A világ jelen pillanatban két részre oszlik Cristiano Ronaldo átigazolási ügyében: az egyik nagyon is helyesli, hogy a XX. század legeredményesebb futballklubja királyi labdarúgókat szerződtet királyi áron, a másik égbekiáltónak tartja az árak ilyen mértékű emelkedését a világgazdasági válság kellős közepén.
Még a labdarúgóvilág két legbefolyásosabb személyisége is egymásnak homlokegyenest ellentmondó nyilatkozatot tett a jelenséget illetően. Sepp Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnöke szerint ez az átigazolás is azt bizonyítja, hogy a futball a válság közepette is tőkeerős, egészséges piac maradt. Ez a vélemény szöges ellentétben áll Michel Platiniéval, aki úgy véli: egyes egyesületek semmibe veszik az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) törekvéseit, és ahelyett, hogy gazdasági egyensúlyra törekednének, óriási összegeket fizetnek ki egyes játékosokért.
Angliában minden újság címlapjáról Ronaldo és átigazolása köszön vissza. Nagyon nem kímélik a szigetországban a portugált, akad lap, amely helyes, felnyírt pudli kutyának titulálja. Jellemző, hogy a Financial Times – amelynek nincs is sportrovata – szintén kiemelten foglalkozik az üggyel, és a Real Madrid elnökének manchesteri vásárlását a tagságnak szóló rendkívül drága ajándéknak minősíti, amely teljes mértékben nélkülözi a gazdasági racionalitást.
Spanyolországban nem nagyon értik, miből telik Florentino Péreznek arra, hogy előbb 65 millió eurót kifizessen a Milannak Kakáért, majd 94 milliót letegyen a Manchester United asztalára Ronaldóért. Pérez a Ronaldo-ereklyékből befolyó összegekből kapná vissza befektetése árát, amely azonban akkor sem megy máról holnapra, ha a csecsebecsék és a mezek jól fogynak. Pénzügyi szakértők a királyi klub alig több mint tíz napja regnáló régi-új elnökének politikai kapcsolatait emelik ki, amelyek révén könnyen juthat pénzhez; mások véleménye alapján Pérez az üzleti életben kiépített érdekeltségei jóvoltából is anyagi támogatókra lelhet; megint mások szerint újabb telekspekuláció állhat a horribilis mértékű pénzgyűjtés hátterében. Az utóbbit gyanítók emlékeztetnek arra, hogy Pérez első elnöki idejében, az évezred első éveiben úgy hozta rendbe a klubot rossz gazdasági helyzetéből, hogy a reálisnál lényegesen kedvezőbb áron, kormányzati körök közbenjárásával adta el a Real Madrid régi utánpótlásbázisát.
Arra is emlékeztetnek a profi futball pénzügyeiben jártas gazdasági szakemberek, hogy Pérez 2007 és 2008 aranylabdására elköltötte már a klub éves költségvetésének felét. S akkor még a hat éven keresztül Ronaldónak egy esztendőre járó 9.5, a Kakának kifizetendő 9 millió eurós fizetésről nem is beszéltünk – s hol van még a vége?! Ha a Spanyolországból keltezett (Olaszországban sem cáfolt) híreknek hinni lehet – márpedig Pérez amit eddig ígért, véghez is vitte –, az elnök pénteken Milánóban tárgyalt az Internazionale vezetőivel Maicon megvásárlásáról.
Mindeközben Európában elszabadultak az árak. Zlatan Ibrahimovic ügynöke sietett kijelenteni, hogy az általa képviselt svéd támadó egyedül értékesebb, mint Kaká és Ronaldo együttvéve. A Bayern München állítólag csak 75 milliós ajánlat esetén gondolkodna el Franck Ribéry eladásán – és lehet, hogy a bajoroknak így is érdemes barátkozniuk a gondolattal, hiszen a Manchester Unitednél azon morfondíroznak, a Ronaldóért kapott hatalmas summából futná-e a kontinens elitklubjai által keresett francia világsztár igazolására. Sőt az is felvetődött az angol bajnokcsapatnál, hogy jelentkeznek a Barcelonánál a kameruni Samuel Eto’óért.
Manchesterben legalább mindenki tisztában lesz azzal, miből futja nagybevásárlásra…
