Szafin győzelme Hewitt és önmaga fölött

Marat Szafin esélyeiről szinte egyöntetűen az volt a szakma véleménye az Australian Open férfi egyesének mai fináléja előtt, hogy ha az orosz képes megközelíteni a világelső Roger Federer legyőzésekor nyújtott teljesítményét, akkor nem lehet megállítani. A Lleyton Hewitt elleni végjátékban aztán ismét kiderült, hogy a Monte Carlóban élő kiválóság legfőbb ellenfele voltaképpen saját maga.

Az első játszma mindössze 23 percig tartott, mégpedig főképpen azért, mert Szafin katasztrofálisan játszott. A félelmetes első adogatásainak mindössze a 42 százaléka volt jó, és abból a nyolcból, ami jó volt, mindössze három ért pontot. Az adogatás-fogadásai is rettenetesek voltak, ráadásul 13-szor hibázott könnyűnek látszó helyzetben, így a stabilan és pontosan teniszező Hewitt szinte lemosta az oroszt a pályáról.

Ebben a 23 percben a 24 éves ausztrál mindössze egy ki nem kényszerített hibát vétett, az első adogatásainak a 88, a második adogatásainak a 90 százalékából pontot csinált, egyébként pedig csak annyit kellett tennie, hogy megvárja, amíg Szafin menetrendszerűen hibázik.

Szafin kezdett rátalálni önmagára

A második szett vízválasztó volt a meccs végkimenetele szempontjából. Az orosz továbbra is folyamatosan önmagával küzdött, megpróbálta valamelyest "összeszedni" a játékát. Javítania kellett az adogatásain, és pontosabban kellett helyeznie a labdákat, Hewitt ugyanis szinte minden labdát befutott, és remekül ütögette vissza őket.

Valamiben persze a 3. helyen kiemelt adelaide-i versenyző is hibázott: aktívabb, kezdeményezőbb lett, így elkezdett ő is hibázni. Szafin viszont lassan, nagyon lassan feljavult, így kezdett nyílttá válni a csata. Ezt jelezte, hogy Hewittnak ebben a szettben egyetlen bréklabdája sem volt, míg a 193 centiméter magas orosznak két lehetőségéből egyet sikerült kihasználnia, így egyetlen brékelőnnyel nagy nehezen egyenlített (6:3).

A harmadik "menet" tartott a legtovább - majdnem egy óráig -, és ez már sokkal változatosabb volt. Hewitt az elején elnyerte Szafin szerváját, és 3:0-ra, majd 4:1-re elhúzott. A moszkvai születésű orosz azonban nem adta fel: visszajött brékhátrányból, majd rögtön utána ő vette el a hazai versenyző szervajátékát, így vért izzadva játszmaelőnyt szerzett (6:4).

Ennek a szettnek a második részében Szafinnak alaposan feljavult az adogatójátéka, de lassan már nemcsak ebben nőtt ellenfele fölé: rátalált arra a fantasztikus, egyenes fonákra, amely ellen Hewitt tehetetlen volt, sőt később az orosz keresztfonákjai is élményszámba mentek már. Hiába játszott még mindig jól az ausztrál, sorsa egyre inkább attól függött, hogy Szafin képes-e stabilizálni a formáját. Képes volt.

A negyedik - és mint került, döntő - játszmában már az a Marat Szafin volt a pályán, akit Federer ellen is láthattunk. Pontosak voltak az első adogatásai, ezekből egy ivétellel mindig pontot csinált, hat ászt ütött, és 16 nyerő megoldása volt. Néha valóban villogott, élményszámba ment, amit ekkor csinált.

Hewitt, szegény, megtette, amit lehetett, így is mindössze kétszer hagyta bréklabdához jutni az oroszt, az viszont a kettőből egyet értékesített, míg a saját adogatójátékában magabiztosabb volt, mint korábban bármikor.

Két óra és 42 perc elteltével Marat Szafin a bajnoki címért adogathatott, és ezt a játékot úgy nyerte meg, hogy az az egész idei melbourne-i teljesítményét megkoronázta. Ászzal nyitott, majd két gyors ponttal három meccslabdája volt. Nem is teketóriázott, az elsőt kihasználta (Hewitt hibázott), így 165 perc után ő emelhette a magasba a kezét.

Győzelem két elveszített döntő után

Marat Szafin a 2000. évi US Openen aratott győzelme után több mint négy évvel nyert újra Grand Slam-tornán. Akkor Pete Sampras ellen meglepetést szerzett, most viszont Roger Federer legyőzése után már ő volt a favorit, és képes volt megfelelni a kihívásra. A tavalyi és a 2002-es döntő vesztese ezúttal győzött, és úgy tűnik, mostanra megszerezte azt a mentális erőt, ami eddig hiányzott a játékából. És ha még röptézni is úgy megtanulna, ahogyan mondjuk Federer tud, illetve javítana a lábmunkáján, akkor akár valódi állócsillaggá válhatna a későbbiekben. Ez ugyanis valószínűleg csak a kezdet.

Hewittnak ez lehetett volna a harmadik sikere GS-tornán (2001, US Open, 2002, Wimbledon), és 1976, azaz Mark Edmondson győzelme óta először újra ausztrál bajnoki címet ajándékozhatott volna a melbourne-i közönségnek. Azért azonban, hogy végül nem sikerült, a legkevésbé sem hibáztathatja magát. Volt valaki, aki még nála is jobbnak bizonyult. Folytatás a lap alján>>

Ausztrál nemzetközi teniszbajnokság, Melbourne:

Férfi egyes, döntő:

Marat Szafin (orosz, 4.)-Lleyton Hewitt (ausztrál, 3.) 1:6, 6:3, 6:4, 6:4 ---- A melbourne-i ausztrál nemzetközi bajnokságon a junior lányok versenyében Szávay Ágnes a tegnapi páros döntő után az egyéni fináléban sem tudott győzni. Most is az a fehérorosz Viktoria Azarenka állta útját, aki előző nap a pároselsőséget is begyűjtötte új-zélandi társával Szávay és cseh párja Nikola Frankova ellen.

Ráadásul, ahogy akkor, a 12. helyre rangsorolt Szávay ma sem tudta megszorongatni ellenfelét. Tegnap a magyar-cseh duó csak 2 gémet tudott nyerni Azarenkáék ellen, míg a mai döntőben a magyar lány négyig jutott. Mindkét szettet 6-2-re veszítette el. Az alig 54 percig tartó mérkőzés kulcsa az lehet, hogy Szávay 36 ki nem kényszerített hibájával szemben az első helyen kiemelt fehérorosz teniszező csak 16-szor hibázott, így hat alkalommal is el tudta venni magyar ellenfele adogatását.


"Igen, sajnos elfáradtam a végére - mondta letörten Szávay Ági. - Azarenka nagyon belekezdett, keményen, pontosan teniszezett, ráadásul nem rontott. Ennyivel szerintem nem jobb nálam, remélem, a jövőben ezt be is tudom majd bizonyítani. Természetesen örülök, hogy mind a két döntőbe bejutottam, szép eredmény ez, ugyanakkor bosszantó, hogy egyiket sem tudtam megnyerni. Nem jó érzés az utolsó mérkőzésen alulmaradni, az meg pláne nem, hogy amikor a legjobban kellett volna, nem tudtam a saját játékomat játszani."
A magyar teniszező persze nem adja fel a harcot, hisz abban, hogy meg tudja valósítani 2005-ös tervét: Grand Slam-tornát nyerni. "Nincs kedvenc borításom, kemény pályán, salakon és füvön is szeretek teniszezni. Úgy érzem, van esélyem arra, hogy az idén sikerüljön az igazi áttörés, reményeim szerint mindjárt a párizsi Roland Garroson."


Ausztrál nyílt nemzetközi teniszbajnokság, Melbourne
Junior női egyes, döntő:

Viktoria Azarenka (fehérorosz, 1.)-Szávay Ágnes (magyar, 12.) 6:2, 6:2 ---- Hazai siker született Melbourne-ben a vegyes párosok küzdelmeiben: Scott Draper és Samantha Stosur (képünkön) egy nyert és egy vesztett szett után a 10 nyert pontig tartó szuper-rövidítésben győzte le a Max Mirnyij, Martina Navratilova kettőst az elődöntőben búcsúztató Kevin Ullyett, Liezel Huber összetételű zimbabwei-dél-afrikai duót.


Ausztrál nyílt nemzetközi teniszbajnokság, Melbourne:
Vegyes páros, döntő:

Scott Draper, Samantha Stosur (ausztrál)-Kevin Ullyett, Liezel Huber (zimbabwei, dél-afrikai, 4.) 6:2, 2:6, 10-6 (szuper tie-break) ---- Marat Szafin nevét 1998-ban ismerte meg a teniszvilág, és mi tagadás, elég szerény volt a belépője: a Roland Garroson legyőzte a címvédő Gustavo Kuertent és Andre Agassit is. Spanyolországban faragtak belőle teniszezőt, azonnal látszott rajta, otthonosan érzi magát a salakon, idő kérdése volt csupán, mikor lesz Grand Slam-bajnok a rendkívül szimpatikus srácból. Két év múlva az lett - igaz, nem a párizsi salakon, hanem az US Open kemény pályáján.
Tündérmese volt a javából, elvégre a 20 esztendős Marat úgy nyerte meg az amerikai bajnokságot, hogy a döntőben - ne szépítsük - megalázó csapást mért a legendás Pete Samprasra. Ennek még lesz folytatása, gondolhatta a tenisztársadalom, csakhogy a "kis" Szafinnal problémák voltak: nem a játéktudásával, hiszen istenadta tehetség, a hiba a fejében keresendő. Nem tudott összpontosítani, hamar elment a kedve, ha nem ment neki a játék, a kitartása pedig, nos, arról jobb nem is beszélni… Edzőket fogyasztott - és esélyeket szalasztott el. A melbourne-i Australian Openen kétszer is, 2002-ben Thomas Johanssontól volt képes kikapni a döntőben, tavaly meg Roger Federer állította meg őt a kapuban, bár ez utóbbi nem volt meglepő, pláne annak fényében, hogy Szafin - akkor nem kiemelt versenyzőként - csaknem 30 órát töltött pályán, a negyeddöntőben Andy Roddickot, az elődöntőben Agassit legyűrve egy-egy ötszettes káprázat keretében.
Szóval, már akkor is tudott teniszezni, de nagyon, viszont nem volt, akire hallgatott volna. Jelentjük, már van: Peter Lundgren. A svéd szakember annak idején az egykori világelső Marcelo Ríosszal dolgozott együtt, utána Federerből csinált wimbledoni bajnokot, majd miután a svájci géniusz menesztette őt, Szafin mellé állt, és belőle is bajnokot, érett teniszezőt faragott. Még éppen idejében, elvégre Marat barátunk január 27-én ünnepelte a 25. születésnapját - aznap, amikor minden idők egyik legnagyobb mérkőzésén öt szettben, meccspontot is hárítva legyőzte az isteni Federert. Ehhez kellett az orosz klasszis zsenialitása és persze Lundgrené is.
"Felejtsük el a 2000-es US Open-döntőt, ott még éretlen voltam, egyszerűen kjött a lépés - így Szafin. - Az igazi énemet az itt elveszített két finálé mutatja, legalább az egyiket meg kellett volna nyernem. De nem tudtam, mert nem bíztam magamban, féltem, reszkettem. Aztán jött Peter. Ô ráérzett arra, mit kell tennie velem, ami egyébként maga a csoda, mert tényleg elviselhetetlen a természetem. Tud velem kommunikálni, és pontosan el tudja magyarázni, mikor mit kell csinálnom. Érett teniszező lettem, pedig egy éve sincs, hogy együtt dolgozunk. Neki köszönhetem, hogy bízom a tudásomban, hogy megjött a harci kedvem, és még küzdeni is megtanított. Szeretné, hogy még több Grand Slam-tornát nyerjek, rajta biztosan nem múlik majd - és mivel én nála is jobban szeretném, hogy nyerjek még néhányat, igyekszem elérni, hogy rajtam se múljon."
Az eddigi két nagy trófea elhódítása között csaknem négy és fél év telt el, a 2000-es US Open és az idei Australian Open között 14 Grand Slam-tornát zárt üres kézzel; a profizmus 1968-as bevezetése óta soha senki sem várt még ennyit a második GS-trófeájára.
Federer ide vagy oda, gyanítjuk, a következő nem várat ennyit magára. ---- Kevin Ullyettnek megvolt az esélye arra, hogy két bajnoki címet söpörjön be Melbourne-ben, mert miután Wayne Black oldalán megnyerte a férfi párosok küzdelmeit, vegyesben is a trófeáért indulhatott harcba - nos, a duplázás nem sikerült, még ha rendkívül közel is állt hozzá. A vasárnap megrendezett vegyes páros döntőben a Samantha Stosur, Scott Draper ausztrál kettős (képünkön) diadalmaskodott. Stosur kisasszony igazán szerencsésnek mondhatja magát, hiszen eredetileg Todd Reiddel nevezett, ám az ifjú ausztrál az utolsó pillanatban visszalépett - így jött a képbe az egyszer már visszavonuló, 30 esztendős Draper. Nos, a kettős olyannyira érezte egymást, hogy a döntőig még szettet sem veszített, igaz, a fináléban megszenvedett a győzelemért Liezel Huber és Ullyett ellen, csak az úgynevezett szuper tie-breakben tudta kicsikarni a győzelmet (azaz előbb érte el a tíz pontot). Drapernek alighanem nagy önbizalmat ad a siker, talán még a másik sportágában is hasznot húz belőle - az ausztrál úriember ugyanis nemrégiben felcsapott golfozónak. ---- "Amit az első szettben műveltem, az minden volt, csak tenisz nem, talán mert egyfolytában az előző két döntőn járt a fejemben: azon töprengtem, mi a fenét csináljak, hogy végre ne második legyek, hanem első. Aztán hagytam, hadd történjen magától minden, és miután a második játszmában nagy nehezen összeraktam a játékomat, már könnyebben ment az egész" - elemezte teljesítményét az immár kétszeres Grand Slam-bajnok Szafin.

"Jobb, ha az ember beviszi az öltözőbe, leül, nézi egy kicsit, és tényleg megbizonyosodik róla: valóban az övé" - ismét Szafin, ezúttal a trófeáról.

"Nem teniszeztem rosszul, sőt kifejezetten jól ment a játék. Nem, nem zavartak meg a lábhibák, sokkal nagyobb gond volt Marat. Elképesztő, mennyi ereje van, hátul játszva is képes az embert méterekkel az alapvonal mögé szorítani. Mindig is mondtam, óriási teniszező" - szólt sportszerűen a legyőzött Lleyton Hewitt.

"Hogy könnyű lett volna? Ugyan! Habár az eredmény sima meccsre enged következtetni, egyáltalán nem volt az, a legjobb tudásomra volt szükség, hogy megnyerjem a döntőt" - magyarázta a Szávay Ágnest egyesben és párosban is legyőző juniorbajnok, a fehérorosz Viktorija Azarenka.