Út az ismeretlenbe

Tíz órát repült a Haladás Karagandi városába, Kazahsztánba, vagyis nemcsak a visszavágóra (a zöldek Kenesei Krisztián bombagóljával 1–0-s előnyt szereztek), hanem az utazásra is fel kell készülni. Csertői Aurél együttese kedd dél körül buszozott el Szombathelyről Pozsonyba, ahonnan a különgépe indult – ez a megoldás lényegesen olcsóbb volt, mint ha a Hali Sármellékről vagy Ferihegyről indult volna útnak.

Tóth Miklós, a Haladás klubmenedzsere elmondta, az utazást döntően befolyásolta, hogy a légitársaságok úgy vállalják a kazah utat, ha nappali fényben érkezhetnek az ország légterébe, és ugyancsak nappal indulhatnak vissza… Tehát úgy számolták ki, hogy reggel landoljanak Karagandiba, ahhoz viszont az időeltolódás miatt már kedd délután el kellett indulni, ugyanis kilenc-tíz órás repüléssel kalkuláltak.

Ami érdekes: tavaly a DVSC-TEVA is különgéppel repült Kazahsztánba, a Sahtyor Karagandi elleni UEFA-selejtezőre, de az az út csak öt és fél óra volt a levegőben. Miután Pozsony és Debrecen között aligha van négy óra különbség repülővel, az történhetett, hogy a szombathelyiek által bérelt gép sokkal lassabban halad, mint a Lokié.

„Azért öt óra is igen sok – mondta Bernáth Csaba, a DVSC négyszeres bajnoka, amikor a kazah utazás élményeiről faggattuk. – A reptérről mintegy fél óra alatt értünk a szállodába, és menet közben nem volt igazán szívderítő a látvány. Pusztán egy fal választotta el a nagyon gazdag és a nagyon szegény negyedet, és láttunk lehangoló körülmények között tengődő családokat is.”

A védő elmondta: a négyórás időeltolódás (Kazahsztán keletre fekszik tőlünk, így ők előrébb tartanak – időben feltétlenül) miatt este hét-nyolc körül le kellett volna feküdni, de ez nem nagyon ment. Volt, aki éjjel nem tudta lehunyni a szemét, és másnap délig aludt, mások már hajnalban ébren voltak.

„Az ottani első edzésünkön csak kóvályogtunk – folytatta Bernáth Csaba. – Nehezen találtuk meg magunkat, de a mérkőzésre már rendben jöttünk.”

Olyannyira, hogy az 1–1-es eredmény után a Debrecenben rendezett visszavágón a Loki 1–0-ra győzött, és továbbjutott.

„Hallottam, ugyanabban a stadionban játszik a Haladás, mint amelyikben mi – tért rá a futballhoz köthető emlékekre a labdarúgó. – A nézőtér kulturált, néhol fedett, az öltöző is jobb, mint amit vártam, ám ami fontosabb: a pálya talaja nem az igazi. Amikor mi ott játszottunk, nagy volt a fű, és sok helyen kavicsos volt a gyep.”

Ugyancsak egy évvel ezelőtt játszott a Bp. Honvéd Kazah-sztánban, az Intertotó-kupában a Zsetiszu vendége volt a kispesti alakulat.

„Frankfurton keresztül mentünk, legalább hat órát voltunk a levegőben – mondta Debreceni András, az U20-as válogatott és a Honvéd védője. – Nekünk még az volt a ráadás, hogy a reptérről újabb öt-hat órát zötyögtünk a buszon Taldikorgan városáig. Néha olyan érzésem volt, a »semmin« utazunk át, míg végre-valahára elértük célunkat. Rettenetesem fárasztó volt az út, sok energiát elszív az emberből, amikor lekászálódtunk a buszról, nem néztünk ki frissnek. Szerencsére nyertünk idegenben is, és remélem, a Haladás is sikerrel jár.”

A kispestiek idegenben 2–1-re, a Bozsik-stadionban 4–2-re győztek. Kazah tapasztalata a Fehérvárnak van még, amely a Kajrat Almatit itthon 1–0-ra verte meg, a kinti 2–1-es vereség még éppen belefért.

Három magyar–kazah kupacsata, három magyar siker – nyilván a Haladás sem szeretné megszakítani a sorozatot.