A végére elfogyott Szafin ereje

Ezen éppenséggel nem kell csodálkozni. Kereken harminc játszmát teniszezett végig az idei Australian Open két hete során, amivel egyébként beállította Harold Solomon 1976-ban, a párizsi Roland Garroson felállított rekordját – és persze ugyanúgy járt, mint az amerikaiak egykori kiválósága. Elveszítette a címmérkőzést, jóllehet Solomon egy játszmát azért megfogott Adriano Panatta ellen.
Szafinnak ennyi sem jutott. Hiába kezdte biztatóan a vasárnapi finálét, és "vitte be" az első bréket, előnye azonnal elfogyott, és innentől, de főleg a rövidítéstől kezdve nem volt kérdés, ki az úr a Rod Laver Arenában: természetesen Roger Federer.
"Értelemszerűen volt taktikám. Elsősorban az, hogy minél hamarabb feltérképezzem Marat állapotát. Amikor elnyerte az adogatásomat, kicsit megilletődtem, de utána teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy nincs százszázalékos állapotban. Szerintem most csapódott le benne az a rengeteg idő, amit a pályán töltött" – mondta a végtelenül egyoldalú finálét követően Wimbledon és immár Melbourne uralkodója.

Mellékesen nem csupán a végtagjai mondták fel a szolgálatot Szafinnak. A nagy balhésnak és flegmának elkönyvelt orosz teniszező meglepően kulturáltan viselte az első hat mérkőzés megpróbáltatásait, az utolsó felvonás alkalmával viszont elszakadt a cérna, egy ütőt meg is hajlított. Továbbá gyakran kommentálta saját butaságait, megállás nélkül csóválta a fejét, így aztán elég volt csupán ránézni, hogy megállapítsuk, mi folyik a pályán.
Ott ugyanis az történt, amit Federer akart. Eleinte rajta is úrrá lett a tét kiváltotta idegeskedés, olyan ütéseket rontott el, amelyeket álmából felébresztve is bever a vonal mellé, neki ugyanakkor sikerült túllépnie ezen az állapoton, Szafinnak meg nem – és miután a svájci világelső 7:6-ra behúzta az első játszmát, nekiállt terrorizálni a szerencsétlen oroszt, akire akkora nyomás nehezedett, hogy a továbbiakban az összes adogatójátékában meg kellett szakadnia. Federer valósággal "olvasta" az orosz szerváit, ezt többek között 18 (!) bréklabdája is híven tükrözi.
Így pedig nem könnyű, mármint Szafinnak. Hiszen hozzá sem tudott szagolni a svájci szerváihoz (a második és a harmadik szettben bréklabdáig sem jutott…), a sajátja meg örökké veszélyben forgott, és ehhez még hozzájött a testi fáradtság. Más ellen is nehéz így nyerni, Federerrel szemben meg lehetetlen, főleg, ha a svájcin a kimerültség legapróbb jele sem mutatkozik, és felszabadultan játszik, úgy, ahogy szeret. Az ellenfelet rendesen megmozgatva, minden ütésformát bevetve, néha kicsit szórakozva.
"Mindenkitől elnézést kérek a látottak miatt, de nem tehettem róla, elfogyott az üzemanyagom. Ráadásul éppen Federerrel kellett megküzdenem. Ellene muszáj a vonalakat lőni, mert nagyon gyors, és gond nélkül tud váltani védekezésből támadásba. Csakhogy túlütöttem a labdákat, és igazából lábbal sem bírtam tartani vele a lépést" – magyarázta a mérkőzés után az oroszok egykori világelsője, aki egyébként már másodszor nézte végig, amint az eredményhirdetésnél más kezébe nyomják a melbourne-i trófeát. (Két éve a svéd Thomas Johansson győzte le a fináléban.)
Összességében viszont nem tehet magának szemrehányást. Tavaly makacs csuklósérüléssel bajlódott – az Australian Openen éppenséggel emiatt kellett visszalépnie –, és miután csak 13 tornán indulhatott, értelemszerűen hiányzik még belőle a meccsrutin. Ehhez képest a döntőig húzta, útközben legyőzve öt amerikait, köztük az akkor még világelső Andy Roddickot, majd rögtön utána a címvédő Andre Agassit, ami másnak – beleértve akár Federert is – talán nem sikerült volna. Érthető, hogy a hetedik meccsére elfáradt. Leközelebb már nem fog, erre mérget vehetünk.
És különben is: legalább játszott végre egy háromszettes mérkőzést is.