Elég volt a mellébeszélésből!

Működik-e tovább a DVTK futballvállalkozás a jelenlegi formájában? – tette fel a kérdést a tulajdonosnak, Baranyi Sándornak címzett nyílt levele bevezetőjében Orosz Lajos alpolgármester, majd kitért arra, hogy az elmúlt hetekben számtalan vészjósló hír látott napvilágot. A miskolci városvezetőséget – amely maradéktalanul teljesítette vállalt kötelezettségeit – aggasztják a hírek, mivel korábban úgy tűnt, stabil üzleti hátterű, professzionális tulajdonosa van az együttesnek.

A város vezetősége úgy tekint a csapatra mint Miskolc egyik szimbólumára – mondta Orosz Lajos. – Ezért nem mindegy, mi van és mi lesz a klubbal. Tisztában vagyunk azzal, hogy magánvállalkozásról van szó, de mint sportszerető embereket, bennünket is érdekel a Diósgyőr jövője.

Mi késztette a levél megírására?

December végén, január elején krízishelyzet alakult ki Diósgyőrben. Akkor az önkormányzat – elsősorban Káli Sándor polgármester – sokat tett a megoldásért. Többek között ennek köszönhetően lépett színre Wicha József miskolci nagyvállalkozó, akinek a szerepvállalása nélkül alighanem be lehetett volna csukni a boltot. Azóta véget ért a bajnokság, és lám, a klub ugyanott van, ahol fél esztendővel ezelőtt. Ráadásul sok a pletyka: állítólag Baranyi Sándor felkínálta a pécsieknek az NB I-es indulási jogot. Aztán itt van Djordje Kamber esete: a légiósnak négymillió forinttal tartozik a DVTK, mégis ingyen lemond róla. A csapathoz közel álló személytől tudom, hogy a labdarúgók és az edzők március óta nem kaptak fizetést. A fentiek miatt gondoltam, hogy a legszélesebb nyilvánosság előtt teszem fel kérdéseimet.

Mire volt kíváncsi, mit fogalmazott meg levelében?

Szeretném megtudni, mi a célja a tulajdonosnak a csapattal, bízik-e még a diósgyőri klub sikeré-ben, a miskolci labdarúgásban? Kifizette a klub a korábbi tartozásait? Miért engedi eligazolni a futballistákat? És végül azt is jó lenne tudni, mit vár a következő évadtól? Ha esetleg nem kíván a jövőben a diósgyőri futballra áldozni, eladó-e a DVTK? S ha eladó, miért vár az utolsó pillanatig az értékesítésével?

Gondolom, nem vitatja, hogy furcsa módját választotta kérdései továbbításának. Miért nem érdeklődik személyesen?

Erre csak azt mondhatom: mostanra telt be a pohár, elég a mellébeszélésből! Ki kell állni a nyilvánosság elé, és ismertetni kell a jövőre vonatkozó elképzeléseket. Egyébként hetek óta azon fáradozom, hogy nyélbe üssem Káli Sándor polgármester és Baranyi Sándor tulajdonos találkozóját. A DVTK többször volt már súlyos helyzetben. Néhány éve – Kuti István regnálása alatt – fordult elő, hogy pénteken még senki sem tudta, elutazik-e a csapat Pápára, az első bajnoki mérkőzésre. Nem szeretnénk még egyszer ilyen bizonytalan napokat átélni.

Az önkormányzati szerepvállalás dicséretes, de azzal ön is tisztában van, hogy a megoldást nem a városházán kell megtalálni.

Természetesen tudom, hogy a tulajdonosi kör dolga lenne a kérdés megnyugtató rendezése. Ám az utóbbi hetekben Baranyi Sándor viselkedése több mint furcsa. Mintha nem érdekelné az egész. Pedig azt mindenkinek, így neki is tudomásul kell vennie, hogy a DVTK senkinek sem lehet a játékszere, a klub működtetése korántsem úri passzió! Át kell éreznie azt a felelősséget, amelyet a „közvagyon” birtoklása jelent. Az önkormányzatnak fontos a DVTK, nem ülhetünk ölbe tett kézzel, amíg esetleg összeomlik a klub.

Reagált már Baranyi Sándor a nyílt levélre?

A levél megjelenése napjának estéjén Dlusztus Imre hívott fel. Az ügyvezető meglepetésének adott hangot. Ezen viszont én döbbentem meg. Neki is elmondtam, hogy a felvetett kérdésekre villámgyorsan válaszolni kell, mert csak nyílt, őszinte reakció alapján derülhet ki, mi a valós helyzet. Profi üzletembertől világos, egyértelmű beszédet várok, és amit mond, tudomásul veszem.