Fáradt? Fáradt?
Nem, egyáltalán. Na jó, egy kicsit, de ez kellemes érzés. Nem mindennap lehet ilyen partiban részt venni.
A születésnapi bulizás elmaradt, pedig akkor is nyertek, épp aznap, amikor negyvenöt éves lett. Most bepótolta?
Tökéletesen. Igazi ünneplés volt, de ez kijárt nekem és a fiúknak is.
Játékosként már nyert bajnoki aranyérmet a Kaposvárral, most edzőként is sikerült. Mi a legnagyobb különbség a kettő között?
Szakadéknyi… Akkor egész évben sérüléssel küszködtem, a rájátszásban egyetlen meccsen szerepeltem, aztán megműtöttek. Azt az érmet nem éreztem magaménak, rossz érzés bujkált bennem, nem is tudtam igazán örülni. Most viszont őszintén nagyon boldog vagyok.
Gondolta volna, amikor január végén a lelkileg összeesett, hatodik helyre visszacsúszó együttest átvette, hogy a vége arany lehet?
Egyáltalán nem. Sok mindent meg kellett változtatni, új játékosokat igazolni. Akkor a legelrugaszkodottabb cél is a négy közé kerülés volt.
Mikor érezte először, hogy bajnokesélyessé lépett elő a csapat?
Az alapszakasz végén. Addigra összeálltunk, már azt játszottuk, amit gyakoroltunk, és láttam, benne rejlik az aranyérem lehetősége a gárdában.
Mi a titka?
Jól és sokat kell dolgozni és kommunikálni. Utóbbi talán még a munkánál is fontosabb. Az edzőnek, a vezetőknek és játékosoknak tudniuk kell, mit vár el és akar egyik fél a másiktól. Ez nem könnyű, de megvalósítható. Csak sokat kell beszélgetni, nyíltan, őszintén.
Jobb edzőnek tartja magát azután, hogy bajnokcsapatot épített?
Erre nem válaszolnék, mert az öndicséret mindig büdös. Tapasztaltabb lettem, az bizonyos. Ám ez nem az én dolgom, a szakmának és a kívülállóknak kell megítélni, mekkora szerepem volt a sikerben. Egyébként is elsősorban a játékosoké az érdem.
Mi a következő feladata?
Egyben tartani a csapatot, ami pokoli nehéz lesz.
A családja Kaposváron él, ön Pakson dolgozik, néha naponta ingázik a két város között. Így lesz a következő szezonban is?
Nem egészen. Lesz lakásom Pakson, de a nyáron a család Székesfehérvárra költözik, ahová könnyebb lesz átugrani, ha hiányzik a családi légkör.