Nehézsúlyú világuralom ide, 1999 óta kisebb-nagyobb megszakításokkal tartó regnálás oda, Vitalij Klicskónak (39–2, 37) mégis 2009 végéig, a berni gáláig kellett várnia egy karriercsúcsra: sorozatban háromszor most először tudta megvédeni valamelyik szervezet (ez esetben a WBC) vb-övét.
Előzetesen is azt tartottuk, csoda lenne Kevin Johnson (22–1–1, 9) győzelme, és a látottak csak megerősítettek minket abban, hogy túl sok értelme nem volt ennek a találkozónak. Leszámítva persze a bevételt, illetve hogy a 2009-ben már harmadszor nyerő Vitalij újabb strigulát húzhatott a győzelmi rovatba. Az a XXI. század nehézsúlyú bokszának kemény kritikája, hogy Kevin Johnson eljuthatott vb-címmeccsig. Hitt magában, nem csupán a mérkőzés előtt, de alatta is folyamatosan szövegelt – csak közben elfelejtett ütni. Anélkül meg legfeljebb az amatőröknél lehet meccset nyerni.
Hogy tényleg ilyen a harcmodora, vagy csak ezzel akarta felidegesíteni és „kiüttetni" az egyébként szintén nem brillírozó ukrán címvédőt, sohasem derül ki. Klicsko ugyanis főleg az elöl lévő baljának (nála is megmutatkozik a Fritz Sdunek-iskola, Erdei Zsolt is ballal szokott pontelőnyre szert tenni) köszönhetően sorra hozta az alacsony színvonalú meneteket. Az sem zavarta igazán, hogy a csata (persze nem a szó klasszikus értelmében) derekán a jobb szeménél felszakadt a bőr, ehelyett inkább „elővette" jobbegyenesét, és azzal is talált néhányat.
A hetedik felvonás végén már az is világos volt, hogy az amerikai nem nyerhet pontozással (a szemtelenség határát súroló lett volna még csak egy menetet is odaadni neki – a WBC-nél bevezetett nyílt pontozás miatt idővel kiderült, akadt, aki erre vetemedett), nem sokkal később pedig az is világos lett, Timo Hoffmann után Johnson lesz a második, aki „csak" pontozással kap ki Vitalij Klicskótól. A különbség persze óriási volt (120:108, 120:108, 119:109), ahogyan a tudósító bánata is.
Manapság ugyanis az ilyen meccseket simán el lehet adni nehézsúlyú világbajnoki címmérkőzésként.
