Robin Söderling eddig az egyetlen, aki a Roland Garroson meg tudta verni Rafael Nadalt, Rafael Nadal pedig az egyetlen, aki a Francia nemzetközi teniszbajnokságon az elmúlt négy évben meg tudta verni Roger Federert. Azt azért nem állítanánk, hogy a svéd Söderling esélyesként lépett pályára az elmúlt három évben döntőt játszó svájcival szemben, ugyanis még sohasem győzte le Federert, s az egymás elleni mérlegük 0–9 volt a svéd szempontjából a finálé előtt. És – ki ne tudná – az eddig 13 Grand Slam-tornát nyerő, világszerte bálványként tisztelt Roger gyűjteményéből egyetlen cím hiányzott, a francia bajnoki. Ennélfogva legalább annyira akarta a győzelmet, mint a veretes serlegeknek korábban közelébe sem jutó, máskor még a nyolcaddöntő előtt kieső Robin Söderling.
És most, hogy a hidegvérű skandináv egyetlen meccsre állt a trófeától, fehérebb lett, mint a lappföldi hómezők.
Nem tudta eltalálni első szervából az adogatóudvart, nem tudott nyerőt ütni, ha végre befutotta Federer rövidítését és visszakaparta, akkor is elveszítette a labdamenetet. 0:4-re állt, amikor először hozni tudta a szerváját és 1:5-re, amikor az első szép jelenetet láttuk tőle, fonák röptével befejezve.
A túloldalon igazi Federer- teniszt láttunk, mintha salakra született volna: Roland Garros-döntőben még nem játszott ilyen felszabadultan. Háromszor véve el ellenfele adogatását, 6:1-re nyerte meg az első játszmát, emlékezetes fonákokat ütve a pálya legkülönbözőbb részeire, amelyekre csak azért nem fogunk külön-külön emlékezni, mert annyiszor látni tőle másoktól nem megszokott megoldásokat.
A második játszmát középszerű profi munkaként jellemezhetnénk, legalábbis kettejük átlagában.
Federer alulmúlta első játszmabeli önmagát, Söderling pedig időnként csillogott, alig fogható szervákat ütve, ha pedig visszajött a labda, a hálónál magabiztossá vált, olykor erős tenyeresekkel küldte el jobbra-balra Federert.
Végül is mindketten jól teniszeztek – amikor adogattak. Mentálisan is kezdett erősnek mutatkozni a svéd, rendre megnyerte az adogatását, már nemcsak befutott és visszaadott egy fonákrövidítést, hanem még el is tudott ütni Federer mellett. Aki viszont elővette a tenyeres rövidítéseit, s ezek ellen nem volt fegyver. Szépen, kulturáltan elteniszezgettek 6:6-ig. Elkezdték egymás után előhúzni a pakliból az ászokat a rövidítésben, de amíg Federernek négy is volt, Söderlingnek csak egy akadt, az eredmény pedig 7–1.
Alighanem belegondolt Söderling, hogy 0:2-ről már nem tudja Federert legyőzni, ez a tudat pedig elbizonytalanította. Mesterien mentett ugyan ejtés után egy fej fölötti fonák röptével, ezért övé lett a harmadik szett első gémjének legszebb poénja, de egy kettős hiba és egy elrontott tenyeres után a fogadóé a játék, és ez az előny kitartott a végéig. Söderling először a meccs folyamán ugyan bréklabdához jutott 2:1-nél, de nem merte eléggé helyezni a labdát, a biztonsági játék viszont nem volt elég.
Roger Feder 5:4-nél első Roland Garros-győzelméért adogatott, meg is látszott rajta: borzasztó megoldásokkal próbált pontot szerezni. Egy hálóba, illetve egy hosszúra megütött könnyű labda után megint bréklabdája lett Söderlingnek, ekkor viszont ő teniszezett úgy, mint aki most ismerkedik a sportággal. Roger Federer egy alig fogható szervával értékesítette első meccslabdáját, s ahogy a nagy kő leesett a szívéről, úgy esett ő térdre, arcát kezébe temetve takarta el a boldogságát. És a könnyeit.
Írásunk Roger Federerről a 20. oldalon
FRANCIA NEMZETKÖZI TENISZBAJNOKSÁG, ROLAND GARROS (16 150 460 euró, salak)
Férfiak. Egyes. Döntő: Federer (svájci, 2.)–Söderling (svéd, 23.) 6:1, 7:6, 6:4