Válogatás a futballtörténelem leghíresebb cipőiből

A LEGRÉGIBB

Kevesen tudják, hogy a világ első futballsztárja VIII. Henrik volt, akinek kivagyisága, pénzszórása és szexbotrányai sportutódait is megihlették. Az Anglia királyaként is tisztelt Henrik, aki miatt valósággal fejüket veszítették a nők, az első, csak futballozásra szolgáló speciális cipőt is elkészíttette magának 1526-ban. A négy shilling árú cipő szerepelt az uralkodó halála után készített leltárban, és feljegyezték, hogy személyesen a királyi varga, Cornelius Johnson készítette. A bőrt alighanem Spanyolországból szerezték be, de stopli valószínűleg nem volt a királyi csukán. Az viszont bizonyos, hogy ormótlan, magas szárú és nehéz cipő volt, lévén a korabeli futball inkább hasonlított egy kedélyes szombat délutáni szabadtéri tömegverekedéshez disznóhólyag-rugdosás ürügyén, mint a mai sporthoz. A cipellő ára mai értékben 300 ezer forint lehetett. VIII. Henrik csapatát egyébként Pribékek FC-nek nevezték, ez árulkodó stílusukat tekintve, de a fenség egyébként is kedvelte a radikális megoldásokat, mint az a történelemből közismert.

A LEGKISEBB ÉS A LEGNAGYOBB

A klasszis labdarúgók közül a legkisebb cipőmérettel a német válogatott zsebcirkálója, Thomas Hässler dicsekedhetett. A játékmester 38-as méretű lábának is köszönhette frenetikus rúgótechnikáját, ravasz tekeréseit, mesés nyeséseit, amelyekkel 1988 és 2000 között 101 mérkőzésen 11 találatot és tömérdek asszisztot szerzett a Nationalelfben. A 166 centiméterre megnőtt Hässler minden idők egyik legapróbb zsenije, még Diego Maradona és Lionel Messi is colosabb nála. Roberto Carlos egyébként csak egy fél mérettel nagyobb cipőkből eregette föld-levegő rakétáit. A Málaga aprósága, Diego Buonanotte egyébként öt centiméterrel Hässlernél is kisebb, sajnos cipőméretét nem sikerült kiderítenünk, így szokás szerint olvasóink segítségét kérjük. Világbajnoknál a legkisebb méret a 34-es, egy hölgyé, a japán Aja Mijamáé. A másik végleten kell keresni értelemszerűen a legnagyobbakat: a 197 centiméteres Nwankwo Kanu a pletykák szerint 52-es cipőt visel, mások szerint csak 48-ast, miképpen a nála is magasabb Peter Crouch. A cseh óriás, Jan Koller viszont 50-ig jutott, de gondolják, ennél nincs nagyobb? Ugyan... A belga Kristof van Hout 208 centiméteres magasságával a legnagyobbra nőtt profi labdarúgó, ő 68-as cipőt hord. Ha az még cipőnek nevezhető egyáltalán…

A LEGHÍRESEBB LEREPÜLŐK

Repül a, repül a... cipő! Idézzük meg a talán két leghíresebb lerepülő stoplist. Az első legyen az 1990-es világbajnokságról! A nyitó mérkőzésen az argentin szélvész, Claudio Caniggia sprintjét sérelmére a kameruni Benjamin Massing egy olyan remekbe szabott rúgással állította meg, hogy lerepült a cipője is. Mármint az elkövetőnek, és repült a sárga is, az afrikainak immáron másodszor a mérkőzésen.
A Hellas Verona dán légiósa, Preben Elkjaer-Larsen az 1984–85-ös évadban a bajnoki címig tartó menetelés során a Juventusnak egy mesególt vágott: a némileg szigorú torinói bekkek lerúgták róla szlalomozás közben cipőjét, de a nyakas vikingutód akkor is a hálóba rúgta a labdát – sportszáras jobb lábával. Sándor Károly, azaz Csikar is rúgott egy hasonlót egy nem hivatalos válogatott felkészülési mérkőzésen, de azt nem adta meg a játékvezető a szabályok szellemében – noha afölött szemet hunyt, hogy a honfitárs görögöknél olykor 5-6 cserejátékos is besurrant a pályára…

A LEGDRÁGÁBB

A legtöbb pénzt cipőért, pontosabban aranycipőért 2010-ben fizették: az 1994-es világbajnokság társgólkirálya, Oleg Szalenko félmillió dollárt kapott a torna legeredményesebb játékosának járó díjáért.
„Nagyon jó ajánlatot kaptam érte az Arab Emírségekből. Volt egy kisvállalkozásom, de a gazdasági válság után tönkrement, nekem pedig rendeznem kellett néhány adósságomat” – magyarázta tettét a ’94-es tornán Oroszország színeiben hat gólt szerző futballista.

AMELY MADAME TUSSAUD-T IS MEGIHLETTE

Volt olyan játékos, aki ha rosszul futballozott, elbújt az öltözőben Sir Alex Ferguson, a Manchester United mindenható menedzsere elől, és egyáltalán nem véletlenül. Legjobb esetben is következett a „zuhany”, azaz a nyálfröccsenéses arcba ordítás, vagy a „hajszárító”, azaz ugyanez kiszáradt szájjal elkövetve, borzalmas skót akcentussal. 2003-ban máshoz folyamodott a Sir: miután fiai kikaptak az FA-kupában az Arsenaltól, belerúgott egy előtte heverő csukába, amellyel pechjére éppen fejbe csűrte David Beckhamet, a fél világ kedvenc szépfiúját, akinek bal szemöldöke fel is repedt annak rendje és módja szerint. A játékos életrajzában bevallotta, hogy nekiugrott volna Fergusonnak, ha nem fogja le a Ryan Giggs, Gary Neville, Ruud van Nistelrooy triumvirátus. Ki is telt Beckham ideje az MU-nál. A precíz angolok mindenesetre a híres panoptikumban is kiegészítették a bal szemöldököt két ragtapasszal (képünkön).

AMELY KIS HÍJÁN VERESÉGET OKOZOTT

Az 1938-as franciaországi világbajnokságon kapta meg a „Gumiember” becenevet a kiváló brazil támadó, Leonidas, akit odahaza csak „Fekete Gyémántnak” becéztek. Ráadásul az ollózás feltalálójaként is emlegetik, de mostani sportlegünkbe azért került be, mert a franciaországi világbajnokságon a lengyelek elleni nyolcaddöntőben a hatalmas sárdagasztást már nem bírta az ilyesmihez Brazíliában nem szokó támadó, és levette a cipőjét, hogy ne akadályozza a kenyérméretűre duzzadt alkalmatosság. Ám a játékvezető, a pedáns Ivan Eklind a szabályoknak megfelelően leküldte a pályáról, és felvetette vele a cipőt, csakhogy amíg Leonidas a sáros csukával bajlódott, egyenlítettek a lengyelek. Minden bizonnyal Leonidast kiáltották volna ki bűnbaknak odahaza, de a hosszabbításban megrázta magát, és két gólt vágott – sáros cipő ide vagy oda.

LE A CIPŐVEL!

Az 1950-es világbajnokságról azért lépett vissza India labdarúgó válogatottja, mert a szőrös szívű FIFA nem engedélyezte számukra, hogy a tornán ugyanúgy játsszanak, ahogyan a selejtezőkben – mezítláb.

A BALKÁNIAK CIPŐITŐL MENTS MEG, URAM!

Fohászkodnak így a szerbekkel, vagy szerb bekkekkel bajuszt akasztó pengésebb vagy finomabb lelkületű futballisták mellett a játékvezetők is. Példákat szeretnének? Legyen. Hriszto Sztoicskov szépen mutatkozott be a Barcelonában, már első tétmérkőzése után eltiltották, lévén reklamálás közben szándékosan megtaposta a játékvezető lábát stoplisával a Real Madrid elleni Szuperkupa-mérkőzésen. A román Universitatea Craiova edzője, a korábbi 69-szeres válogatott játékos, Ilie Balaci 1998-ban úgy adta a játékvezető tudtára nemtetszését néhány ítéletével kapcsolatban, hogy hozzávágott egy futballcipőt. Egyéves eltiltást hozott a pontos célzás.

A LEGINKÁBB ÁTKOZOTT/ÁLDOTT

Az 1954-es világbajnoki döntő előtti éjszaka szakadt az eső, és ez a toronymagas esélyes magyarokkal szemben a nyugatnémetek kezére játszott. A finálé alatt szintén dőlt az égi áldás, és ezért is volt különösen kellemetlen nekünk, hogy míg mieink csúszkáltak a hagyományos stoplisokban, lásd a hatalmas gólhelyzetben elcsúszó Tóth Mihályt vagy a megfelelően elrugaszkodni képtelen Grosics Gyulát, a bizonyos adalékanyagokkal is tuningolt ellenfélnek Adi Dassler vadonatúj, cserélhető, csavaros stoplis cipőket gyártott.
„1954-ben a német válogatott azzal nyerte meg a labdarúgó-világbajnokságot, hogy a játékosok a magyarok elleni döntő félidejében hosszabb stoplit cseréltek adidas cipőikre” – szerénykedik a cég honlapján ma is.

Átkozott-áldott találmány volt ez…

A LEGMODERNEBB

Ugyancsak a fent említett német szakember cégéhez kapcsolódik a talán legmodernebb csuka, amely lehet, hogy néhány viselőjénél okosabb, de az biztos, hogy mindegyiknél nagyobb a memóriája. A cipőnek talán már nem is nevezhető alkotmány nyomkövető chipet tartalmaz, amellyel gazdája sebességét, futásának irányát, az általa megtett távolságot lehet nyomon követni. Az adatokat a mérkőzés után USB-n vagy WLAN-on lehet letölteni, aztán feltenni az internetre, hogy összehasonlítsuk például Messiével. A mindössze 165 grammos csoda ára, amely úgy viszonyul VIII. Henrik cipőihez, mint atomfegyver a kőbaltához, csupán néhány fityinggel kevesebb, mint egy honi tanár havi fizetése. De ezentúl vége a lazsálásnak, a Nagy Testvér mindent lát!

A LEGKIRÁLYIBB

Maga a Király, a futball első számú uralkodója, Pelé is elérkezettnek vélte, hogy nevét és arcát adja egy futballcipőhöz, amely jó eséllyel indulna minden idők legszebb, legletisztultabb csukájának címéért is. Tökéletes formavezetés, pille súly, formatervezett és ravaszul elhelyezett stoplik, molekulák módosításával, rostokkal megerősített polimerből készült talprész – mi kell még? A műtárgy elkészítésében Formula-1-es mérnökök is részt vettek, de a látvány inkább magáért beszél.

A LEGVÉRESEBB

A futballtörténelem legvéresebb cipőjét saját szemükkel 1981. augusztus 14-én láthatták a Werder Bremen–Arminia Bielefeld Bundesliga-mérkőzésen, amikor a hazaiak védője, Norbert Siegmann szerelés közben stoplijaival felszakította Ewald Lienen jobb combját. Innentől kezdve abszurd a jelenet, mert Siegmann zavarodottan nézi gyilkos cipőjét, a sokkot és dührohamot kapó Lienen pedig elindult, hogy tettleg bántalmazza a hazaiakat durva játékra sarkalló edzőjét, a későbbi görög hős Otto Rehhagelt, nem foglalkozva a combján tátongó, 35 centiméteres, csontig hatoló nyílt sebbel…

A LEGFÖLÖSLEGESEBB

Mint tudjuk, a fogyasztói társadalomban az a legszebb, hogy elképesztően sokat gürcölhetünk olyan dolgokért, amelyekre semmi szükségünk nincs, és ez bizony begyűrűzött a futball lábbeli iparába is. Nem, nem a ruha nélkül pályákra futóknak fejlesztettek ki speciális cipőt, hogy gyorsabban cikázzanak, és nem a szotyolarétegen stabilitást adó szurkolói lábtyűt találta fel egy nagy cég marketingese, hanem az edzőknek készítettek nemrégiben különleges stoplisokat. Amelyek felülről nézve elegáns öltönycipők, alulról nézve csavaros cipellők, hogy ne csússzanak el szegény edzők a sáros kispadelőn. Graham Taylor (képünkön) volt angol szövetségi kapitány promotálta, és egy futballmenedzseres játék volt a reklámhordozója a Sho'otnak. Taylor elmondta, hogy a cipő az elegáns stílus és a praktikum ötvözete, amely lehetővé teszi az edzőnek, hogy aktív részese legyen együttese mérkőzésének, ne csak a kispadon ücsörögjön. Neki legyen mondva – bár még mindig ezer ilyen, mint egy melegítőhöz hanyag eleganciával felvett makkos…

A LEGSZEGÉNYEBBEKÉ

Bizony, a mai magyar rögvalóságot nem feltétlenül a társadalom teljes vertikumát átható általános pénzbőség jellemzi, és különösen igaz ez az ország keleti részére, ahol a szerző is hegeszti (olyan, amilyen) cikkeit. Minden szónál ékesebben beszél egy kép, amely megmutatja, hogy bizony a megyei első osztályban is vannak felnőttjátékosok, akik szigetelőszalagokkal összetartott cipőkben futják karrierjüket – csak a tisztánlátás kedvéért, az utánpótlás-játékosok között ez évtizedes hagyomány, mint ahogyan az is, hogy a cserénél a játékosok kézfogás helyett/mellett cipőt cserélnek…

„A szigszalag segít akkor is, ha nagy a cipő, ilyenkor elszorítják vele a lábbelit, és nem mocorog a páciens lába benne – mondja Pokareczki Norbert, a Szabolcs megyei Nagyhalász U13-as és U16-os csapatainak fiatal, ám tehetséges edzője. – A leváló talpat is a felsőrészhez tartja. Ez minden szegény magyar csapatnál általános, akárcsak az, hogy az edzőtől kérik el a csukát, vagy felemás cipőben lépnek pályára a játékosok. Régen persze minden más volt: ismerek olyat, aki tizenöt idényt húzott le egy Tisza-cipőben, azt még egy jó suszter meg-megvarrta néhány évenként.”

Kövezzenek meg: inkább ezer lelkes, de némi szigetelőszalaggal megtámogatott focistapalánta, mint egy olyan megélhetési vérprofi, aki éppen csak kiviszi a gyepre vadonatúj csodacipőjét.

KIFELEJTETTÜNK NÉHÁNY HÍRES CSUKÁT? EGÉSZEN BIZTOSAN, DE ÍRJA MEG NEKÜNK A FÓRUMBAN!