Bicikli? Nem! Tenisz!

Nemet mondani a szülőknek?

Bátor. Szvetlana Kuznyecova kitartó makacssága célt ért: nem lett belőle kerékpározó. Annak szánták, gyakorlatilag alig tanult meg járni, amikor már a nyeregbe helyezték. Édesapja, Alekszandr olimpiai és világbajnok bringásokat edzett, édesanyja, Galina Carjova hatszor nyert világbajnoki aranyérmet, ráadásul Szvetlana bátyja is a kétkerekűek világában gyűjtögette trófeáit. Sőt Nyikolaj az 1996-os atlantai olimpiáról ezüstéremmel tért haza Szentpétervárra.

„Családi hagyomány ide vagy oda, mást akartam csinálni. A tenisz jobban tetszett” – emlékezett vissza a kezdetekre az oroszok húsz nap múlva 24. életévét betöltő, vasárnap óta immár kétszeres Grand Slam-győztes játékosa. Akit azért nem honosítottak anno a spanyolok (13 éves korában náluk tanult játszani, náluk tanulta meg a nyelvet), mert nem tartották tehetségesnek… „Középszintű teniszező, sohasem lesz a húsz között a világranglistán, minden hónapban ajánlanak ilyen játékosokat nekünk” – mondta róla az akkori szövetségi elnök. Verheti a fejét a falba…

Martina Navratilovával is együtt játszhatott

Honfitársa nem volt ennyire „vak”: Arantxa Sánchez Vicario felfedezte magának. A kevés beszédű, bátortalannak tűnő, igaz, a juniorok között a névjegyét azért letevő (US Open-elsőség párosban, egyesben világbajnoki cím) Szvetlana 17 éves volt, amikor a négyszeres GS-győztes klasszis párospartnerének választotta, és elvitte magával mindenhova. A duó hamar összeszokott, a klasszis és a rutin mellé fiatalos lendület, tehetség párosult, az Arantxa pallérozta orosz lány önbizalommal felvértezve kezdett teniszezni. Az eredmény? Maga a spanyol csillag várakozásait is felülmúlta: 2002 júliusában a lengyelországi Sopotban első WTA-Tour-tornájukat nyerték meg együtt – nyilván az sem tett rosszat Szvetlana lelkének, hogy a háló túloldalán két honfitársa állt…

Ebben az évben még két tornán diadalmaskodott a duó (Helsinki, Tokió – a japán fővárosban Mandula Petra és partnere, az osztrák Patricia Wartusch volt a szenvedő fél), ráadásul hősünk első egyéni győzelmét is megünnepelhette, miután Helsinkiben ő lett a legjobb. Nem volt megállás, szeptemberben Balin Conchita Martínezt fektette két vállra a döntőben, egyre többen figyeltek fel rá a világelit tagjai közül. Nem más, mint a Hall of Fame-be is beválaszott, egyszeres egyéni és 12-szeres páros Grand Slam-győzelemmel büszkélkedő Jana Novotna mondta róla: „Igazi harcos, kár lenne szem elől téveszteni.”

Figyeltek rá. Többek között a nagy visszatérő, Martina Navratilova. Szvetlana pályafutásának első nagy elismerése volt, hogy a teniszfenomén őt kérte fel párospartnerének. Együttműködésük sikeresnek bizonyult, US Open-fináléig jutottak (2003), öt tornát nyertek meg.

„Két nagyszerű ember okított, ez meghatározta a pályafutásomat. Arantxa igazi mentor volt, megtanított a fegyelemre, a stratégiai játékra, és arra, milyen a profi élet. Martina a pályán belüli mozgást gyakoroltatta velem leginkább” – fogalmazott a két „edzővel” kapcsolatosan Szvetlana Kuznyecova, aki 2004-ben ért fel a csúcsra. Úgy, hogy közel állt az összeomláshoz… Furcsa kettősség? Igaz. Rendkívül furcsa.

Flushing Meadowsban ért fel először a csúcsra

A Roland Garroson elképesztően fontos pillanatban, meccslabdánál hagyta cserben a megcsodált tenyerese (kifordított csuklóval, iszonyatos erővel), a háló teteje leszedte a sarok felé süvítő labdát, s végül 8:6-ra elveszítette a harmadik szettet. Lélekromboló pillanat volt: honfitársa, Anasztaszija Miszkina így ejtette ki a nyolcaddöntőben, ráadásul ezután meg sem állt a bajnoki aranyig…

A „katasztrófa” Wimbledonban is éreztette hatását (első forduló – végállomás), ezután senki sem csodálkozott volna, ha a mély apátia kettévágja pályafutását. Nem tette. Szvetlana versenyről versenyre járt, és a „visszazökkentő hadművelet” meghozta gyümölcsét: Flushing Meadowsban az US Open történetének egyik, ha nem a legnagyobb meglepetésgyőzelmét aratta. Hiába volt ott a mezőnyben a két Williams lány, Serena és Venus, továbbá Lindsay Davenport, Jennifer Capriati, Justine Henin-Hardenne, Amélie Mauresmo, no és orosz honfitársai, az utolsó napon őt ünnepelte a közönség. Mondani sem kell, a fellegekben járt (mi tagadás, jobban örült, mint szombaton Párizsban…): azután, hogy végignézte, hogy Anasztaszija Miszkina és Marija Sarapova elhódítja élete első Grand Slam-címét, elképesztő szerváival (egyszer 208 km/órával sikerült megütnie a labdát, nem csoda, hogy 44 ászt bombázott a tornán a másik térfélre) ő is megtette ezt. Márpedig ez roppant fontos volt abban a világban, amelyben ekkora presztízscsata dúl az orosz szépségek között.

„Különleges verseny zajlik közöttünk, mindegyikünk meg akarja mutatni a többieknek, hogy ő a legjobb” – mondta erről.

Beskatulyázták, de neki sikerült kitörnie belőle

A várva várt győzelmet azonban nem követte több, noha többször is ott állt a kapujában: 2005-ben Wimbledonban és Melbourne-ben (Australian Open) negyeddöntőt bukott, 2007-ben Londonban ismét a nyolc között kapott ki, míg 2006-ban Párizsban, 2007-ben pedig Flushing Meadowsban az utolsó mérkőzésen, a döntőben maradt alul – utóbbi csatáit Heninnel szemben veszítette el. A szúrós szemű szakma természetesen azonnal „megtalálta”, rásütötte a középszerű jelzőt, Jelena Gyementyjevához, Vera Zvonarjovához hasonlította, azokhoz a társaihoz, akik képtelenek túllépni saját árnyékukon, akik megmaradnak örök reménységnek. A skatulyázás, mi tagadás ült, Szvetlana alig-alig nyert tornát, mígnem az idén májusban Stuttgartban majd két esztendő után (előtte 2007 augusztusában Szávay Ágnest győzte le úgy, hogy a szettelőnyben lévő magyar lány sérülés miatt feladta a küzdelmet) törte meg a jeget. Önbizalmának ismét jót tehetett, hogy a legyőzöttet Dinara Szafinának hívták…

Mint szombaton, pályafutása második GS-sikerekor. Tekintete árulkodó volt: az utolsó labdamenet (nevezzük labdaütésnek, hiszen Szafina kettős hibájával ért véget a csata, bocsánat, a mérkőzés…) követően sokáig a mosoly legkisebb jele sem tűnt fel az arcán, érezni lehetett a megkönnyebbülést, a sok szenvedést, az elmúlt évek nehézségeit, a Serena elleni kegyetlen meccset. Idővel persze ünnepelt is kicsit az oroszok menője, akinek teljesítményén látszott, fekszik neki a salak. No igen, a spanyol iskola. Már a szülők sem bánják…