Ökölvívás: a 16 éves Lakotár Hanna korosztályos Eb-aranyra és az olimpiára készül

Jancsó Kornél A Fitt-Boksz Ökölvívó Egyesület 16 esztendős versenyzője, Lakotár Hanna legutóbb az elmúlt hét végén hallatott magáról, amikor a lengyel nemzetközi viadalon, a gliwicei Silesian Openen megnyerte az 52 kg-os súlycsoportot. Az első helyhez két győzelem szükségeltetett, s Hanna a szorítóban egyik ellenfelével sem bánt kesztyűs kézzel: úgy páholta el riválisait, ahogyan az egy, máris fajsúlyos múltú és nagy jövő előtt álló bokszolóhoz illik.Jancsó Kornél A Fitt-Boksz Ökölvívó Egyesület 16 esztendős versenyzője, Lakotár Hanna legutóbb az elmúlt hét végén hallatott magáról, amikor a lengyel nemzetközi viadalon, a gliwicei Silesian Openen megnyerte az 52 kg-os súlycsoportot. Az első helyhez két győzelem szükségeltetett, s Hanna a szorítóban egyik ellenfelével sem bánt kesztyűs kézzel: úgy páholta el riválisait, ahogyan az egy, máris fajsúlyos múltú és nagy jövő előtt álló bokszolóhoz illik.

A 16 éves Lakotár Hanna kétszeres junior Eb-bronzérmesként vág az újabb „szorítóleckék” megoldásának  •  Fotó: Fábián Gábor

„Már kiskoromban lejártam az edzőterembe, ahová apukámat kísértem el. Nyolcéves lehettem, amikor először kesztyűt húztak a kezemre, azóta nincs megállás” – idézi vissza a kezdeteket, megemlítve, hogy annak idején fiúkkal is gyakorolt. Elmondása szerint két-három éve veszi igazán komolyan az ökölvívást, mert bár egy időben úszott is, és a zongorázás szintén rendszeres elfoglaltságot jelentett neki, mára a boksz maradt meg.

„Az úszásnak teljesen vége, a zongora elé viszont azért olykor le-leülök manapság is, de már csupán kikapcsolódásképpen” – magyarázza a szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium 10. osztályos, sporttagozatos tanulója, akiről osztálytársai és tanárai is jól tudják, hogy kiváló bokszoló.

„Az első versenyem 2014-ben volt, a serdülők között, s nagyon jól indult a pályám, mert rögtön első lettem” – folytatja a múltidézést, nem felejtve megemlíteni, hogy azóta mindennap van legalább egy tréningje, olykor kettő is, a válogatott edzőtáboraiban pedig a napi háromszori edzés a szokásos penzum. Szereti és bírja is a „kiképzést”, az eredmények pedig visszaigazolják, hogy jó úton jár. A karrierjében szilárd családi háttér segíti.

„Szorgalmas, sokra hivatott fiatalról van szó, aki nagy ívben halad felfelé a sportolói pályáján. Hogy meddig juthat el bokszolóként? Ha semmi zavaró tényező nem szól közbe, a tehetsége, a képességei alapján sokra viheti. Erőssége az ereje, hatalmasakat üt, amellett technikás, remek az ütemérzéke. Fejben kell még javulnia, amihez idő kell” – említ szakmai érveket is Varsányi Áron, a kőszegi egyesület elnöke, egyben vezetőedzője, aki szerint majdan az olimpiai dobogó is összejöhet védencének.

„Igazából mindenben javulnom kell, így technikailag is, és meccsrutint kell szereznem, vagyis sok mérkőzésre van szükségem, hogy elérjem a céljaimat. Hogy mik azok? Rövidebb távon az, hogy két bronz után arany kerüljön a nyakamba a korosztályos Eb-n, a távolabbi, de legfőbb pedig az, hogy eljussak az olimpiára” – így Lakotár Hanna, aki nagyon örül a MOL Új Európa Alapítvány támogatásának.

„A pénzt természetesen sportszerek vásárlására költöm, bokszkesztyűre, cipőre, mezre, s köszönet a segítségért, mert így nem a családi kasszából kell fedezni az ilyen jellegű kiadásokat.”

Ami azt illeti, igazán ráférne a magyar bokszra, azon belül az idehaza bő két évtizede létjogosultságot kapott női szakágra az olimpiai siker, már csak azért is, mert az eddigi két alkalommal a mieink nélkül zajlott az ötkarikás ökölvívótorna. Tokióban 2020-ban talán éppen Lakotár Hannával kezdődik a sportág új fejezete – magyar részvétellel és magyar éremmel...