Csak hajrázni kell megtanulni

Az Alba Volán 24 éves versenyzője negyedik lett a márciusi mexikói Világkupa-viadalon, és ezt a helyet szerezte meg az elmúlt hét végi székesfehérvári Vk-fordulóban is. Ezek után nem meglepő, hogy az Európa-és világbajnokságon is számít rá Kulcsár Antal szövetségi kapitány.

- A kapitány szerint a tavalyi, budapesti Világkupán elért hatodik helyével robbant be a felnőttek közé. Ön is így tartja?
- Igen, az a verseny mérföldkő volt a pályafutásomban. Igaz, hogy már utolsó éves juniorként, kétezer-egyben indulhattam felnőttvébén és Európa-bajnokságon, de akkor még nem volt rutinom, nem is szerepeltem jól. A következő évben nem kaptam lehetőséget a felnőttek között, két éve pedig nem nem jutottam be a vébé döntőjébe - emlékezik vissza Szatmári.
- Tavaly viszont már nem vallott szégyent a moszkvai vébén és az azt követő Eb-n sem.
- Valóban, és az a szereplés a már említett Világkupának köszönhető. Minden szempontból jó érzéssel gondolok vissza arra a májusi versenyre. Aznap volt nagymamám születésnapja, és örültem, hogy speciális ajándékkal leptem meg őt, másrészt mert az ottani hatodik helyemmel kerültem be a vébécsapatba, és a siker jót tett az önbizalmamnak. Moszkvában a selejtezőben és a döntőben is jó voltam a technikai számokban, pedig nekem azok a gyenge pontjaim. Aztán az Eb-n megint sikerültek a technikai számok, tizedik lettem, így a váltóba is beválogatott a kapitány. No, ott már gyengélkedtem a páston. Tudja, akkor szerepeltem először felnőttvilágversenyen váltóban, és nagyon izgultam, nehogy rajtam menjen el a csapat jó szereplése. Ezüstérmesek lettünk.

- Elérkeztünk a mához, a mexikói és a fehérvári negyedik helyhez.
- Érdekes, itthon is úgy maradtam le a dobogóról, mint Mexikóban. Mindkétszer a második helyről rajtolhattam, aztán negyedikként értem célba.
- Ezek szerint nem elégedett a mostani negyedik hellyel…
- Az egyes számokban nyújtott produkcióval elégedett vagyok, csak a befutási sorrenddel nem. A lövészetben elért százhetvenöt kör egyéni csúcs, ugyanígy az úszóeredményem is. A vívásban 860 pontot szereztem, pedig érzésre úgy tűnt, kilencszáz pont fölött leszek.

- Az úszás után tizenegy helyet jött előre összetettben, és a lovaglást már harmadikként várta. Előfordult már ekkora "ugrás" az életében?
- Nem tudom, soha nem figyelem az állást, de előre szoktam jönni az úszás után. Van, aki állandóan számolgat, én tudatosan nem figyelem a listákat, nehogy megzavarjon. Persze, a lovaglás előtt már tisztában voltam a helyzettel, hiszen ott helyezés szerint szólítanak a pályára. Annak külön örültem, hogy ilyen kiélezett helyzetben képes voltam hibátlanul lovagolni. Nagy volt a tét, hiszen a világ-és Európa-bajnokságra utazás forgott kockán.

- A záró számnak a második helyen vágott neki, és kiváló futótudását ismerve, mindenki biztos volt az érmében. Nem így történt.
- Ne is kérdezze, hogy miért, mert én sem tudom. Azt hittem, a bronzérem biztos meglesz. Az benne volt a pakliban, hogy a végső győztes Szamuszevics esetleg meg fog előzni, de hogy a francia lány is… Pedig vele is számolnom kellett volna, mert Mexikóban is ugyanígy az utolsó kétszáz méteren előzött meg, és szorított le a dobogóról. Most már tanultam a két esetből: hiába vagyok jó futó, ha a befejezéssel még gondjaim vannak. Nincs más hátra, meg kell tanulnom hajrázni, ez az új feladat.