"Elment a kedvem" mormolta az orra alatt Kiss Sebő, és onnantól kezdve nem volt kérdés, ki nyeri meg a Budaörsi Teniszcentrumban megrendezett magyar bajnokságot: Balázs György, a Hód TC 18 esztendős versenyzője, aki utóbb bevallotta, nem igazán hitt abban, hogy itt győzhet.
Balázs György (képünkön) szetthátrányból fordítva nyerte meg a férfi egyes döntôjét Kiss Sebô ellen (Fotó: Mirkó István)
Balázs György (képünkön) szetthátrányból fordítva nyerte meg a férfi egyes döntôjét Kiss Sebô ellen (Fotó: Mirkó István)
Elsősorban azért, mert az első helyen kiemelt Kiss elképesztő tenisszel ajándékozott meg minket az első szettben, adogatásai ültek, csodálatos tenyeresei öltek (volt, hogy átemelést követően, fordulásból lőtte el a labdát Balázs mellett!), a megnyert pontok pedig dőltek, két brékkel el is vitte az első szettet 6:3-ra. Magyar pályán ritkán látható, rendkívül agresszív, látványos teniszt játszva esélyt sem adott ellenfelének – akit viszont nem olyan fából faragtak, hogy bármikor feladná a mérkőzést. És ebből tanulhatna éppenséggel Sebő is. A pörgetős, labdatartó stílusra berendezkedő, villámléptű Balázs az utolsó pillanatban megtalálta azt, ami a győzelem ösvényére terelte: ez pedig Kiss fonákja. Javarészt arra az oldalra terelgette a labdát, s minthogy megérezte, sőt látta, tapasztalta, hogy Sebő onnan nem tud félelmetes támadásokat indítani, profi módon nem tért le a megkezdett útról, ráadásul a második szett megnyerését követően (4:5-ről 7:5) majd kicsattant az önbizalomtól. Kiss utána már máshol járt, amire az egyre több – fogalmazzunk így –, rosszul megválasztott megoldása utalt, mígnem elhangzott a fent már említett mondat: "Elment a kedvem." Balázs György megérdemelten hódította el a magyar bajnoki címet, míg Sebő azzal vigasztalódhat, hogy lesz még alkalma győzni az ob-n. Vagy akár a nemzetközi versenyeken, tudása ugyanis egyedülálló – reméljük, még idejében az lesz a hozzáállása is. Stadler Ildikó annyival van rosszabb helyzetben Kissnél, hogy ő nem az első ob-döntőjét veszítette el – hanem sorozatban immár a harmadikat, avagy lassan ő lehet a mi kis Goran Ivanisevicünk, hiszen a horvátok klasszisa három wimbledoni finálét is elbukott, mielőtt negyedszerre sikerrel járt. Meglehet, Stadler esetében is ez lesz a forgatókönyv, bár nem valószínű, hogy Wimbledonban. Visszatérve a szombati női döntőre, a bajnoki címig vezető úton négy kiemelt versenyzőt is legyőző, rendkívül szimpatikus Berecz-Sz. Boglárka 0:2-vel nyitotta a hosszú, "türelempróbáló" labdamenetektől, ugyanakkor hajmeresztő hibáktól is hemzsegő mérkőzést, erre fel az azt követő nyolc gémből hetet megnyert, így vezetett 6:3, 1:0-ra. Nem késett a válasz: Stadler 6:1-gyel egyenlített, játékának "reformálására" jellemző, hogy ebben a szettben kettővel több, alapvonal-közeli nyerő ütést jegyzett, mint ahányat az első felvonásban együtt hoztak össze Bereczcel. Hetet. A mindent eldöntő harmadik játszmában 1:1 után 5:1-re meglépett az ifjabbik Berecz lány, és bár Stadler felzárkózott (5:3), ennél többre nem futotta az erejéből, az utolsó pontot követően nem is tudta elrejteni az érzelmeit – amiként Berecz sem. Mégis mekkora különbség. ---- E ---- &