Professzionál: Fulham 0-3 Tottenham

2367391 23673912367391 2367391
Vágólapra másolva!
2012.12.03. 14:12
Ne legyen kétsége senkinek afelől, hogy a hat nap alatt begyűjtött kilenc pont hatalmas eredmény épülgető csapatunktól. A West Ham a United és...

Ne legyen kétsége senkinek afelől, hogy a hat nap alatt begyűjtött kilenc pont hatalmas eredmény épülgető csapatunktól. A West Ham a United és a Cselszki ellen is bizonyította, hogy kemény diónak számít, a Liverpool pedig azután, hogy elvesztette ellenünk a nyolc meccses veretlenségét magabiztos játékkal verte a lassanként formába lendülő Southamptont. A Fulham vendégeként meg hagyományosan nehéz nyerni, mivel MJ kedvenc csapata általában a Craven Cottage-ban gyűjti pontjai hatalmas többségét. A győzelemhez nagyban hozzájárult a relatíve jó első félidei védekezés - Lloris-nak csak egy bravúrra volt szüksége; Petric közeli lövésénél szerencséje is volt, de 10-ből 9 kapusról tuti kijött volna a labda. Szerencsénkre legtöbb játékosunkban található valamennyi spontaneitás, mert ezen a szombati meccsen valami különlegesre volt szükség ahhoz, hogy a lagymatag ikszes passzolgatásból vérprofi három pontot faragjunk. Most Sandro hozta meg az áttörést egy kábé 35 méteres bombával. Utána húsz perc alatt rövidre zártuk az összes kérdést, és egy héten belül másodszor nézhettük teljesen nyugodtan a végjátékot.Ne legyen kétsége senkinek afelől, hogy a hat nap alatt begyűjtött kilenc pont hatalmas eredmény épülgető csapatunktól. A West Ham a United és a Cselszki ellen is bizonyította, hogy kemény diónak számít, a Liverpool pedig azután, hogy elvesztette ellenünk a nyolc meccses veretlenségét magabiztos játékkal verte a lassanként formába lendülő Southamptont. A Fulham vendégeként meg hagyományosan nehéz nyerni, mivel MJ kedvenc csapata általában a Craven Cottage-ban gyűjti pontjai hatalmas többségét. A győzelemhez nagyban hozzájárult a relatíve jó első félidei védekezés - Lloris-nak csak egy bravúrra volt szüksége; Petric közeli lövésénél szerencséje is volt, de 10-ből 9 kapusról tuti kijött volna a labda. Szerencsénkre legtöbb játékosunkban található valamennyi spontaneitás, mert ezen a szombati meccsen valami különlegesre volt szükség ahhoz, hogy a lagymatag ikszes passzolgatásból vérprofi három pontot faragjunk. Most Sandro hozta meg az áttörést egy kábé 35 méteres bombával. Utána húsz perc alatt rövidre zártuk az összes kérdést, és egy héten belül másodszor nézhettük teljesen nyugodtan a végjátékot.

BALE

Tudjuk le már az elején. Szegénynek cudar egy élmény volt a meccs. Nem elég, hogy újabb nevetséges sárgát kapott azért, mert nagyot esett amikor sprint közben buktatták, még egy combsérülést is összeszedett a második félidőben. A Match of The Day-ben egyértelműen megmutatták, hogy mind Agger, mind Sidwell elérte a lábát, miközben labdához érni esélyük sem volt. A Fulham középpályásának védelmében annyit azért megjegyeznék, hogy ő legalább nem követelte Agger módjára veszett kutyaként a nyálát fröcskölve a sárgát Gareth-nek. Amúgy vicces volt hallgatni az angol kommentátort, aki nem is vette számba az eshetőséget, hogy Foy esetleg nem Sidwellnek fogja felmutatni a sárgát. Nem volt egyedül. AVB elegánsan megvédte Gareth-t a meccs utáni interjúban, minden mondata a helyén volt és szerintem még Dowdot és Foyt is meggyőzte, hogy hülyeséget csináltak és a prekoncepcióik alapján döntöttek. Reménykedjünk, hogy Bale csak egy bajnokiról fog hiányozni majd. A Pana elleni, továbbjutásról döntő meccsen nyilván nem játszik akkor sem, ha gyorsabban regenerálódik a vártnál, de szerintem az Everton elleni visszatérésére sincs valós remény. Ami nagyon lehangoló... de bízzunk benne, hogy Siggy ott folytatja majd a Toffies ellen, ahol szombaton abbahagyta.

SANDRO

Megint többet tett mint amit elvárnánk tőle. Amellett, hogy újfent világbajnoki szinten zargatta a Fulham támadni óhajtó játékosait, magára vállalta a gólhenger beindítását is. És mekkora dugó volt! Persze, oké, valamennyire Schwartzer is ludas a gólban, de nagyon erős volt a lövés, és az utolsó pillanatban lepattanás előtt még egy kis szitáló mozgás is vegyült a röppályába. De minegy is, mert a szerzett gólt sosem kell megmagyarázni. (Ill. majdnem sosem, lásd a sahtaros Adrianót.) A meccs utáni nyilatkozatában egyénként Sandro azt ígérte, hogy a jövőben gyakrabban próbálkozik majd távoli lövésekkel... túlzásba azért remélem nem viszi. Neki is rakéták vannak a lábában, de azért nem véletlen, hogy évente egyszer találnak hálót a löketei. Mindenesetre brazil népi hősünk továbbra is elkényeztet bennünket a teljesítményével.

DEMPSEY, SIGGY

Nagyon örömteli volt, hogy mindketten gólpasszal vették ki a részüket a győzelemből. Először fordult elő, hogy egy meccsen belül mind a kettőjüket dicsérhettük. Dempsey-ről sugárzott a bizonyítási vágy, ami még mindig sokszor frusztráló megoldásokban nyilvánult meg. Volt neki egy nagyon pöpec lefordulása még a meccs elején, ami után sajnos fél méterrel a jobb alsó mellé helyezett. A gólpasszánál viszont tökéletes ütemben tálalt a leshatáron helyezkedő Defoe elé (egyébként Dempsey Dembélétől kapta a labdát, tehát fulham-es akcó volt). Sigurdsson asszisztja meg egyenesen klasszis kategória volt. Még a felezővonalhoz közel kapta meg a labdát Sandrótól, hogy aztán bevigye egészen a tizenhatoson belülre, ahol majdnem seggre ültette Senderos-t és jó ütemben, jó erővel és jó helyre tette középre. Gyönyörű elfutás volt, és jó volt látni Lennon lelkes gratulációit a gólörömnél.

DEFOE

Mit lehet mondani egy csatárról, aki hat nap alatt négy bajnoki gólt szerez? Michu mellett a legjobb formában lévő támadó, ehhez nem fér kétség. Ha jól emlékszem három kapura lövése volt, és egyszer sem hibázta el a kaput. JD felszabadultan játszik és távolinak tűnnek azok az idők amikor tíz helyzetre volt szüksége a gólszerzéshez. Persze nyilván lesznek ezután is hullámvölgyei, de gondolom nem vagyok egyedül azzal, hogy talán sosem láttam még olyan impozánsan focizni, mint az előző három fordulóban.

A Guardian csinált JD-vel egy mélyinterjút múlt héten, amit ajánlok minden unatkozó kartársnak. Egy kis AVB-ről szóló idézetet lefordítok ide ízelítő gyanánt:

"AVB a focitól eltekintve, emberként nagyon rendes gyerek. Minden edzés után bejön az öltözőbe vagy az orvosiba és minden játékoshoz odamegy megkérdezni, hogy minden rendben van-e. >>Hogy érzed magad? Rendben van a lábad?<< Minden egyes játékossal elbeszélget. Még amikor az angol válogatott edzőtáborában vagyok akkor is küld egy-egy szerencsét kívánó vagy érdeklődő üzenetet. Amikor ilyen edződ van, akkor mindent ki akarsz hozni magadból."

Egyébként van egy vicces rész az interjú első bekezdésében arról, hogy Defoe motivációs céllal kiragasztott egy listát a fürdőszoba tükrére a Tottenham türténetének legjobb 10 góllövőjének a nevével. És minden egyes alkalommal, amikor lehagy valakit, az illető nevét kihúzza a listáról. Legutóbb Teddy-t ugrotta át, most az isteni Gilzean van a célkeresztben - épp egy mesterhármasnyira. (Ezzel nem mellesleg 133 gólig jutna a Spurs színeiben - tehát már félúton lenne Jimmy Greaves 266-os rekordjához.)

AVB

Lassan kezdik megkedvelni az eleinte berzenkedő tömegek is. Nem zseni a srác, de nem is kell nekünk több mint egy józan paraszti ésszel megáldott, keményen dolgozó futball-őrült. És AVB szerintem ennek a (bevallottan) nem túl elitista követelményrendszernek bőven megfelel. A játékosok kedvelik, a meritokrácia nagyon szimpatikus rendszer és úgy tűnik újabban a sajtóban is megtalálta a stílusát. Lukát nagyon diplomatikusan oltotta, Bale-t nagyon meggyőzően és nyugodtan védte meg, és a meccs utáni nyilatkozata végén külön kiemelte a mostanában nem sokat ajnározott Lennont, miszerint talán ő dolgozik legkeményebben, és amellett, hogy szinte minden meccset végigjátszik mindig lelkesen segít a védekezésben is. A különösen trükkös Friedel-Lloris szitut is profin oldotta meg - mindenesetre szerintem jobban kezelte a kapuskérdést mint Fergie.

No, csodálatos három fordulón vagyunk túl, és a tetejébe kaptunk egy nagyon is verhető, de patinás FA-kupa ellenfelet. Reméljük az athéniak nem fognak belepisilni a müzlinkbe csütörtökön. Annyi biztos, hogy csak akkor lesz meg a győzelem, ha épp annyira komolyan vesszük a meccset mintha egy bajnokiról vagy BL-mérkőzésről lenne szó. De addig is élvezzük a három győzelem okozta bódulatot és a tabellát.

Még egy búcsúkép, nem káröröm gyanánt, és tudom, hogy vizuálisan kissé Sandro-nehéz a poszt, de a kontraszt beszédes:

COME ON YOU SPUUUURRRRRSSSSS!!!!!

Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik