Napok óta ijesztgetett az ég, minden kora este beborult, aztán csak a fülledtség maradt. Szerda délután aztán egyszerre zúdult alá, ami napokig gyülemlett: olyan vihar csapott le Belgrádra, hogy a hidakról nem tudott lefolyni a csapadék, alvázig érő vízben gázoltak a járművek, köztük a busz, amelynek egyszerre cigarettázó és telefonáló sofőrje ezek után még lassabban hozta viszsza a nézőket a magyar–görög pólómeccsről. Amelyen amúgy is elromlott a magyarok kedve.
Két perc és huszonegy másodperc telt el a mérkőzésből, amikor Hegedüs Gábor olyan káromkodásban tört ki, amelyet egyetlen sportoló sem produkál csak úgy. Hirtelen mindenki ránézett Hegedüsre, és furcsa árnyékot láthatott az arca bal felén. Nem ott volt a csont, ahol lenni szokott...
„Hát ezt nem hiszem el!” – ez volt az egyetlen nyomdafestéket tűrő mondata, és pillanatokkal később már az edző, Ambrus Tamás is ordított, a görög tréner meg úgy nézett, mintha nem történt volna semmi. Persze a két bíró sem látott semmit, nemhogy brutalitásért járó négyperces kiállítás, semmilyen kiállítás nem következett, Hegedüs meg csak ült a sátortető alatt, várva, hogy valaki végre hívja a mentőket.
Pillanatokkal később megérkezett női csapatunk, és mindenkinek az volt az első kérdése, hogy mi történt, majd amikor megtudták, hogy mi a diagnózis.
„Arccsonttörés – válaszolta dr. Szigeti István, a vízilabdacsapat orvosa, majd este hozzátette: – Pontosabban elmozdulással járó járomívtörés. Amikor beértünk a kórházba, Gábor beszélt az orvossal, aki korábban hasonló sérüléssel műtötte, és megegyeztek, itt megoperálják.
Az eset során senki sem figyelt rá és ellenfelére, a második hullámban úsztak vissza egy támadás után. Nem tudni pontosan, Gábor hogyan sérült meg. Ő maga sem tudta megmondani.
Viszont azonnal tudta, hogy mi történt. Rögtön látszott a törés, a járomcsontnál be volt horpadva az arca.”
Ráadásul amíg három és fél évvel ezelőtt Alekszandar Csirics ökle nyomán a jobb, most a bal arccsontja törött el, amelynek gyógyulása háromnégy hónapig tart. A történet számunkra nem csak ebből a szemponból végződött roszszul: ki is kaptunk, és lemaradtunk az elődöntőről. A mieink játékában az emberelőnyök kihasználása volt kritikán aluli, s talán mondani sem kellene, csapatunkban Hegedüs ebben a felállásban az egyik kulcsfigura... Bezzeg a görögök háromszor is úgy találtak be, hogy már kiegészültünk, csak még nem rendeződtünk vissza.
De legalább a pingpongasztalnál jól ment, Jakab János egyesben és Zwickl Dániel oldalán is győzött, ahányszor csak asztalhoz állt, akárcsak a másik páros, Molnár Csaba és Zombori Dávid.
Eredmények a 16. oldalon
