Inkább orvost, mint cipészt

A januárban inkább invalidusságával tüntető Szafinnak – Sydneyben váll-, Melbourne-ben csuklósérülése miatt lépett vissza menet közben – ezúttal is egészségügyi problémákon kellett túltennie magát a győzelem megszerzéséhez. A melák baját némiképp növelte, hogy nemcsak ő, de lábbelije is megsérült, amikor utánacsúszott egy labdának. "Egy nagy lyuk keletkezett a cipőmön, miután eltört annál a csúszásnál. Egyszersmind a bőrömet is elvágta, elkezdett vérezni a lábam, azért küldettem orvosért. Egy ilyen versenyen mégiscsak egyszerűbb dokit szerezni, mint cipészt.”
E magasröptű eszmefuttatást követően Marat arra is magyarázatot adott, miképpen sikerült felülkerekednie Koubeken. "Amikor a harmadik játszmában nulla háromra álltam, akkor is tudtam, hogy van esélyem. Egyszerűen azért, mert sejtettem, hogy képtelen ezt a fajta teniszt hosszan játszani. Óriásit nyújtott, koncentrált, néha túlzottan is ki akart végezni, lőtte a vonalakat, óriási erővel ütött el, másodikra adott egy egészen hihetetlen ászt. Ha érted a teniszt, tudod, ez nem tartható sokáig. Amikor eljutsz öt háromig, jönnek a problémák, ugyanis be kell valahogy fejezni a mecscset.” Ezek szerint Szafin érti a játékot – ebben amúgy nem kételkedtünk –, hiszen Koubek a "jelzett időpontban” elveszítette a fonalat, s végül a mérkőzést is.

Szintén kijutott a jóból Alex Corretjának: a vén csataló 2 óra 23 percig gürcölt, míg legyűrte José Acasusót. Ennyi idő alatt két, rövidítésben eldőlő szettet sikerült letudni, ezek során a hispán összesen hét szettlabdát hárított, így végül továbbverekedte magát a második körbe. Ugyanakkor elszállt a kiemeltek közül az elmúlt év hajrájában valóságos fesztivált rendező Paradorn Srichaphan: a legtöbb keménypályás meccset nyerő, és a Top 10 közelébe kerülő thaiföldi év eleji, chennai tornagyőzelme óta a labdát és formáját egyaránt keresi csupán, elvégre utolsó hat meccséből immáron az ötödiket bukta el.
Előrébb tartanak a hölgyek, akik híján vannak a megrázó eseményeknek. Persze ha mindenáron fel akarnánk "plankolni” valamit, megemlíthetnénk Zvonarjeva Shaughnessy felett aratott sikerét, no de a nemesség kötelez, azaz ezt az eseményt mégse soroljuk a főcímgyanús sztorik közé. Capriati és Mauresmo relatíve sima győzelme papírforma: Jennifernek annyiban jelent sokat, hogy – Gyementyijeva félretolásával – először jutott negyeddöntőbe a sivatagi oázisban. "Minden meccsel jobb és jobb leszek, a mai is remek teszt volt: az ütéseim rendben voltak, a mozgásommal is elégedett vagyok, azaz úgy hiszem, jó esélyem van a végső sikerre.” Amelie a spanyol Sernát ütötte ki, bár saját bevallása szerint nem volt annyira könnyű a parti, mint amilyennek látszott: "Elsősorban annak örülök, hogy taktikailag sikerült mindent megvalósítanom. Nem hagytam, hogy ő irányítson, nem adtam ritmust a játéknak, így nem tudott kezdeményezni s olyan keményen ütni, ahogy szeret. Azaz nem volt könnyű a meccs, ám a játékfelfogásomnak köszönhetően sikerült a lehető legrövidebb időn belül befejezni.”
Na igen, van, aki ért hozzá. Bezzeg szegény Koubek…