Lépést kell tartani a nagy riválisokkal

Rossi – Ferrari. Megunhatatlan téma, s mindig le lehet húzni róla még egy bőrt. Most éppen az a hír röppent fel a Formula–1-es botrány kellős közepén, hogy a vörösök jövőre akár három autót is indítanának a száguldó cirkuszban, csak hogy Valentino Rossit megkapják. Viszonylag tét nélkül lehet efféle pletykákat gyártani, főleg annak tudatában, hogy a nyolcszoros világbajnoknak 2010-re még szerződése van a Yamahával.

„Nem tárgyaltam sem Domenicalival, sem Montezemolóval. Természetesen nagyon nagy lehetőség lenne, de egyelőre megvalósíthatatlan, hiszen szerződésem van” – mondta Rossi, cáfolva a híreszteléseket, hogy a Ferrari-vezérek megkeresték volna őt. Azt viszont nem tagadta, az autósport közel áll a szívéhez: sőt szeretne rajthoz állni a legendás Le Mans-i 24 óráson.

Alighanem talál csapatot. S addig is, amíg ez eldől, Rossi ismét megmutatta a vetélytársaknak, hogy ki a legény a gáton: az időmérő edzés leggyorsabbjaként pályafutása során 53. alkalommal indulhat a pole pozícióból. S ez jó előjel, hiszen amikor az élről indult Assenben, mindig győzni tudott (2002, 2004, 2005). Ha minden a tervei szerint alakul, ez lehet pályafutása 100. vb-futamgyőzelme, s mint ilyen, abszolút mérföldkő…

Persze ehhez még az ellenfeleknek is lesz egy-két szavuk. Rossi mögött Dani Pedrosa és Jorge Lorenzo következett az időmérésen – ez minden, csak nem meglepetés, ráadásul izgalmas futamot ígér. A pályafutása második MotoGP-viadalára készülő Talmácsi Gábor is sokat gyorsult, és ez arra volt elég, hogy „közelebb lopja magát” a mezőnyhöz, arra nem, hogy elmozduljon a 19. (vagyis az utolsó) rajthelyről. A magyar versenyző azonban nem elégedetlenkedik, s nem akar semmit sem siettetni. Jól teszi, a királykategóriában ez lehet a helyes taktika.

„Minden edzésen javítok egy kicsit, s ennek köszönhetően egyre közelebb kerülök a többiekhez, de ők is folyamatosan gyorsulnak. Az időmérésen egy-két kanyarban túl erősen használom a hátsó féket, de nem emiatt jön össze a hátrányom, hanem azért, mert a motor sok helyen nem azt csinálja, amit én szeretnék. Nagyon agresszív, két kanyar között egy keréken akar menni – izomból kell irányítani. A többiek közül is jó néhányan küzdenek ezzel a problémával, csak éppen ők két-három másodperccel gyorsabbak” – mondta Talmácsi, aki biztatónak tartja, hogy az edzés végén már állandósultak 1:39-es köridői.

Kavarognak benne a gondolatok, s néha kissé zavarja, hogy csak kis léptekkel halad előre – pontosabban ő kicsinek érzi őket, miközben a környezetében lévő szakemberektől folyamatosan dicséreteket kap, hiszen ők pontosan tudják, egy ilyen erős motort azért nem olyan könnyű sem megszokni, sem ideálisan beállítani.

„Bevallom, nem könnyű megszokni, hogy tavaly nyerőember voltam, most pedig azért küzdök, hogy az utolsó helyről elmozduljak. Persze az lenne a baj, ha ez nem zavarna, ha belenyugodnék, hogy elértem a királykategóriába, és nem lennének céljaim. Most éppen az, hogy felvegyem a mezőny tempóját, és a többiekkel tartsak a szombati versenyen. Ennek érdekében örülnék, ha most kivételesen nem esne Assenben, mert ezt a motort még egyszer sem vezettem vizes pályán, s az eddigi tapasztalataim alapján nem lehet könnyű” – így Talmácsi, aki tavaly éppen esőben nyerte meg azt az emlékezetes ötkörös vizes versenyt Assenben.

Előjelnek ez sem rossz…