Jégkorong: a 17 éves Vértes Nátán bemutatkozásra vár a fehérváriak felnőttcsapatában

Bruckner Vince A 17 éves Vértes Nátán, aki tavaly a korosztályában szép nemzetközi sikereket ért el, most újabb mérföldkő előtt áll. Már az idén bemutatkozhat fehérvári klubjának az Erste Ligában szereplő felnőttcsapatában.Bruckner Vince A 17 éves Vértes Nátán, aki tavaly a korosztályában szép nemzetközi sikereket ért el, most újabb mérföldkő előtt áll. Már az idén bemutatkozhat fehérvári klubjának az Erste Ligában szereplő felnőttcsapatában.

− Nemrég kezdődött az új évad. Milyen célokkal vágtál bele?

Vértes Nátán negyedik lett a tavalyi ifjúsági téli olimpia ügyességi versenyében  •  Forrás: olimpia.hu

−Sűrű év elé nézek, az U20-as és az U18-as csapatban is szerepelek, és mindkét bajnokságot szeretnénk megnyerni. A további célom, hogy újra szerepelhessek a korosztályos válogatottakban. Decemberben, noha négy évvel fiatalabb voltam, már tagja lehettem hazai pályán a divízió I/A osztályba jutott U20-as csapatnak. Óriási megtiszteltetés volt az idősebbek között játszani, ráadásul pillanatig sem éreztem, hogy ne kezelnének teljes értékű társként. Fantasztikusak voltak a nézők is, örök élmény marad az a világbajnokság. Ami ezt a szezont illeti, az U20-asokkal mindenképpen jó lenne megkapaszkodni ebben az osztályban, az U18-asokkal pedig éppen a feljutás a cél.

− A hírek szerint hamarosan bemutatkozhatsz a Fehérvár Erste Ligában szereplő felnőttcsapatában is. Várod már a pillanatot?

−Még szép! Ugyanakkor tudom, hogy jóval fiatalabb vagyok a többieknél, ezért fizikailag erősödnöm kell, nehogy már az első meccsen sérülés legyen a vége. Ezzel együtt úgy gondolom, meg tudnám állni a helyem a nagyok között is.

− A jégkorongozók között nem tartozol a legerősebb testalkatúak közé. A technikával kompenzálsz?

−Valóban nem számítok nagydarabnak, viszont gyors a kezem, jól cselezek, alacsonyan van a súlypontom, és előre gondolkodom a pályán. Ezekkel a képességekkel igyekszem ellensúlyozni a testi felépítésből adódó hátrányokat.

−Alighanem költői a kérdés: jól érzed magad Székesfehérváron?

−Olyan az egész, mint valami nagy család, az egész napot együtt töltjük, mindent problémánkat megbeszéljük. Ha gondom van, az edzőmhöz, Kiss Dávidhoz is bármikor fordulhatok, roppant készséges ő is. Nekem nincs más feladatom, csak az, hogy továbbra is keményen dolgozzak a fejlődésemért. Nem is lazsálok el egyetlen percet sem.

−A sok, sporthoz kötődő elfoglaltság mellett mennyire nehéz a suli?

−Magántanuló vagyok, félévente vizsgázom, vagyis alapvetően a hokira tudok összpontosítani. Persze, tisztában vagyok azzal, hogy egyszer ennek is vége lesz, ezért mindenképpen szeretnék továbbtanulni. Újabban a leginkább a sportpszichológia területén tudom elképzelni magamat.

−Külföldi karrier is megfordul a fejedben?

−Minden fiatal jégkorongozó álma, hogy egyszer az NHL-ben játsszon, és én sem vagyok ezzel másképp. Ugyanakkor a lépésről lépésre haladást tartom helyesnek, és ennek megfelelően az esetleges külföldre szerződésem előtt mindenképpen bizonyítanék a csodálatos székesfehérvári közönségnek is.

−Példaképed is van a tengerentúlról?

−Van, méghozzá a már visszavonult svéd Peter Forsberg. Én is azt az a cselezős, ütközős hokit szeretném játszani, amit ő. Hogy sikerül-e, kiderül, mindenesetre egyfolytában azért dolgozom, hogy eljussak a legmagasabb szintre.

További korosztályos hírekJÉGKORONGBANa sportági aloldalunkon.