidőszak közben lett volna a kínai felnőtt-világkupaverseny, és a Salt Lake City-i junior-világbajnokság. Ehelyett maradt nekem az Adria. Mármint a zuglói Adria sétány, ahol lakom. A junior-vb-t nagyon vártam, és remélem, ősszel bepótolják, bár mondanak ezzel kapcsolatosan mindenfélét...”

Muhari Eszter, a létramászó (első rész): „Létrának hívják ezt az eszközt, amelynek segítségével igyekszem karban tartani magam. Nem a fotó kedvéért állítottuk be így: a lakásunknak egyedül ezen a pontján van hely lerakni. Bevallom, kicsit már kezd elegem lenni ezekből a gyakorlatokból, nagyon hiányzik a vívás.”

Muhari Eszter, a létramászó (második rész): „Függőlegesen is használjuk a létrát, ugyanis közös családi projektbe kezdtünk. A szüleim szobáját már kifestettük, most az enyém következik. A festéket már megvettük, és az időnk, sajnos engedi, hogy ebbe is belevágjunk.”

Muhari Eszter, a kupahalmozó tanuló: „Itt tartom a fontosabb serlegeimet és érmeimet. A vb- és Eb-érmeknek pedig másik, speciális helyet találtam. A laptop is különleges szerepet tölt be most az életemben, ugyanis ez lett az iskolám: javában zajlik a távoktatás. Nem hittem volna, hogy ennyire tud hiányozni a suli…”

Muhari Eszter, a biztoskezű: „Ez kihagyhatatlan alapgyakorlatnak számít itthon. Hogy hányszor találom el százból a teniszlabdát? Mindig számolom, de nem szeretnék nagyképűnek tűnni… Valamit kell válaszolnom? Akkor úgy fogalmazok, hogy közelebb a százhoz, mint a kilencvenhez!”