Ismét ünnep lesz minden meccs

Miért pont Paks?Miért pont Paks?

Elsősorban azért, mert csakúgy, mint Németországban, itt is futballra emlékeztető körülmények közé csöppentem – felelte Lisztes Krisztián.

Másodsorban?

Mert szeretettel fogadtak. Amikor eldőlt, hogy nem maradok Rostockban, felhívtam Gellei Imrét, ő pedig szívesen látott.

Jól értem, ön kereste meg a szakembert?

Nem szégyellem, így történt. Gellei Imrét régóta ismerem, a válogatottban is voltam a játékosa, tudom, mire számíthatok nála. Az külön öröm számomra, hogy Pakson kezdettől fogva megkapom azt a bizalmat és támogatást, amelyben a Ferencvárosban nem volt részem.

Ennyire bántják még a kettőezer-nyolc tavaszán történtek?

Az a fél év nem feledteti velem azt az időszakot, amelyet korábban a Fradiban töltöttem. A klub saját nevelésű játékosaként annyi csodálatos élményben volt részem, hogy azt néhány – kétségkívül kellemetlen – hónap még csak elhomályosítani sem tudja. Én sem voltam jó passzban, és sajnos a csapatnak sem ment. Ennyi.

A negyedik fordulóban az Üllői útra látogatnak…

Bármikor a Fradi-pálya mellett vezet el az utam, jó érzés tölt el, biztos vagyok benne, hogy az ominózus mérkőzés előtt sem leszek lelki beteg. Ennél többet viszont hadd ne mondjak most azzal a meccsel kapcsolatban, hiszen addig három bajnokit is játszunk, és jelen pillanatban semmi más nem foglalkoztat, csak a Zalaegerszeg elleni idénynyitó. A sorsolásunk lehetne jobb is, hiszen az első négy körben háromszor idegenbe megyünk, ám ha elkapjuk a fonalat, akkor – szegény Dalnoki Jenő bácsit idézve – a lendület elvisz minket karácsonyig…

A Fradival kétszer volt bajnok, a Werder Bremennel egyszer, nyert Magyar Kupát, illetve Német Kupát is, a válogatottban pedig egy híján ötvenszer szerepelt. Mi motiválja még?

Egyebek mellett az, hogy egy edzés végén kijelenthessem: de jól érzem magam!

Nem kesereg azon, hogy több súlyos sérülése volt

Ahogy figyeltem a tréningen, nem úgy tűnt, mint aki egyetlen gyakorlatot is ellazsálna.

A kétezer-négy áprilisában elszenvedett sérülésem óta sokat szenvedtem, hol játszhattam fél évet, hol nem, hol több lehetőség jutott nekem, hol kevesebb. Éppen ezért vallom, hogy ma már minden edzés ajándék számomra. A meccsről nem is beszélve – az maga az ünnepnap. Boldoggá tesz, hogy megannyi hullámvölgyön túl, harminchárom évesen még pályára léphetek az NB I-ben.

Sérülését nem én hoztam szóba, hanem ön. Gyakran eszébe jut, hogy mi lett volna, ha…?

Nem. Meglehet, ha elkerülöm a műtétet, a mai napig a Werdert erősíteném, esetleg Spanyolországban futballoznék, de nem rágódom ezen. Örülök annak, hogy a Paks játékosa vagyok.

A tavasszal még a Bundesliga kettes Rostocké volt, sőt még most is az lehetne, ha rábólint a németek által felkínált egyéves szerződéshosszabbításra.