Megtette az újabb lépést

„Azt egyikük sem mondta, hogy na, itt a nagy lehetőség, ha most sem sikerül, sosem nyersz itt.”

Roger Federer válaszolta ezt Rafael Nadal vasárnapi kiesése után arra a kérdésre, hogy felesége, barátai, környezete hogyan reagált az elmúlt három évben élete első Roland Garros-sikere útjába álló egyetlen – de áthatolhatatlan – akadály eltűnésére.

És ebben nem is az az érdekes, amit mondott, hanem a mondat második fele – eszerint ugyanis neki is megfordult a fejében, hogy a mostaninál jobb lehetősége talán sosem lesz arra, hogy begyűjtse az egyetlen hiányzó Grand Slam-trófeát (mellesleg a rekordbeállítást jelentő tizennegyediket), amelyet hiába üldöz esztendők óta.

Ehhez persze előbb a francia Gaël Monfilst kellett megállítania a negyeddöntőben, ami igencsak határozott játékkal sikerült neki – jóval határozottabbal, mint a José Acasuso és a Tommy Haas elleni korábbi mérkőzéseken. Hogy mást ne mondjunk, ezúttal játszmát sem veszített: Monfilsnak az első felvonás elején volt két bréklehetősége, 5:5-nél még egy, majd a végén, a rövidítésében egy szettlabdája – de esélye, hogy értékesítse őket, fikarcnyi sem.

De még mindig több sansza volt ebben a szakaszban, mint később bármikor a mérkőzésen. A francia (aki a mezőny legatletikusabb játékosa) futott jobbra, nyargalt balra, de mindhiába: Federer könyörtelenül ütött el mellette, vagy lépett fel a hálóhoz befejezni a pontokat. A térdsérüléssel bajlódó, egyszer ápolást is kérő Monfilsnak a második szettben legalább egy bréklabdára futotta, de ez volt minden – 7:6, 6:2, 6:4-re kapott ki a meccs végére igazán formába lendülő svájcitól. Federer a saját szerváit követő labdamenetek közül az utolsó 19-ből már csak egyet bukott el…

„Az elmúlt két napban nagyon izgultam, de rutinos játékos vagyok már, tudom, hogy amikor pályára kell lépnem, jól vagy nagyon jól fogok játszani – mondta a svájci. – Monfils ellen túl sokat kockáztattam az elején, mert féltem a fonákjától, utána azonban már nem voltam nyomás alatt, ellentétben az előző meccseimmel, ahol szorosan alakultak a szettek.”

A világranglista másodikjára azonban nagyon nehéz mérkőzés vár a legjobb négy között. Az argentin Juan Martin del Potro ugyanis simán intézte el Tommy Robredót a negyeddöntő másik szerdai mérkőzésén, pedig szegény spanyol – aki immár negyedszer bukik el a Roland Garroson ugyanebben a szakaszban – még csak nem is játszott kimondottan rosszul. Sőt: viszonylag keveset hibázott, próbálta mozgatni az argentint, ő azonban nemcsak két óriási lépéssel termett ott a legjobban megütött labdánál is, de szórta a nyerő ütéseket. Végül 6:3, 6:4, 6:2-re győzött, miközben időnként csodálatos teniszt mutatott be. Olyat, amilyennel Roger Federert is meg lehet verni. Del Potrónak csak amiatt kell aggódnia, hogy már Robredo ellen is csak az ötödik meccslabdáját tudta értékesíteni, a negyediknél éppenséggel kettős hibát ütött. Márpedig Federer a példaképe, aki ellen élete első Grand Slam-elődöntőjét játssza majd – ha viszont ettől sem remeg meg a keze, a végső győzelemre is esélyes lehet.