Labdarúgás: szakemberek véleménye a horvát út követésének esélyeiről

Arday Attila, Gy. Szabó Csilla, Leiner SomaA horvát labdarúgó-válogatott világbajnoki ezüstérme kapcsán ismét felerősödtek azon kérdések, hogy merre tart a magyar labdarúgás, illetve van-e reális esély hasonló sikerek elérésére a közeli, vagy legalább a távoli jövőben. Déli szomszédunk példájából kiindulva az eredményesség alapja a nívós utánpótlásképzés, illetve a piacképes játékosok „termelése” lenne, ám az elmúlt időszakban egyik sem tartozott a magyar futball attribútumai közé. A jelenről és a jövőről közéleti szereplőket, szakértőket kérdeztünk.Arday Attila, Gy. Szabó Csilla, Leiner SomaA horvát labdarúgó-válogatott világbajnoki ezüstérme kapcsán ismét felerősödtek azon kérdések, hogy merre tart a magyar labdarúgás, illetve van-e reális esély hasonló sikerek elérésére a közeli, vagy legalább a távoli jövőben. Déli szomszédunk példájából kiindulva az eredményesség alapja a nívós utánpótlásképzés, illetve a piacképes játékosok „termelése” lenne, ám az elmúlt időszakban egyik sem tartozott a magyar futball attribútumai közé. A jelenről és a jövőről közéleti szereplőket, szakértőket kérdeztünk.

„A világbajnokságot követően készítettem egy táblázatot a csapatok helyezése és játékoskeretük piaci értékének összefüggéséről, amelyből megállapítható, hogy papírforma szerinti eredmény született. A legértékesebb játékosállománnyal bíró Franciaország lett a világbajnok. Általánosságban elmondható, hogy a részvételhez minimum százmillió euró értékű csapat kell. A magyar játékoskeret jelenlegi piaci értéke ezzel szemben mindössze harmincötmillió euró. De nézzünk a számok mögé! A magyar utánpótlás-válogatottak – az U17-esek tavalyi Eb-hatodik helyét leszámítva − 2009 óta nem értek el jelentős nemzetközi sikereket. Pedig a felnőtteredmény záloga az, ha a fiatalok is a legjobbak között szerepelnek a saját korosztályukban. De ha ez így is lenne, mondjuk, holnaptól, akkor is tíz-tizenöt éven belül érne csak be ennek gyümölcse a nagyok között. S hogy mi a korosztályos futballunk szerény eredményeinek az oka? Nincs egységes képzési és kiválasztási rendszere a magyar labdarúgásnak; nem adnak ki jó szakkönyveket; nem tartjuk a lépést a haladó nemzetközi felfogással. Ma már nem az ügyesen dekázó gyerekekre kell lecsapni, hanem azokra, akik pszichológiailag alkalmasak arra, hogy élsportolók legyen, azaz képesek nyomás alatt is teljesíteni. Ráadásul nálunk nagyon kevés gyerek focizik komolyan, arányaiban nézve, a mindössze négy és fél milliós Horvátországban sokkal több utánpótláskorú labdarúgó van.”

„Szerintem a horvát futball szintjét képtelenség elérni rövid távon. Az elmúlt időszakban az utánpótlásunk finoman szólva sem dúskált az eredményekben, és nagyon alacsony azon fiatal játékosoknak a száma, akik nemzetközi szinten megállhatják később a helyüket. Természetesen akadnak nekünk is tehetségeink, elég a sokat mantrázott nevek közül Szoboszlai Dominikét vagy Csoboth Kevinét említeni, de sajnos két-három játékos nem fogja megváltani a világot. És nem csupán az akadémiákkal van probléma, az egész utánpótlásképzést minősíti, hogy a hat–tizennyolc éves korosztályból alig kerülnek ki piacképes futballisták. A magyar labdarúgás infrastrukturális, financiális oldala fejlődik, de szakmailag már nem mondhatjuk el ugyanezt, a megfelelő szemléletet pedig a képtelenek itthon elsajátítani a játékosok. A szövetség az intézkedéseivel – amelyekkel igyekeznek betuszkolni a fiatalokat a másodosztályú, illetve az élvonalbeli klubokba – megnöveli a játékosok értékét. Jobban kereshetnek itthon, mint külföldön, ahol ezzel a tudással nem kapnának annyi pénzt. Ez például a horvát fiatalok esetében egyáltalán nem így van. Persze játszanak most is Nyugat-Európában ígéreteink, így abban mindenképpen bízhatunk, hogy legalább ők olyan mentalitást sajátítanak el, amellyel később a magyar futball érdekét szolgálhatják.”

„Ha húsz-harminc évvel ezelőtt beszélünk, akkor én is azt mondom, semmi akadálya annak, hogy eljussunk a horvátok szintjére. Azóta viszont annyi minden rárakódott a magyar futballra, hogy már nem ugyanaz a kiindulóhelyzet, mint akkor, és komoly hendikeppel indulunk. Most már jóval nagyobb munka kell ahhoz, hogy eljussunk arra a szintre, de nem lehetetlen a feladat. Alapvetően a felfogásbeli, mentalitásbeli változás az, ami a leghosszabb időt igénybe veszi. Stadiont egy év alatt is lehet építeni, ezt látjuk. Az infrastruktúra, az anyagi háttér megteremtése viszonylag hamar megoldható, de a gondolkodás megváltoztatása generációs kérdés. Sokszor felvetődik, hogy minek annyi közepes képességű légiós Magyarországra, de a helyzet az: nagy a különbség egy-egy magyar, illetve szerb vagy horvát játékos között, akkor is, ha a képzettségük alapján ugyanazon a szinten állnak. A magyarnak meg kell köszönni, ha megjelenik az edzésen, a délszláv viszont úgy lép a pályára, hogy letépi az ellenfél gatyáját. Vagyis nem csupán a meccseken, hanem a mindennapokban is óriási a differencia, és ez a játékosok mellett az edzőkre is jellemző. Egy horvát játékosnak gyerekkora óta rendkívüli motivációs háttere van, megfeszül azért, hogy egyszer eljusson arra a szintre, amelyen Modric és Rakitic futballozik. És ez mozgatja az egész rendszert.”

„A horvátok teljesen más modellt követnek, mint amit mi próbálunk alkalmazni: azt tartják, hogy ők nagyon értenek a fiatalok felfedezéséhez, egyfajta alapképzettséget adnak át, majd a – csúnyán fogalmazva – félkész terméket értékesítik. Ezzel szemben itthon a francia koncepció érvényesülne – persze ha lenne bármiféle eredménye –, vagyis az, amely szerint a már kész játékos igazol külföldre. De Magyarországon jelenleg nincsenek ilyen fiatal futballisták, az itthon kineveltek játékjogát alacsony áron tudják csak értékesíteni a klubok. Mindezek tükrében nem látok esélyt arra, hogy a labdarúgásunk felzárkózzék a horvát szintre. Látni kell azt is, hogy a futball ma rengeteg lehetőséggel kecsegtet, így nem csoda, hogy az ifjú játékosok nagyon korán külföldön próbálnak szerencsét. A szülők vagy menedzserek azzal, hogy kiviszik a fiatalokat külföldre, kinyilvánítják, nem bíznak a hazai rendszerben. És én ezt rendkívül komoly veszélyként értékelem.”

További korosztályos híreinkLABDARÚGÁSBANa sportági aloldalunkon.