Benítez utolsó esélye - a klub-vb elé
Elérkeztünk a 2009/2010-es szezon utolsó hagyatékához, ami könnyen lehet, hogy "közkedvelt" spanyol trénerünk utolsó megméretése lesz. Az előjelek talán kicsit jobbak az utóbbi hetekhez képest, a sérültek lassan, de biztosan épülgetnek felfelé. Ettől függetlenül az elbizakodásra semmi okunk nem lehet...Elérkeztünk a 2009/2010-es szezon utolsó hagyatékához, ami könnyen lehet, hogy "közkedvelt" spanyol trénerünk utolsó megméretése lesz. Az előjelek talán kicsit jobbak az utóbbi hetekhez képest, a sérültek lassan, de biztosan épülgetnek felfelé. Ettől függetlenül az elbizakodásra semmi okunk nem lehet...
Szeretett csapatunk amennyi boldogságot okozott José Mourinho alatt, annyira borzolja ahangulatunkateddig Rafael Benítez irányításával. Talán ezért is van most a szurkolók jó részébenbizonyos fokú szkepticizmus. Pedig elvileg nem kellene, hogy gondot okozzon a végső győzelem elérése (annak ellenére, hogy a dél-amerikai csapatoknak is viszonylag sűrűn csurran-cseppen ezen a viadalon). A hangsúly az "elvileg" szócskán van. Az utóbbi hetekben-hónapokban ugyanis rendesen kijutott nekünk a rosszból, a szezon eddig minden képzeletünket alulmúlja - legalábbis az enyémet biztosan. Rafa ekézésével foglalkoztunk(és foglalkozunk) épp eleget, talán nem is untatnám ezzel az olvasókat, megpróbálok rávilágítani pár pozitív dologra, ami várhat ránk az elkövetkező napokban. No, túl sok ilyen azért nincs...
Milánó mellett akár egy klinikát is nyithattunk volna, annyi ember volt sérült az utóbbi időben. Nos,ez a gond talán megoldódni látszik, legalábbis azonmaródiak olvasatában, akik nem súlyosan sérültek meg (apropó, Ranocchia a mai hírek szerint egyre közelebb van hozzánk, Branca pedig nyíltan elismerte, hogy középhátvédet keresünk - még szép...). Többek között Maicon, Julio César és Milito is visszatérhetnek, és bár ők olyan sok örömet nem szolgáltattak nekünk mostanság, azért ezt mindenképp megnyugvással vehetjük tudomásul. A holnapi meccsen a 4-2-3-1-et szinte borítékolhatjuk, ha koncentráltan játszunk, elégnek kell lenniea szívós dél-koreaiak ellen(akiknek a játékstílusa azt hiszem, nem szorul bemutatásra, maximum annyiban, hogy néhány egész jó légiós is kiegészíti őket). Nem valószínű, hogy Benítez most lépné meg azt, amit már rég kellett volna, vagyis, hogy visszaáll a 4-3-1-2-es taktikára, esetleg valami elkorcsosult 4-4-2 lehet benne a fejében(Muntari-Santon szárny juhé!), persze ez csak akkor, ha semmiképp nem szeretne rajta lenni a Milánóba tartó repülőn.Végre minden posztonnyíltak bizonyos(na nem olyan nagyon bő, ahhoz igazolni kellene 2-3 embert) variációs lehetőségek, remélhetőleg élünk is vele, és bedaráljuk az ázsiai ellent, ahogy azt a kötelesség megkívánja. Kifogás nincs, a győzelem kötelező, és talán nem túl nagy elvárás részünkről, hogy a csapat picit szórakoztasson is minket, mert amit az utóbbi meccseken műveltek a srácok, az még a Kozármislenynek is vérciki lettvolna, nemhogy a Bajnokok Ligája címvédőnek...
Közben kiderült, hogy az esetleges döntőbeli ellenfél a kongói DK-beli Mazembe csapata lehet, aki óriási meglepetésre, de teljesen megérdemelten csapta meg az ismertebb focistákkal rendelkező, ezzel együttesélyesebb Internacionalt. Egy szó, mint száz: holnap meg kell védeni az Interek becsületét, és be kell jutni a döntőbe!
