Nyerő ütések – emlékezetes női teniszsikerek 2020-ból

A döntő előtt sírt
Önmagában az nem meglepő, hogy egy Grand Slam-torna 14. kiemeltje megnyeri a versenyt – Sofia Kenin esetében inkább az az érdekes, hogyan jutott el az Australian Open-sikerig.

A 22 éves teniszezőt korosztályában „csak” az ötödik-hatodik legtehetségesebb amerikai játékosnak tartották, nem tőle várták elsősorban, hogy Grand Slam-finálékban lépjen pályára. Ennek ellenére a Moszkvában született lány Melbourne-ben a csúcsra jutott, a receptet pedig ő maga árulta el a döntőt követően:  „Mindent hittel csinálok: nem számít az eredmény, a fizikai állapotom, a körülmény, mindig harcolok.”

Kenin egyetlen játszma elveszítésével jutott a fináléig, pedig a legjobb négy között a hazaiak kedvence, a nagy favorit, a világelső Ashleigh Barty volt az ellenfele, ám nyert 7:6, 7:5-re egy olyan szoros mérkőzésen, amelyen minden labdamenet kulcsfontosságú volt – ennek ellenére az amerikai képes volt higgadt maradni. A döntő előtt sírt idegességében, de a pályán már nem zavarta a feszültség, sőt, segítette a játékát, mert kiadta magából a dühét, a félelmét, a határtalan győzni akarása pedig a trófeáig vitte. Miközben 2015-ben még a juniorok között veszítette el a US Open-finálét Gálfi Dalma ellen, a 2020-as Australian Open-diadallal már ő lett Serena Williams óta a legfiatalabb amerikai a legjobb tízben a világranglistán!

Az már a féléves kényszerszünet miatt zűrös, csonka idényben is egyértelművé vált, hogy Kenin Ausztráliában nem pályafutása egyetlen, kiugró eredményét érte el. A kemény borítás után salakon is megmutatta, képes kiemelkedő teljesítményre, döntőig jutott úgy, hogy négy mérkőzést is a harmadik játszmában kellett megnyernie: 6:3-ra, 6:2-re, 6:1-re és 6:0-ra hozta ezeket a szetteket, jól példázva, mennyire megingathatatlan a stabilitása a feszült szituációkban.

Leiskolázta a mezőnyt
Ha a Francia Teniszszövetség nem halasztja el májusról szeptember végére a Roland Garrost, valószínűleg nem Iga Swiatek nyerte volna meg a nők versenyét – nyáron érettségizett, tehát az eredeti időpontban az edzésprogramját a tanuláshoz kellett volna igazítania.

A tökéletes felkészülés ettől függetlenül nem magyarázza, hogyan győzhetett a 19 éves lengyel lány, aki példaképe, Rafael Nadal 2005-ös sikere óta a legfiatalabb párizsi bajnokként emelhette magasba a trófeát. Swiatek ráadásul nem csupán győzött, hanem a mérkőzések képét és a statisztikát tekintve egyszerűen leiskolázta a mezőnyt: ő 2007 óta az első, aki szettet sem bukott a versenyen, Steffi Graf 1988-as sikerét követően a 28 elveszített játék a legkevesebb, amivel valaki Roland Garrost nyert. Kiütötte a legnagyobb favoritot (a román Simona Halepet), a tavalyi finalistát (a cseh Markéta Vondrousovát), és a döntőben az Australian Open bajnokát (az amerikai Sofia Kenint).

Elképesztően agresszív, minden labdát megtámadó taktikája tökéletesen bevált a hűvös körülmények között, különösen fogadóként remekelt, a hét összecsapásán háromnál többször senki sem tudta hozni ellene az adogatójátékát, ami még akkor is pazar teljesítmény, ha hozzá kell tennünk, hogy igazán nagy szerválóval nem találkozott. Ehhez a játékstílushoz a megfelelő ütéstechnika és erő mellett bátorságra és higgadtságra is szüksége volt, utóbbi kettőt a hozzáállásának köszönhette: úgy állt például a döntőhöz, hogy nem kell neki feltétlenül nyernie, hiszen gyerekkori álmát, az élmezőnybe kerülést már elérte, és úgyis lesz még esélye Grand Slam-döntőbe jutni. Ez a gondolkodásmód a tornagyőzelemhez segítette, így ő az első lengyel egyéni Grand Slam-bajnok – ettől még előfordulhat, hogy úgy jár, mint a 2017-es Roland Garros-nyertes lett Jelena Ostapenko, aki az elmúlt három évben meg sem tudta közelíteni a párizsi produkcióját.

Erre lehetnek a legbüszkébbek
Évek óta tudjuk, hogy Babos Tímea és a francia Kristina Mladenovic a világ egyik legjobb párosát alkotja. Ők ketten nem csupán a pályán egészítik ki egymást szinte tökéletesen, a magánéletben is számíthatnak a másikra, nagyon jó barátnők. Ez a lelkierő, az edzéseket követő, órákig tartó beszélgetések, a szállodai szobából küldött üzenetek is kellettek ahhoz, hogy a New Yorkban történtek ellenére, hullámzó teljesítménnyel is megvédték címüket a Roland Garroson, egyben 2020-ban minden olyan Grand Slam-tornán győztek, amelyen nem zárták ki őket!

A US Openen nem Babos tehetett arról, hogy nem folytathatták a viadalt, de Mladenovicot sem lehet hibáztatni: a francia játékost egy koronavírusos honfitárs, Benoit Paire közeli kontaktjának minősítették, ám ennek ellenére „buborékon belüli buborékban” engedték versenyezni. Aztán egyik napról a másikra az egészségügyi hatóságok karanténra kötelezték Mladenovicot, így a párost kizárták, sőt, a legeredményesebb magyar teniszezőnek kis túlzással menekülnie kellett az Egyesült Államokból, nehogy őt is egy hotelszobába tereljék 14 napra.

„Kiki” Európába visszatérve nem is indult el a római premiertornán, a körülmények ismeretében pedig teljesen kiszámíthatatlan volt, milyen eredményre lehetnek képesek Timivel Párizsban. Nem kaptak kellemetlen sorsolást, ám ilyen felkészülés, pontosabban annak hiánya után kíváncsian vártuk, mire mennek a mezőnnyel, hiszen mindenki őket, a tavalyi bajnokokat akarta legyőzni.

Összességében két valóban szoros találkozójuk volt: a második fordulóban az átaludt első játszma után kellett fordítaniuk, az elődöntőben pedig a döntő szett közepén kerültek brékhátrányba, ám gyorsan egyenlítettek. A finálét annak ellenére nyerték meg magabiztosan, hogy Babos értékelését rögtön azzal kezdte: ez volt a leggyengébb mérkőzésük a tornán. Ettől függetlenül azt meg már mi tesszük hozzá: ilyen előzményekkel a hátuk mögött a négy közös Grand Slam-trófeájukból erre lehetnek a legbüszkébbek.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2020. december 19-i lapszámában jelent meg.)