Czink továbbra is magyarként akar sikeres lenni

– Mivel várta haza az édesanyja?
– Töltött paprikával, vagyis mi húsgombócnak hívjuk paradicsomszósszal. Ma lesz még palacsinta – válaszolta a világranglista jelenlegi 40. helyezettje, aki legutóbb júliusban járt idehaza, és akit a tornagyőzelme után meginterjúvolt a női profi teniszezők hivatalos honlapja is, ahol külön kiemelte, mennyire szereti az itthoni ízeket, a mama főztjét.

– Milyen gyakran látják egymást?
– Nem sűrűn... Úgy két hónapot töltünk együtt egy évben. Bár anyu velem volt most a Roland Garroson, úgyhogy őt az idén kicsit többet láttam. Amíg öcsém Amerikában járt egyetemre, vele sokkal többet találkoztam a szüneteiben, de tavaly decemberben végzett.

– Ön is hazaköltözik majd?
– Ezt ne kérdezze... Most itthon vagyok, de a tenisz miatt nem tudom. Az még messze van.

– De hogyhogy ilyen messzire ment? Évek óta az Egyesült Államokban tréningezik, él.
– Szerintem ha úgy hozza a sors, hogy magyar edzőm van, most itthon lennék, de mivel ausztrál a trénerem, és neki Los Angelesben vannak a barátai, ott kötöttünk ki. Sok az edzőpartner, jó az idő, de teljesen véletlen, hogy ez így alakult.

– Az utóbbi időben az a hír járta itthon, hogy fel is akarja venni az amerikai állampolgárságot.
– Nem, én magyar állampolgár vagyok, nem is gondoltam erre, fel sem vetődött bennem: mindig magyar voltam, most is az vagyok, csak az edzőm ausztrál, de ausztrál sem szeretnék lenni. Egyszerűen csak ott ragadtunk.

– Milyen messze? Meddig tervez a sporttal?
– Nem tudom, igazán nem gondolkodom ezen, most van az egyik legjobb évadom. Három-négy évig még biztosan, de ha mondjuk a jövő esztendő közepén megunom, mást fogok csinálni.

– Mi történt, hogy éppen most, huszonhat-huszonhét évesen robbantott?
–  Most ért be a munka, a változtatások a játékomon, nem terveztem mostanra, valahogy így sikerült. Már az év elejétől éreztem, hogy ez kicsit más, jobb lesz, összeszedettebb vagyok, tudatosabb, és ahogy telt az idő, egyre több önbizalmat szereztem, és egyre jobban játszottam.

– Melyek voltak ezek a változtatások?
– Fizikailag sokat erősödtem, konditerembe járok, megtervezett, specifikus programmal, és volt sok lábmunka, megváltoztattuk a tenyeresemet, a szervámat, sőt az egész mentalitásomat, játékfelfogásomat: sokkal agresszívebbre, támadóbbra „állítottuk át". Agresszív vagyok a pályán. Mentálisan is megváltoztam, mindig azt gondoltam, hogy pszichésen erős vagyok, csak ezt eddig nem tudtam kihozni magamból – most már ki tudom. Ezek a dolgok pedig valahogy összeértek.

– Mi van még hátra, mi nincs még rendben?
– Szerintem még mindent tökéletesíteni kell. A tenisz is mindennap fejlődik, és minden játékosnak együtt kell fejlődnie a játékkal.

– Meddig tarthat a mostani fejlődés?
– Próbálok nem ranglistában, tehát számokban, tornagyőzelmekben gondolkodni, hanem a folyamatra figyelni, hogy miben akarok még fejlődni, és úgy érzem, ha ezt mind megcsinálom, még előbbre juthatok. Nincs rajtam rózsaszín szemüveg, sőt néha túl kritikus is vagyok önmagammal szemben, de őszintén mondom, van még bennem tartalék, különben nem csinálnám.

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT CSÜTÖRTÖKI SZÁMÁBAN!