A korai időszakról
Az 1980-as Eb megnyerése után a fejünkbe szállt a dicsőség. A válogatott játékosok népszerűsége nőtt, az újságok velünk foglalkoztak, velem pedig elszaladt a ló. Valószínűleg azért, mert azt hittem, hogy minden könnyen megy. Elkezdtem egyre kevesebbet edzeni, inkább sörözgettem. A győztes meccsek után egyre többször mentünk el szórakozni. Egymás után ittuk a söröket és a viszkiket, még fontos meccsek előtt is.
Amikor elvált a feleségétől, Silviától
Nagy űrt hagyott bennem, nagyon hiányzott. A médiától és az edzőimtől is megkaptam a magamét. Jupp Heynckes nem tett be a csapatba. Túlságosan is laza voltam, az életvitelem pedig teljesen egészségtelen. Igaza volt Heynckesnek. Az volt a szerencsém, hogy még időben észbe kaptam.
Az 1982-es vébéről
A csapat nagyon sikeres volt, de ez a vébé sajnos az orgiákról és a mulatozásokról szólt. Voltak, akik az edzésekre sem tudtak lejönni, mert nem tudtak felkelni az ágyból. Név szerint nem említenék senkit, mert ennek a könyvnek nem az a célja, hogy bemártsak másokat. Jupp Derwall nagyszerű edző volt, és én nem akartam részt venni ezekben a bulikban, de több rutinos játékosunk is benne volt. A hotelben, ahol megszálltunk, esténként divatbemutatók voltak. Néhányan oda is lejártak. És bizony itt olyasmik is megtörténtek, amelyeket a szurkolók nem néznének jó szemmel a játékosoktól. Én pedig csak néztem, mint a moziban.
Az 1988-as Eb
Otthon készültünk a tornára, előtte volt egy húsvéti torna Berlinben. Az első meccsen tizenegyesekkel kikaptunk Svédországtól, de többen is javában mentek az éjszakába. Egy sportiskolában voltunk elszállásolva, ahol fél tizenkettőkor volt a takarodó. Öten azonban untuk ezt a pedáns rendet, ezért béreltünk egy Opelt, beszálltunk, és irány az éjszakai élet. Diszkó, lacikonyha, bordélyház, volt ott minden. Néhány órát eltöltöttünk a hölgyekkel drága borokat kortyolgatva, néhányan pedig unták már az üldögélést, és mozogni indultak a házban... Hajnali hatkor értünk vissza a szállodába. Tizenegykor már ott kellett lennünk a gyülekezőnél öltönyben. Franz [Beckenbauer] nem volt ideges, de többször is szólt, hogy térjek már észhez.
Ebben az időszakban a cigarettának sem tudtam ellenállni, 12-13 éves koromban szoktam rá, és napi 5-10 szálat szívtam el. 25 évvel később szántam rá magamat, hogy leszokjak a cigiről, és sikerült is.
Amikor megkörnyékezte a Real Madrid
A válogatottban elért sikerek hatására fantasztikus szerződést kaptam a Realtól. Leültem beszélni az elnökkel, Ernesto Pellegrinivel, de azt mondta, hogy nem ad el. Féltem, mert az egyik csapattársam gyerekeit majdnem elrabolták, és ezt meg is mondtam neki, de az elnök így sem engedte, hogy elmenjek.
