A Juve fiatalabb és gyorsabb - vagy a Milan rutinosabb és erősebb?

SERIE A

Közhely, de igaz: a Juventus–Milan meccs mindig, minden körülmények között rangadó. Így volt ez a legutóbbi bajnokságban is – pedig akkor a két csapatot formája alapján nem igazán lehetett egy lapon emlegetni –, amikor a Juve elkapta a Milant a San Siróban (1–2).

Ebből a szempontból jelentős fokmérő lehet a torinóiak számára a vasárnap esti összecsapás is. Túlzás lenne azt állítani, hogy Antonio Contéval a kispadon szárnyalna eddig a bianconeri, de mintha masszívabbnak, „ütésállóbbnak” tűnne a mostani „zebrahad”, mint amit az előző két szezonban tapasztalhattunk.

Andrea Pirlo a várakozásokat egyelőre felülmúlóan fogja össze és vezényli a torinóiakat, akik azonban jelentős erőt képviselő riválissal még nem találták szembe magukat – mert a Parma, Siena, Bologna, Catania kvartett tagjai aligha sorolhatók ide. Conte számára akár még előnyt is jelenthet, hogy az együttesnek ebben a szezonban csak egy versenysorozatra kell koncentrálni: a taktika csiszolására és az ellenfél elemzésére így jut elég felkészülési idő, hiszen hét közben nem kell folyton két napot utazással, egyet pedig meccsel tölteni. S így talán elkerülhető az a fajta „lufikipukkanás” is, amit az elmúlt két évben rendre produkált az együttes.

És ha már Pirlót szóba hoztuk, jegyezzük meg: a múlt szezonra mintha kissé megfásult középpályásnak úgy tűnik, különösen jól jön a kisebb terhelés, ma pedig minden bizonnyal extra motivációval lép pályára, hogy megmutassa Massimiliano Allegrinek: hiba volt róla ily könnyedén lemondani. Távozása után mindenesetre most először szolgálhatja tapasztalatával tétmeccsen a Milan ellenfelét, bár rutinban – ha szigorúan az éveket vesszük – a milánóiaknál sem maradt hiány. Legalábbis ez derül ki abból az elemzésből, amelyben a La Gazzetta dello Sport „elszórakozott” a két csapat várható kezdőjének fizikai paramétereivel.

A Milan átlagéletkora eszerint még Pirlo váltása után is bő két évvel több lesz, mint a Juvéé (31 év, 1 hónap a 29 év, 11 hónappal szemben). Ennél talán kevesebbet mondó adat, hogy a torinóiak egy centivel „magasabbak” a milánóiaknál (184, ill. 183), de átlagban három kilóval könnyebbek (78, ill. 81). Jogos a kérdés persze, hogy a nyers erőnek avagy a gyorsabb leforduló-képességnek van-e nagyobb szerepe mondjuk egy-egy párharcnál. Hogy a fogadási opció leadása előtt azért sok fölös energiát ne öljünk a nagy képletszámolgatásba, a Gazzetta könnyítésül közli a Barcelona paramétereit is – átlag 177 centi és 71.5 kilogramm –, amely számokról könnyen lehet, hogy előbb eszünkbe jut egy átlagos érettségizős osztály utolsó tornaórája, mint a világ legkevésbé sem átlagos futballcsapata, egyszersmind jelezve: a lényeg nem a kockás füzetnél, hanem a pályán dől majd el.

Mielőtt végképp elsüllyednék a súlyozott közepek világában, jegyezzük meg: a meccs 20.45-kor kezdődik, és mondjuk a Barzagli–Ibrahimovic vagy a Seedorf–Pirlo csata a fizikai paraméterektől függetlenül is kínál érdekességeket.

PRIMERA DIVISIÓN

Az FC Barcelona és a Real Madrid is pályára lép vasárnap, és mivel a két csapat nem egymás ellen csap össze, kijelenthetjük: jogos győzelmi reményekkel. A nagyok dolgát csupán a Gijón és az Espanyol nehezítheti meg, mindkét együttes hazai pályán lepné meg neves ellenfelét. Annál inkább háromesélyesnek tűnik az Atlético Madrid–Sevilla összecsapás, amelyen a „matracosok” a Barca elleni 0–5-öt feledtetnék, míg a Sevilla a Valencia elleni győzelem (1–0) alkalmával mutatott formát ismételné. Egyik sem lesz egyszerű.