Roger Federer elkezdte

Itt bizony tényleg klímaváltozásról lehet szó: amíg Budapesten esett az eső, Wimbledonban zavartalanul nekikezdhettek az összes meccsnek az angol nemzetközi teniszbajnokság első napján – június 22-én. Szándékosan írtuk ki a hónapot és a napot, hiszen az év ezen szakában bizony nem nálunk jellemző az egész napos eső… A ködös Albionban viszont még csak a meglepetések sem záporoztak, pedig az első fordulókban általában jó néhány olyan játékos rostálódik ki, aki előkelő világranglistás helyezésének köszönhetően kiemeltként vág neki a viadalnak, de nem fekszik neki a köztudomásúlag gyors füves felület.

Szóval szenzációk nélkül ment le az első nap, amelyen a legnagyobb érdeklődés Roger Federer színre lépését kísérte, aki a címvédő Rafael Nadal távollétében a legnagyobb esélyesnek számít, és aki spanyol vetélytársa visszalépése következtében nemcsak a Grand Slam-rekordot, hanem a rangsor első helyét is megcélozza. Hiszen ha megnyeri Wimbledont, visszaszerzi a trónt (ezt már rég kiszámolták a bonyolult pontszámítást kibogozó statisztikusok), azaz a svájci sztár úgy futhatott neki kedvenc tornájának, hogy hét győzelem választja el a világranglista újbóli vezetésétől.

És ahogy az várható volt, hétfőn eggyel közelebb került a célhoz.

Pedig igazán nem lehet azt mondani, hogy a tajvani Lu Jen-hszün feltartott kézzel állt volna ki ellene, olyannyira nem, hogy az első szettben még azt a szentségtörést is elkövette az ötszörös wimbledoni bajnokkal szemben, hogy brékelőnybe került. No de nem sokáig örülhetett neki, Federer gyorsan fordított, és a későbbiekben már nem vesztett adogatójátékot, és játszmát sem: 1 óra 45 perc alatt 7:5, 6:3, 6:2-re győzött, 32 ponttal többet nyerve ellenfelénél.

Ez a találkozó volt az erre az évre összezárható tetőszerkezettel ellátott centerpálya első meccse, és érdekes volt látni, mennyire zöld volt még a fű az alapvonalakon is – érdemes lesz megnézni a pálya állapotát két hét múlva, a verseny végén… De kedden még szép lesz, nem utolsósorban azért, mert a nyitó napon oda kiírt három mérkőzésen mindössze egyetlen szettet vesztettek az esélyesek, vagyis aránylag hamar végeztek. A Federer után következő kétszeres wimbledoni bajnok Serena Williams szintén nem hibázott a portugál Neuza Silva ellenében, ellenben Novak Djokovics…

Ő gondban volt. Az első játszma után mindenképpen, mert el is vesztette a francia Julien Benneteau-val szemben – igaz, a lehető legnagyobb küzdelemben, rövidítésben, a tie-breakben 10–8-ra. Aztán egy újabb 7:6 következett, de már a negyedik kiemelt javára, aki a harmadik felvonásban már egyértelmű fölénybe került (6:2). A negyedikre minden erőtartalékát mozgósította ellenfele, és bár többnyire kínkeservesen hozta az adogatójátékát, 4:4-ig tartotta a lépést. Aztán Djokovics ismét vezetést szerzett, majd jött a dráma.

Benneteau ugyanis megsérült. Méghozzá Djokovics meccslabdájánál. Éppen elérni akart egy elérhetetlent, ám megcsúszott mentés közben, és térddel nekiesett a pályát övező, zöld ponyvával lefedett, ki tudja, milyen anyagból épített falnak. Alaposan megütötte magát, és egy darabig úgy tűnt, fel sem tud kelni – aztán ápolást kért, kihasználta az ilyenkor rendelkezésre álló háromperces időt, és szó szerint felállt a padlóról, majd egy jó szervát követően a pontot is megnyerte. De nem a játékot, mert a következő két poén már a szerbé lett, így a meccs is.