TÜKÖR
Bobby Davison reálisnak tartja, hogy az FTC bajnoki címet szerezzen az NB-I-ben is.
Ehhez két szempont szerint kellene jól döntenie az angol edzőnek: az ellenfelek játékerejének meghatározása, illetve saját csapata tudásának reális értékelése.
A magam részéről úgy látom, hogy Bobby Davison egyiket sem mérte fel helyesen.
Induljunk ki az FTC aktuális játékoskeretéből.
Első lépésként szerződést kapott Matthew Lowton és Samuel Wedgbury, vagyis a szakember alkalmasnak tartja őket arra, hogy a Ferencváros az ő segítségükkel első legyen. Fegyelmezettek, iszonyú sokat tudnak futni, de tudásuk nem üti meg egy magyar éljátékos szintjét. Amire mérget vehetünk, az a 4–4–2-es felállási forma. Ebből kiindulva elsőként az érdekel: hány magyar játszik majd?
Dragóner Attila, Balog Zoltán és Ferenczi István helye tűnik biztosnak, a többiek messziről jönnek. Az eddig látott külföldiek közül magasan a legkiemelkedőbb James Ashmore, akinek nemcsak a fradisták, de jómagam is örülök, ha látom játszani. Jason Morrison érdemel még említést, aki véleményem szerint hasznos tagja lehet a csapatnak – de egyelőre ennyi.
Kézenfekvő megoldásnak tűnik az összehasonlítás az idei magyar bajnok Debrecennel.
Jelenleg Vukasin Polekszicshez hasonló képességű kapusa nincs a Fradinak, a két szélsőhátvéd esetében is erősebb a Loki – ha csak a labdakihozatalt és a játékba lépést nézzük, mindenképpen. A középső védők esetében kiegyezhetünk döntetlenben. A középpályán Ashmore bármelyik magyar együttesben kezdőjátékos lenne, ám utána még marad három kiadó hely. Felvetődött a Premier Leauge-es Aston Villában éveket lehúzó Lee Hendrie neve. Na, ez már erősítés lenne a javából, és részben megoldás is a kreatívabb játékhoz, mert a fociban nem lesz elég futni, darálni, még a magyar bajnokságban sem. A csatároknál szerkezetileg az a jó összetétel, ha az egyik a kapu elé érkezésekben, a góllövésben jeleskedik, míg a másik mozgatni tudja az ellenfél védelmét, és az összjátékban is kitűnik. Debrecenben az Oláh Lóránt, Rudolf Gergely kettős adva van, a Fradinál egyelőre csak Ferenczi István. És akkor a tizenkettedik játékos – amelyet egyetlen rivális sem lesz képes űberelni –: a Ferencvárosnál a közönség még idegenben is több pontot jelent. Úgy ítélem meg, hogy e pillanatban a játékerőt figyelembe véve több magyar együttes is a zöld-fehérek előtt jár, de a mérkőzéseket a pályán illik megnyerni, nem pedig újságcikkben.
