A magyar futball egyedülálló a világon: felnőttkorban képezni szeretnénk, utánpótláskorban pedig versenyeztetünk… Klubvezetőink egy része a hét végi bajnoki mérkőzés után rendszeresen azt kérdezi az edzőtől, játékostól: mit játszottatok, és az eredményből pró bál következtetni mindenre. Holott egyáltalán nem a bajnoki találkozó végeredménye a lényeg. Utánpótláskorban, egészen a tizenkilencedik év betöltéséig nem szabad versenyeztetni, a hangsúlynak a képzésen kell lennie. Persze nem lesz mindenkiből élvonalbeli, esetleg válogatott labdarúgó, de szükség van NB III-as vagy éppen megyei bajnokságban szereplő futballistákra is. Nagyon fontos, hogy aki jól láthatóan tehetséges, abba a gyerekbe több időt és energiát fektessünk. Tizenöt éven felül úgy kellene képezni a fiatalokat, mintha egyéni sportolók lennének. Aki kimagaslik a korosztályából, azzal különmunkát kell végeztetni, hiszen van értelme a fáradozásnak. Erre egy példa: aki angolt tanul, és jól halad a nyelvvel, amikor beteszik egy gyenge csoportba, idővel nem kiemelkedik társai közül, hanem hozzájuk silányul…